A Balti-tenger mélyén 11,000 éves település nyomaira bukkantak a búvárok.
A tenger feneke sok dolgot képes megőrizni a múltból. Míg a szárazföldön már sok lelőhelyet feltártak, még többet pedig a későbbi korszakban ott éltek pusztítottak el, hiszen nem a leletmentés volt az elsődleges a számukra az építkezések során. A víz alatt viszont még olyan sok feltáratlan hely van, hogy bármikor előfordulhat egy nagy felfedezés.
Ezért nem is annyir meglepő, hogy svéd búvárok különleges kőkorszaki leleteket találtak a tenger fenekén. A régészek szerint svéd nomádok élhettek ezen a helyen, ami az egyik legősibb feltárt település lehet Skandináviában. Annyira jó állapotú maradványokat is találtak, hogy az újságírók már "svéd Atlantiszt" emlegetnek, ugyanis meglehet, a települést váratlanul, gyorsan nyelte el a tenger, nagyjából úgy, mint a mitikus kontinenst.
A Skane megye partszakaszán talált maradványokat alig 16 méteres mélységben tárták fel. Voltak a felszín alatt fából készült tárgyak, kovakő szerszámok, állati csontok, kötelek. A legértékesebb tárgyak egyike egy szigony, amit állati csontból készítettek, és egy már kihalt állat, egy őstulok csontjaira is rábukkantak. A leletek azért maradtak meg olyan jó állapotban, mert az üledék különleges összetételű. Ha mindez a felszínen maradt volna, már minden szerves anyag rég lebomlik, ám a tenger megőrizte a kőkori emberek által hátra hagyott dolgokat.
A feltárás pedig folytatódik, a búvárrégészek reménykednek, hogy még egy temetőt is találhatnak. Az végképp bizonyossá tenné, hogy itt egykor település volt. Természetesen a komoly szakemberek az Atlantiszhoz való hasonlítás ötletét elvetik, bármennyire is tetszetősen hangzik. A nomádok valószínűleg gyakran változtattak lakhelyet, és ez egyike lehetett az időlegesen használt településeiknek, amiket aránylag rövid időn belül nyert el a tenger, minden itt levő dologgal együtt.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
