A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Már olyan régi hajómaradványokat is felfedeznek, hogy hamarosan a mitikus Atlantisz romjai következnek... Törökországban ugyanis a hírek szerint négyezer éves hajó roncsára bukkantak Urla közelében. Ez állítólag nem csak a Földközi-tenger, hanem az egész világ legidősebb hajómaradványa lenne.
Hasonlóról már hallottunk mostanában, Málta közelében egy főníciai hajó maradványáról mondtak effélét. Nehéz persze több ezer év távlatáról pontos korszakot meghatározni, de igen régi az Uluburun roncs, amit szintén török vizekben találtak és 3500 évesnek tartják, vagy az egyiptomi maradvány, amit Hatsepszut fáraóhoz kötnek és 3650 évesnek gondolják.
A török víz alatti régészek nem kevés komoly felfedezést tettek már, sőt, a búvárrégészet legfontosabb helyszínei közül több is az ország vizeinek mélyén van. Ezt a roncsot egy ókori kikötő romjainak közelében fedezték fel az ankarai egyetem kutatói, és pontos korának meghatározása még várat magára, de az biztos, hogy igen régi. Természetesen attól azért minden szakembernek leesne az ára, ha 4000 évesnek bizonyulna, de ha valamivel "fiatalabb", akkor is sokat megtudhatnak belőle a régészek adott korszakról.
A leleteket a felszínre hozták és gondosan megtisztítják a Hürriyet Daily News híre szerint. Természetesen ezeket a több más itt talált lelettel együtt ki szeretnék majd állítani, hogy mindenki megcsodálhassa őket. Egy, az ottomán időkből származó hajó maradványát is megtalálták például a közelben, azt is szeretnék kiemelni, de az ilyen munka -ha alaposan és gondosan hajtják végre- több évig eltart. A múzeumok pedig nem csak felvonultatják a régi idők tárgyait, de mesélnek is ezekről a korszakokról, amikor a mai Törökország helyén levő régi birodalmak uralták a Földközi-tenger bizonyos részeit.
Hányszor kiderült már, nem kell extrém merülést végrehajtani egy nagy felfedezéshez! Ezúttal a Fekete-tenger bulgáriai partszakasza volt egy szerencsés merülés helyszíne.
Egy búvár épp nézelődött a tenger fenekén Szozopol közelében csekély mélységben, amikor egy csillogó kis érmére figyelt fel. Talán először azt hitte, hogy egy eurocentest talált- az ember az ilyesmit zsebre szokta tenni, aztán ha el nem felejti, a merülés végén megnézi, mire is bukkant. Persze az is lehet, hogy már a mélyben feltűnt a búvárnak, hogy az érme kicsit szabálytalan alakú, fura a verete, és kicsit másabb az anyaga is a szokásosnál, tehát szó nincs hétköznapi darabról.
A becsületes megtaláló a réginek tűnő érmét a megfelelő helyre vitte: a nemzeti múzeum szakemberei vizsgálhatták meg azt. És a régészek legnagyobb örömére, igazi szenzációt jelentő lelet került a kezükbe. Az időszámítás előtti hetedik századból származik, korát 2650 évre becsülik, és az ókori Lüdia államban verték. Ebben az országban készültek először egységes méretű fém pénzérmék, így hát nem meglepő, hogy Bulgáriában soha nem találtak még ennél régebbi pénzt. Az érme súlya egyébként alig 0,63 gramm, arany és ezüst ötvözetéből készült.
Lüdia a mai Anatólia területén található, tehát hajósai és kereskedői eljuthattak a mai Bulgária partszakaszára is. Szozopol városa maga is egészen hosszú múlttal büszkélkedhet, hiszen az időszámításunk előtti hetedik évszázadban alapították- abban a korszakban, amiből az érme is származik.
A kis pénzdarab a bizonyíték arra, bármerre is jár az ember, érdemes nyitott szemmel búvárkodni, merülni, sose lehet tudni, mi bukkan fel a szemünk előtt.
Tegnap még a levideózott bálna volt a nagy szám, ma pedig egy eddig még nem ismert, nagyon izgalmas roncsfelfedezés a téma. A tenger mindig tud meglepetésekkel szolgálni, még ha olyan sokak által felkeresett is, mint az Adria!
A horvát lapok beszámolói szerint Vis sziget mellett, 50 méteres mélységben van a roncs lelőhelye, vélhetően eddig azért nem találta meg senki, mert az átlagos hobbibúvárok ilyen mélyre már nem nagyon ereszkednek. A helyszínen már vizsgálódnak a horvát víz alatti régészek, akik érthetően roppant lelkesek: eddig több különféle használati tárgyat találtak már a tenger fenekén, ráadásként pedig legalább tíz hajóágyú is hever odalenn. A régészeket az ismert fotós, Danijel Frka kísérte el hogy megörökítsen néhány izgalmas leletet.
A hajó korát a munka elején még csak becsülni lehet, úgy vélik, a 18. század végén vagy a 19. század elején süllyedhetett el. Sokat segíthet majd a kormeghatározásban az, hogy az egyik kiváló állapotban levő díszes bronz hajóágyút már ki is emelték a felszínre. Megmondom őszintén, én magam is nagyon kíváncsi vagyok, mit derítenek majd ki a hajóról- és persze várom a további híreket a más helyszíneken előkerülő, ma még nem ismert roncsokról. Biztos, hogy bőven akad még belőlük az Adria mélyén...
Olvastam a hírt arról, hogy Split és Brac sziget között felfedeztek egy olyan, kilométer hosszúságú "utat", amiről páran úgy vélik, emberi kéz munkája lehet. Alig 20 méteres mélységben van a hét méter széles, sziklákból álló út, amiről pontosat még nem lehet tudni, de máris ráaggatták a spliti Atlantisz nevet.
Azt jó tudni, rengeteg olyan, túlságosan szabályosnak tűnő természeti képződmény van, aminek a valóságban semmi köze nincs misztikus, ősi kultúrákhoz, annál inkább vulkánokhoz, földmozgásokhoz, a tenger évezredes munkájához. Persze olyan is előfordul, hogy egy régi település nyomait találják meg a víz alatt, de az ilyesmit mindig alapos kutatások során tárják fel.
Természetesen egyáltalán nem lehetetlen, hogy felfedeznek valamit az Adria mélyén. Évezredek óta élnek itt emberek, megfordultak erre a görögök, a rómaiak, tehát biztosan sok emlék rejtőzik még a felszín alatt. Amatőr búvárok az utóbbi években fedeztek fel ókori szobrot, hajóroncsot is, nem is túl mélyen.
Nyilván a nyári turistaszezon idején nem jön rosszul a hírverés, és Atlantisz az nagyon jó hívószó. Bizonyára nem egy vendég akad, aki szívesen búvárkodna a nem túl mélyen levő képződménynél, akármi is az. Mert ha látványos, akkor úgy is érdekes, hogy nem mesterséges építmény, és nem emberek faragták szabályosra a köveket.
Épp ezért voltam kíváncsi arra, hogy néz ki ez az "út", és horvát lapokban már találtam is pár képet. Ilyesmit még tényleg nem láttam az Adriában, de azért aki történelem előtt palotákra meg piramisokra számított, az biztos csalódni fog... Mindenestre mindenki eldöntheti magában, minek gondolja ezt a dolgot, aztán talán majd valamikor megismerjük a tudósok véleményét is.
Pont én ne írjak az Azori-szigeteknél "megtalált" különös építményről, ami minden korábbi elképzelést felülírhat az ősi történelemről, és azzal kecsegtet, hogy végre Atlantisz nyomára bukkanunk?
Ne együk olyan forrón a kását: noha ősi bölcsességre hivatkozó honlapok konkrét tényekről írnak, e pillanatban azért ez a piramis-ügy még kicsit homályos. Az alapsztori összesen annyi, hogy egy portugál orvos, aki nem mellesleg szeret vitorlázni és horgászni, hobbiból épp új helyeket keresett a halfogáshoz, amikor a szonár képén egy nagyon furcsa építményt vett észre. A felvételek szerint a helyzet egyértelmű: egy hatalmas, piramis alakú építmény van az Azori-szigetek vizeiben. Diocleciano Silva São Miguel és Terceira között lelt rá a piramisra, de nem most, hanem már régebben. A pontos helyzetet természetesen nem árulta el, csakis a portugál haditengerészetnek, akik egyelőre nem mondtak semmit a kutakodásaik eredményéről.
Szóval van egy bejelentés, aminek a valóságtartalma legalábbis kétes. Az úriember lehet becsületes, jóhiszemű, de akkor is tévedhet. Ami tuti kamu, az a pár helyen már látható ügyes PhotoShop munka, amin búvárok úsznak egy víz alatti piramis mellett. Na ilyen fotó még nem készült, ennél az építménynél tudomásom szerint senki nem merült, a becslés szerint az alja nagyjából 100 méteres mélységben van. A csücske nem lóg ki a tengerből, ezért a felderítéshez ilyen mélységű merülésre kéne készülnie a búvároknak- ez már komoly feladat.
Lehet-e ott piramis? Fogalmam nincs, ki semmit nem lehet zárni, de hány szenzációs felfedezésről olvastam én már... Nem csak a víz alatti, hanem a víz feletti "csodákról" is kiderült időnként, nincs ott semmi különös. A helyzet az, hogy egyszerűen lázba hoznak minket a rejtélyek, izgat a "megmagyarázhatatlan", pedig azok között is fantasztikus dolgok vannak, amik messze nem olyan misztikusak, mint Atlantisz elveszett kontinense.
Izgalmas lenne egy ilyen romnál búvárkodni, de én már jártam a gizai piramisoknál, és mondhatom, az is páratlan élmény. Vagy megnézni egy ókori város romjait, mondjuk Ephesost. Ott vannak a hatalmas őskori templomok Máltán, vagy mondjuk a Stonehenge, és a többi ahhoz hasonló épület az Egyesült Királyságban. Érdekes ez mind. Sőt, még rejtélyesek is. De kétségtelen, bulvárlapot nehéz eladni pár száz éves felfedezésekről szóló hírekkel, kellenek az új szenzációk- ha igazak, ha nem.
Elég gyakori az, hogy bejelentenek egy ilyen "óriási felfedezést". Nem ez az első víz alatti piramis, beszéltek már Kuba illetve Florida mellett talált építményekről is. Ezekről aztán készült néhány homályos felvétel, és... Ennyi. Sokan sugallják, direkt titkolják előlünk a nagy felfedezéseket, mert vége lenne a világnak, ha kiderülne, hol volt Atlantisz. Hogy miért, azt nem tudom, de biztos így van.
Én azért azt vallom, hagyjuk meg a munka dandárját a régészeknek. Divat arra hivatkozni, hogy mindent "elhallgatnak", amivel csak az a bajom, hogy én még az emberiség el nem hallgatott tudásának töredékét sem tudtam megismerni, szóval azt gondolom, aki izgalmas dolgokat akar tanulni az emberiség múltjáról, annak bőven van mivel foglalkoznia, a témák ki fognak tartani élete végéig.
Egészen biztos vagyok benne, ha van ott lenn valami az Azori-szigeteknél, akkor az ki is fog derülni. De az tuti, hogy a teljesen homályos információkon alapuló tényekre, a manipulált fotókra, a képzelgők által felvázolt történelmi eseményekre kár túl sok időt pazarolni. A fantasy-regénybe illő leírásokat olvassuk szórakoztató irodalomként, és akkor nem lesz csalódás, ha kiderül, a "megtalált Atlantisz" csak egy kúp alakú hegy, vagy esetleg még annyi se. Kezeljük kellő elővigyázatossággal azokat a forrásokat, amik kész tényeket vázolnak fel úgy, hogy közelében sem jártak a leleteknek, és kizárólag találgatásokra alapoznak...
A Balti-tenger mélyén 11,000 éves település nyomaira bukkantak a búvárok.
A tenger feneke sok dolgot képes megőrizni a múltból. Míg a szárazföldön már sok lelőhelyet feltártak, még többet pedig a későbbi korszakban ott éltek pusztítottak el, hiszen nem a leletmentés volt az elsődleges a számukra az építkezések során. A víz alatt viszont még olyan sok feltáratlan hely van, hogy bármikor előfordulhat egy nagy felfedezés.
Ezért nem is annyir meglepő, hogy svéd búvárok különleges kőkorszaki leleteket találtak a tenger fenekén. A régészek szerint svéd nomádok élhettek ezen a helyen, ami az egyik legősibb feltárt település lehet Skandináviában. Annyira jó állapotú maradványokat is találtak, hogy az újságírók már "svéd Atlantiszt" emlegetnek, ugyanis meglehet, a települést váratlanul, gyorsan nyelte el a tenger, nagyjából úgy, mint a mitikus kontinenst.
A Skane megye partszakaszán talált maradványokat alig 16 méteres mélységben tárták fel. Voltak a felszín alatt fából készült tárgyak, kovakő szerszámok, állati csontok, kötelek. A legértékesebb tárgyak egyike egy szigony, amit állati csontból készítettek, és egy már kihalt állat, egy őstulok csontjaira is rábukkantak. A leletek azért maradtak meg olyan jó állapotban, mert az üledék különleges összetételű. Ha mindez a felszínen maradt volna, már minden szerves anyag rég lebomlik, ám a tenger megőrizte a kőkori emberek által hátra hagyott dolgokat.
A feltárás pedig folytatódik, a búvárrégészek reménykednek, hogy még egy temetőt is találhatnak. Az végképp bizonyossá tenné, hogy itt egykor település volt. Természetesen a komoly szakemberek az Atlantiszhoz való hasonlítás ötletét elvetik, bármennyire is tetszetősen hangzik. A nomádok valószínűleg gyakran változtattak lakhelyet, és ez egyike lehetett az időlegesen használt településeiknek, amiket aránylag rövid időn belül nyert el a tenger, minden itt levő dologgal együtt.
.jpg?full=1&full=1)
.jpg?full=1)
.jpg?full=1)
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
