Hosszú kutatás után bukkant rá egy búvár egy elveszettnek hitt indián sziklarajzra.

Mindig irigyeltem azokat az embereket, akikbe nálam jóval több kitartás szorult. Annette Spaulding állítólag 1979 óta szisztematikusan fésüli át a Connecticut folyó egy szakaszát, mert feljegyzések szerint ott az amerikai őslakosok által alkotott, sziklába vésett rajznak kellett lennie.

A hölgy számára a búvárkodás nem csak egyszerű hobbi. A Keene Mutual Aid csapat tagjaként keresett már eltűnt személyeket, repülőgépeket a mélyben, otthon és külföldön egyaránt. Szabadidejében pedig mi mást tehetne- merül! Egyik kedvenc helye a Connecticut folyó, aminek mélyén rengeteg történelmi jelentőségű emlék rejtőzik. Annette több szép felfedezésnek volt részese, találtak például egy régen vándorcirkusz által használt hidat, régi kilométerköveket.

Meglehet, külső szemlélő számára ezek nem tűnnek akkora jelentőségű leleteknek, de a helytörténészek nagyra értékelik a hasonló hétköznapi tárgyakat, amik a mindennapi életről mesélnek. És természetesen az itt élő emberek kötődését is erősíti városukhoz. 

Annette maga is szívesen olvas régi beszámolókat, híreket. Sok éve teljesen véletlenül bukkant rá egy cikkre a 19. századból, ami petroglifákról szólt. Ezeket a rajzokat úgy vésték a sziklákba, hogy csak a felső réteget pattintották le, így láthatóvá vált azon a ponton a világosabb réteg. A vonalak pedig mitikus alakokat formáztak, vélhetően az itt élő őslakosok számára fontos eseményeket örökítettek meg.

A problémát az okozta, hogy a folyó 1909-es felduzzasztása után megemelkedett vízszintnek köszönhetően a felszín alá kerültek a sziklák. A pontos helyet senki nem tudta, csak nagyjából szerepelt a leírásban, merre kellene lenni a véseteknek. Annette viszont nem sajnálta az időt: hétvégente csónakra szállt, és szépen apránként végigkutatta a medret. Nyilván pontos feljegyzéseket vezetett a merülésekről, ha nem akart kétszer vagy többször átkutatni már egyszer átvizsgált helyet, és így tudott mindig előbbre jutni.

Augusztus 9-én aztán eljött a nagy nap: Annette levegője már fogyóban volt, arra készült, hogy a felszínre indult, amikor gyanús vonalakra bukkant egy sziklán. Először el sem hitte, hogy sikerrel járt: gyorsan készített pár fotót, mert neki magának is szüksége volt a bizonyítékra, ennyi évnyi kutatás után. 

Most pedig a régészek is nekiláthatnak a vésetek alaposabb vizsgálatának. A rajzok mintha arcokat formáznának, ám azoknak nincs fülük, a fejükön pedig antennáknak látszó vonalak láthatók. Mitikus lények, netán földönkívüliek? Ma még rejtély, pontosan ki, mikor, miért alkotta a petroglifát. Ám a szakemberek a búvár kitartásának köszönhetően talán kideríthetnek valamit.

Remélhetően Annette pedig talál valami új kihívást a mélységben. Meglehet, ilyen hosszas kutatásba nem fog bele egy darabig, de annyi minden más izgalmas leletet rejthet még a Connecticut folyó, hogy az összes merülésen megvan a remény egy felfedezésre. Nem csoda hát, hogy bevallása szerint ez a kicsit zavaros, zöldes víz annyira vonzza őt.