Big Blue Búvár Blog

Az egzotikus szépségű malajziai születésű színésznő a napokban ünnepli a születésnapját, ennek kapcsán elevenítem fel az egyik filmjét. Pierce Brosnan oldalán volt a sztárja a James Bond-sorozat egyik epizódjának: a Tomorrow Never Dies talán nem a legjobb a Bond-filmek közül, de azért voltak benne emlékezetes jelenetek.

Michelle Yeoh korábban ázsiai filmekben lett ismert, és azt is tudni lehet róla, az akciójelenetekben is gyakran maga szerepelt. Hollywoodban azért jobban vigyáznak a sztárokra, de párszor így sem hagyta ki a kaszkadőrködés kalandját- a Tomorrow Never Dies víz alatti jelenete sem volt kivétel.

Ennek a résznek a leforgatásáról Lee Sheward mesélt, aki a víz alatti akciójelenetek forgatásának igazi veteránja, kaszkadőrként is, koordinátorként is sok produkcióban dolgozott. Mivel a Bond-filmekben gyakran van felszín alatti jelenet (a leghíresebbről itt írtam), ezekhez sok emléke fűződik.

A Tomorrow Never Dies esetén például Pierce Brosnan és Michelle Yeoh egyaránt két-két dublőrt kapott- a színésznőnek eredetileg hármat választottak ki, de egyiküknek nem jutott feladat. Először is modellügynökségekkel vették fel a kapcsolatot, hogy Michelle testfelépítéséhez hasonló lányokat találjanak. A külső ez esetben fontosabb volt, mint az ügyesség, mert a Sheward az alkatilag megfelelő dublőrt már fel tudta készíteni a forgatásra. Így aztán a 16 modellből négyen maradtak, akiknek víz alatti feladatok is jutottak, ezzel szűkítették le a kört. Búvárvizsgájuk ellenére messze nem voltak felkészítve egy ilyen akciójelenet leforgatására, de szerencséjükre nem is kellett mindent nekik csinálni.

Michelle ugyanis az egyik, a filmben is benne maradt snittben saját maga szerepelt: ő volt az, aki végrehajtotta a kiúszást a keskeny csövön át. Sheward szerint a maszk mögött, buborékok által takarva bármelyik lány alkalmas lett volna a feladatra, de a sztár úgy döntött, ehhez neki nem kell kaszkadőr- és nagyon ügyesen is dolgozott.

A színésznő viszont a civil életben is szereti a tengert, amikor semmiféle víz alatti csetepatébe nem kell keverednie. A közelmúltban például otthon, Malajziában csatlakozott egy kampányhoz, ami a mabuli teknősök védelméről szólt. És aki a teknősöket szereti, rossz ember nem lehet...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A vagány, minden helyzetben magukat feltaláló magánnyomozók a víz alatt is otthonosan mozognak- a Charlie angyalai sorozatokban illetve filmekben többször előkerült a búvárcucc.

Valamikor nagyon régen gyakorlatilag látványosságként mutogatták a búvárkodó nőket, aztán később, ahogy a hobbi népszerűvé vált, ez már nem lett annyira szokatlan. Persze a víz alatti akciók még mindig különlegességnek számítanak a filmekben, így aztán nem csoda, hogy számon tartják az ilyen témájú sorozatepizódokat, filmjeleneteket.

Charlie három angyala a hetvenes években hódította meg a világot. A talpraesett csajok munkájuk során mindenféle közegbe megpróbáltak beépülni, így aztán az epizódokban megmutathatták különleges képességeiket. Előbb-utóbb aztán eljöttek azok a pillanatok is, amikor a mélyben kellett megoldani egy bűnügyet.

Meg kell jegyezni, miközben a világban talán Farah Fawcett arca és neve volt a legismertebb az angyalok közül, ő csak a legelső évadban volt állandó szereplő, a későbbiekben "húga", Cheryl Ladd volt a csapat szőkéje hosszú éveken át. Szintén állandó szereplő volt Jaclyn Smith, Kate Jacksont pedig először Shelley Hack váltotta, majd Tanya Roberts.

Cheryl Ladd volt jellemzően a "Sporty Spice" a csapatban, a filingrán, de roppant csinos hölgy kapta a legtöbb ügyességet igénylő akciót. Így aztán a búváros epizódokban is komolyabb szerepe jutott neki, ami bizonyára nem volt idegen számára, hiszen karrierje kezdetén egy kis költségvetésű kalandfilmben már megismerkedett a merüléssel. (Akkor persze még a kevésbé jól hangzó Cheryl Jean Stopplemore művésznéven ismerték.)

A Love Boat Angels című epizódban volt egy kis víz alatti akció, amikor a bikinis szőkeséget jól megkergette egy késsel hadonászó búvár a tenger mélyén, de aztán szokás szerint minden jóra fordult. Az Angels of the Deep című részben pedig Tanya Roberts volt az, aki először egy víz alatti birkózásba keveredik, később pedig Cheryl Ladd társaságában harcol meg a rájuk támadó búvárral. 

Nyilván kaszkadőrök merültek az angyalok helyett, de ez azért több, mint indokolt. A sztárok abból a szempontból értékesek, hogy őket nehéz pótolni a felszíni felvételek során, ha megsérülnek egy akciójelenetben és pár hétre kiderülnek a stábból. Ezt egy feszített ütemtervű sorozat forgatásánál nem lehet megengedni. A búvármaszk mögött úgysem látszik az arc, így aztán általában nem a sztárok merülnek. Ráadásul a tenger fenekén birkózni, jól mozogni nem olyan dolog, amit fél órás gyorstalpalóval meg lehetne tanítani a búvárkodásban járatlan színészeknek, és egyébként is nehéz lenne összevágni a bénázásból egy hiteles akciójelenetet. 

A kis kitérő után térjünk vissza Charlie angyalaira, akiket a sorozat vége után két évtizeddel újból csatasorba állítottak. Ezúttal mozifilm készült a kalandjaikból, amiket teljesen elvittek a parodisztikus irányba. Cameron Diaz, Drew Barrymore és Lucy Liu lett a három újgenerációs angyal, akik bámulatos akciók sorozatával számolnak le a bűnözőkkel. Az első film egyik rövidke jelenetében veszik fel a búvárcuccot a lányok, víz alatti felvételt nem is láthatunk, sokkal fontosabbnak látszik inkább az a poén, hogy a merülés után is kifogástalan akcióöltözékben, magassarkúban hatolnak be gonosz bázisára.

A filmek sikeresek lettek, és pár év múlva valaki, valahol jó ötletnek gondolta azt, hogy ismét legyen tévésorozat is a három angyal kalandjaiból. Ezúttal ismét komolyabb irányba vitték volna a hangvételt, de ez a 2011-es próbálkozás már csak nyolc epizódot ért meg. A lányok (Annie Ilonzeh, Rachael Taylor, Minka Kelly) csinosak voltak, a megvalósítás viszont erőltetett lett. A régi sorozat rajongóit valószínűleg nem nyűgözte le a high-tech felújítás, a fiatalabbak pedig inkább izgalmasabb, formabontóbb sorozatokat néztek.

Ám a gyors kaszálás ellenére is jutott bőven akció a lányoknak, akik közül Minka Kelly kapott egy kis búváros jelenetet. Sőt, még maga Bosley is vele merült ebben az epizódban, aki ebben az angyalos sorozatban inkább minden akcióban résztvevő partnere a lányoknak, mint az az atyáskodó, inkább komikus figura, amit a korábbi feldolgozásokban megismertünk.

A sorozat elbukásával könnyen lehet, hogy a tévében maximum az ismétlésekben tűnnek fel Charlie angyalai még hosszú ideig. A csinos, okos, víz felett és alatt is bevethető csajokra alapozó ötlet elvileg bármikor feléleszthető lenne, de kicsit olyan ez, mint a Kojak felélesztése: túl emlékezetes klasszikusok a régiek ahhoz, hogy egy átlagos feldolgozás saját jogán sikeres lehessen. Ám az előzmények ismeretében biztosak lehetünk benne, ha lesz még folytatás, abban is előkerül majd előbb-utóbb a búvárfelszerelés...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A búváros szörnyfilmek egyik korai darabjában egyenesen egy prehisztorikus halember terrorizálta a gyanútlan kalandorokat. 

A Creature from the Black Lagoon hat évtizede(!), 1954-ben készült. Érdekessége, hogy három dimenziós verzióban is vetítették. (Annak idején az ötvenes években egy rövid időn át már kísérleteztek a térhatású filmekkel, de az ötlet nem igazán volt sikeres.)

A sztori lényege az, hogy az Amazonas mélyén keresik őslények nyomait egy expedíció tagjai, ám mire egy újabb csapat érkezik, valamennyiüket holtan találják. Jaguárra gyanakodnak, aztán kiderül, egy furcsa humanoid támadott az emberekre. A később érkezett kutatók arra is rájönnek, hogy azoknak az őslényeknek az egyikével állnak szemben, amiknek fosszíliáit korábban itt felfedezték. A kétéltű lényt megpróbálják a víz alatt foglyul ejteni a légzőkészülékkel is felszerelt búvárok, ám ő elmenekül. Meglehetősen furcsa módon az expedíció egyetlen hölgytagja kelti fel a szörny érdeklődését, el is rabolja, a bátor férfiaknak kell hát őt valahogy kiszabadítani...

Állítólag a film producere még a negyvenes évek elején hallott egy helyi legendát félig ember, félig hal lényről, ami az Amazonas körüli esőerdők mélyén rejtőzik. A sztori megtetszett neki, és az ötvenes években el is jött az idő a megfilmesítésre. A kopoltyús lény maszkjának tervezője Millicent Patrick volt, de hosszú éveken át úgy tartották számon, Bud Westmore találta ki a szörny kinézetét. Ma már a dizájner hölgyé a jogos dicsőség.

A gúnyába a felszínen Ben Chapman bújt, a mélyben pedig a híres víz alatti kaszkadőr, Ricou Browning volt a halember megszemélyesítője. A kopoltyús rém neki köszönhetően mozog olyan kiválóan a mélyben, ez pedig sokat dobott a film színvonalán. Egyik színésznek sem volt könnyű dolga, mert a jelmez meleg volt és nehézkesen lehetett belőle kilátni, benne mozogni. A korabeli technikához képest igencsak látványosak lettek a víz alatti felvételek- persze nem az Amazonas mélyén forgatta őket a stáb, hanem Floridában.

A Creature from the Black Lagoon nagy siker lett, 1955-ben és 1956-ban folytatás is készült hozzá. A forgatókönyvírók egyébként viszonylag korrektek voltak, noha veszélyes, időnként erőszakos lénynek tűnik a kopoltyús teremtmény, eredendően mégsem gonosz, inkább csak védeni próbálja magát.

A halember (Gill-man) kultikussá vált figurája később is számtalan filmben, rajzfilmben került elő utalásként, gyakran emlegették őt. Sőt, a remake kérdése már évtizedek óta napirenden van, eddig olyan rendezők bábáskodtak a tervek körül, mint John Landis, John Carpenter, Peter Jackson, Ivan Reitman, Guillermo del Toro- nem akármilyen névsor! Újabb és újabb forgatókönyvek születnek, a sikeres újrafeldolgozási hullámot meglovagolni kívánó Universal pedig szeretné újjáéleszteni a Fekete-lagúna teremtményének legendáját, de egyelőre nem lehet tudni, mikor lesz a tervekből valóság.

Így aztán egyelőre a Jack Arnold által rendezett eredetit nézhetik meg azok, akik kíváncsiak erre az igazi filmes kuriózumra. Búvárok, B-film kedvelők, a klasszikus horrorok rajongói egyaránt megtalálják benne azt, amiért érdemes végignézni az alkotást.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

33 esztendős lett a napokban a gyönyörű Jessica Alba, a színésznő, aki felülhetett a képzeletbeli trónra Jacqueline Bissett mellé, mint az egyik legcsinosabb búvár, akit valaha filmben láttunk.

A Kaliforniában született Jessica felmenői között dán, francia és mexikói ősök is vannak. Egészen kicsi korában úszni tanította életmentő édesanyja, állítólag előbb tudott sikerrel kapálózni a vízben, mint járni. Fiatalon szerzett búvárminősítést is, aminek korábban hasznát vette, mint gondolta.

Már gyerekkora óta szeretett szerepelni, reklámokban is dolgozhatott, de ahol a legtöbben megismerhették a még tinédzserkorú Jessicát, az a Flipper című kalandfilmsorozat volt. Maya szerepében a szó szoros értelmében lubickolhatott, rengeteg időt töltött a vízben a delfinekkel, és itt már becsúszott pár olyan epizód, ahol magára kellett öltenie a neoprénruhát és a búvárpalackot. Ekkor még a kilencvenes évek közepén jártunk, és az ifjú színésznő két szezon után új kihívásokra vágyva maga mögött hagyta a Flippert.

Karrierjének további állomásaiból talán csak a skeres Dark Angel sorozatot illetve a Sin City-t emelném ki, mielőtt rátérnék a fő témát jelentő alkotásra. Az Into the Blue (A tenger vadjai) 2005-ben került a mozikba, főszereplője Jessica Alba mellett a fiatalon elhunyt Paul Walker (aki maga is a víz szerelmese volt), Scott Caan, Josh Brolin volt. A szokásos kincskeresős, gengszteres, cápás kalandfilmről van szó, aminek megvalósítása egészen elfogadhatóra sikerült- persze akad benne pár túlzó jelenet, de ennyi mindig belefér.

Az egészet leginkább a főszereplők vonzerejére építették, és elvileg mindenkinek jutott látnivaló, Walker és Alba is sokat mutat magából víz alatt és felett. Ám a tervek nem igazán váltak be, a kritikusok lehúzták a filmet, a mozikban pedig alig kaparta össze a készítés költségeit az Into the Blue. Utólag a DVD-bevételek szépítettek az összképen, és persze sok televízióban is vetítették a filmet.

Ám a búvárok szívesen nézik az ő közegükben játszódó alkotásokat, így aztán ezt is sokan látták, sokan ismerik a körükben. Jessica Alba pedig sokat mutató ruháiban igazán vonzó jelenség volt a vásznon, ráadásul sok jelenetben maga merült, nem pedig a kaszkadőrök. A színészek a Bahamákra utaztak, ahol valóban cápák között kellett dolgozniuk, ami minden búvár számára komoly élmény, ők is így élték meg az előzetes felkészülést majd a forgatást. 

A még mindig nagyon fiatal és továbbra is kifejezetten csinos Jessica Alba szülési szabadsága után újból forgat, és ki tudja, egyszer talán jobban sikerült búváros filmben is szerepet kap majd.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Az egészen fiatalon sztárrá lett színésznő még tizenéves volt, amikor már karrierje újraélesztésén gondolkodhatott. A Kék lagúna óta évek teltek el, és a nagyköltségvetésű filmek helyett tévéfilmes szerepek következtek- így vállalt szerepet a Wet Gold (itthon Gyilkos aranyként adták) című alkotásban 1984-ben.

Akkoriban sem volt mindegy, hogy egy film a mozivászonra vagy tévés sugárzásra készül. A Wet Gold esetén se találhatunk túl sok nagy nevet a stáblistában, Brooke Shields partnerei Thomas Byrd és Brian Kerwin voltak, mellettük Burgess Meredithnek jutott még komolyabb mellékszerep.

A sztori sem volt lehengerlően újszerű. Egy rég elsüllyedt kincses hajó nyomába erednek a fiatal búvárok, és a két férfi először az aranyon veszik össze- aztán pedig a nőn. Brooke Shields ekkor még alig volt 19 éves, el is lehetett hinni, hogy a hajó fedélzetén kialakuló szerelmi háromszög középpontjába kerül. Bár vannak a filmnek jó pillanatai, a búvárfilmek között vannak látványosabb, jobban sikerült alkotások.

Ami érdekes, az pont az lehet, hogy talán a spórolás okán a színészek maguk merültek. Más az olyan búvárfilm, ahol elhisszük, a főszereplőket látjuk a mélyben, nem pedig a dublőrüket. Brooke Shields is a film kedvéért tanult meg merülni, állítólag ügyes búvár lett egész gyorsan. A kék neoprén rövidruha pedig jól is állt neki, szóval illett hozzá a kincskeresős szerep.

Az már egy másik kérdés, hogy nem könnyű tévésugárzásra készült kalandfilmekkel újra az élvonalba törni. A Wet Goldra is csak azok emlékszünk, akik kifejezetten érdeklődnek a búvártéma iránt. Azóta persze eltelt három évtized, a szép színésznő sem olyan fiatal és bájos, de szerencsére itt vannak nekünk a régi, jól sikerült fotók...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Peter Benchley bestsellere, a Jaws (Cápa) 1974-ben jelent meg, és sokak szerint rettentően sokat ártott a ragadozók hírnevének.

A legendás borító

Az 1940-ben született Benchley újságíróként, szerkesztőként, beszédíróként is dolgozott. Olvasott egy hírt egy 1964-ben kifogott, hatalmas fehér cápáról, majd egy 1916-os támadásorozat jutott eszébe, és már meg is volt az alapötlete az emberevő cápa sztorijának. A Doubleday kiadó szerkesztője volt az, aki először beszélgetett vele a tervekről. Ő győzte meg arról Benchley-t, hogy regényt írjon, még előleget is kapott a könyvre a szerző. Ám az első verziót alaposan átíratták vele, mert a kiadó nem volt elégedett.

A könyv megfilmesítésének jogait már a kiadás előtt megvették. A producerek jó döntést hoztak, mert a Jaws 1974 egyik legnagyobb könyvsikere lett, 44 héten át szerepelt a bestseller listán. Ezek után gyorsan bele is vágtak a forgatásba, a rendező a fiatal Steven Spielberg lett. Ő rendesen átíratta a forgatókönyvhöz a sztorit, ugyanis úgy vélte, olyan unszimpatikus emberek a könyvben a főszereplők, hogy mindenki a cápának fog szurkolni.

Így aztán sok történetszál kikerült, módosult a szereplők jelleme, és egészen máshogy zajlott le a végső, nagy összecsapás is a cápával a filmben, mint a könyvben. Spielberg módosításai bejöttek, az 1975-ben mozikba került Jaws óriási siker lett, az első olyan film volt, aminek amerikai összebevétele elérte a 100 millió dollárt. A világ más részein is özönlöttek a nézők a horrorra, mert a készítőknek sikerült egészen hitelesen ábrázolni a cápa vérengző támadásait. Az egyik "sztár" Bruce, a gépcápa lett, a közeli jeleneteknél értelemszerűen nem valódi cápák szájába vetették a statisztákat, ezért volt szükség a valósághű műcápára.

Spielberg és Bruce

Semmiképpen nem akarom kisebbíteni az alkotók érdekeit: jó munkát végzett a forgatókönyvíró, a rendező, jók a szereplők (Roy Scheider, Robert Shaw, Richard Dreyfuss), John Williams filmzenéje is legendás lett. Műfajában ez egy kimagasló alkotás- kár, hogy sokan készpénznek vették az emberevő cápás sztorit, és ez alapján alakították ki a véleményüket például a nagy fehérekről.

Benchley következő könyvében maradt a tengeri témánál, a The Deep roncskereső búvárokról szól, és szintén látványos film készült belőle. Későbbi könyvei már nem voltak igazán sikeresek, noha többször is visszanyúlt a tengeri szörnyekhez (Beast, White Shark). Utolsó éveiben már nem volt büszke arra, hogy egyike volt azoknak, akik a cápaellenes tömeghisztériát elindították, de nyilván nem sejthette, mekkora siker lesz a regény és a film. A tengerek élővilágának megóvása, és különösen a cápák megvédése érdekében szónokolt, több, a témával foglalkozó könyvet is írt. 2006-ban hunyt el.

És hogy mi lett a film utóélete? Az eredeti Jaws ma is klasszikusnak számít, de sajnos sorozatban követték a különféle tengeriszörnyes, emberevő cápás, polipos, barrakudás filmek. Még ma is kedvelt téma ez a rémfilmek készítőinek körében. Magának a Cápának több folytatása is született, Brody seriff családtagjainak felbukkanásával, de ezek már messze nem voltak olyan átütő hatásúak- sőt, inkább csak simán gyengének mondhatók.

Utólag lehet azon filozofálni, mennyit ártott a sikeres könyv és film a cápák ügyének- de gyaníthatóan a kínaiak előtte is, utána is ugyanúgy sok cápauszony-leveset ettek, és a legtöbb ragadozót emiatt fogják ki, nem pedig azért, hogy kipusztítsák az emberevőket. Bár kétségtelenül rontott a cápák imázsán Benchley alkotása, az semmiképpen nem az ő bűne, hogy rövidtávú gazdasági érdekekért lelkesen halásszák a cápákat.

Leginkább annyi történt, hogy nekünk, búvároknak kell mindig elmagyarázni, nem rettegünk attól, hogy felbukkan a közelben egy cápa, sőt, direkt örülünk neki. Aztán ha az érdeklődőt egyszer lecsalogatja valaki a víz alá, és esetleg maga éli meg egy ilyen találkozás élményét, máris megért minket. Mert a valóság nem olyan, mint a film. Szerencsére!

És a vicces az, hogy ezzel Benchley maga is tisztában lehetett, hiszen rutinos búvár volt, felesége, Wendy társaságában a világ számos pontján merült. Negyvenedik házassági évfordulójukat fehér cápás merüléssel ünnepelték- ha maga a szerző vízbe merészkedett a ragadozók közelében, akkor az olvasónak sem kell félni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

1969-ben az akkor még fiatalka Helen Mirren szerepet kapott az ausztrál Age of Consent című filmben. A kifejezetten csinos színésznő egy apró szigeten felnőtt naiv lányt alakít, aki halfogással tartja el magát, zsákmányát eladva. Így ismerkedik meg egy ide vetődő festővel, és kettejük kapcsolatáról szól az alkotás.

Helen Mirren első jelentős szerepe volt ez, és ő kellően bevállalósnak bizonyult, nem csak merült, de elég gyakran bukkant fel meztelenül is.

Ma már Helen Mirren az egyik legelismertebb angol színésznő, számtalan nagyszerű alakítással a háta mögött, és gyakran emlegetik, hogy hatvanon túl is aktív életet élő, vonzó nő. Úgy fest, a 69-es forgatás során megkedvelte a sznorkelezést, mert azóta is többször örökítették meg búvármaszkkal a tengerparton...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A búvárkodást sokáig tartották meglehetősen férfias kedvtelésnek, de az végképp sokáig tartott, amíg a hölgyek a szabadtüdős merülés világában is letették a névjegyüket.

Angela Bandini

A Nagy kékség című filmet sokan ismerik, két legendás szabadtüdős búvár, Jacques Mayol és Enzo Maiorca ihlette a filmben feltűnő búvárokat. Noha a film azt sugallja, mind a ketten szenvedélyük áldozatai lettek, a valóságban szó sem volt erről, Enzo még ma is él, Jacques 2001-ben, 74 évesen önkezével vetett véget életének. Ez a két fantasztikus búvár volt az, aki saját maga avatott be hölgyeket a szabadtüdős merülés világába.

Maiorca dolga egyszerűbb volt, hiszen két lányát tanítgatta a mesterfogásokra, Patrizia és a fiatalon elhunyt Rossana is rekordokat állított fel. Mayol a hetvenes években törte át a száz méteres mélységi álomhatárt, ekkor vált a sportág élő legendájává. Az évtized végén ismerkedett meg egy fiatal olasz lánnyal, Angela Bandinival, aki ekkor még alig 17 éves volt, ám már akkor is rajongott a tengerért, a delfinekért. 

Angela Mayollal készül merülésre

Mayol és Maiorca társaságában

Angela elkísérte Mayolt sok helyre, részt vett a különleges vizsgálatokban, Mayolt és szabadtüdős mélymerüléseit ugyanis sokszor tanulmányozták kutatók. Kíváncsiak voltak, mi játszódik le nagy mélységben az emberi szervezetben. Angela maga is merült, hiszen Mayol tanítványa volt, de rettentő sokat segített neki Leo Amici is, aki segített átlépni a saját korlátait. 1985-ben 52 méteres merüléssel Angela új női világrekordot állított fel, de ez még csak az első lépés volt. 

Leo Amici magyaráz Angelának

1989-ben egészen különleges merüléssorozatra került sor Elba szigete mellett. Angela Bandini 85 majd 90 méteres merüléssel messze felülmúlta Rossana Maiorca korábbi rekordját, majd október 3-án 107 méteres mélységet ért el. Ezzel nem csak a női, hanem a férfi világrekordot is elhódította, Mayol és Maiorca korábbi legjobb eredményeit felülmúlva!

Címlapok a nagy rekord után

Bár nem sokkal később az abszolút rekordot egy férfi visszahódította, a női világrekord 1996-ig az ő nevéhez fűzödött, amikor a kubai Deborah Andollo 110 méteres mélységbe merült a no limit kategóriában. Angela viszont ekkoriban már nem versenyezett, teljesen elzárkózott a világtól, és azóta is nagy eseménynek számít, ha valahol megjelenik. 

Ehhez képest történetét alaposan átírva 1993-ban még film is készült Angeláról, a főszerepet egy modell, Alexandra Brochen kapta, akinek partnere Franco Nero volt. A film egyébként csapnivaló, eredeti címe Azzurro Profondo, azaz Tengerkék mélység volt, de Dolphin Girl néven is forgalmazták. Volt benne mester és tanítványa kapcsolat, sok delfinezés, csúcsjavítás, de a kép mégsem állt össze. Nem mérhető a Nagy kékséghez semmilyen szempontból...

Alexandra Brochen és Franco Nero a filmben

Az alternatív cím talán abból fakad, hogy Bandini állítja, nagyon sokat köszönhet a delfineknek. Már tizenéves korukban igyekezett velük úszni, minél több időt tölteni a társaságukban, Mayolt is így ismerte meg. És Angela arról is mesélt, a delfinektől próbálta ellesni, hogyan lehet mélyebbre merülni, miként lehet ügyesebb szabadtüdős búvár. Meglehet, ez is segített neki, de a kitartás, a tehetség és mesterei nélkül nem juthatott volna el a csúcsra- vagyis a mélybe.

Angela Bandini a rekord után negyed századdal ugyanúgy a tenger szerelmese

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A filmekben néha még az is "merül", aki vízbe se mehet...

A James Bond-filmekre való visszatekintésből nem maradhat ki a For Your Eyes Only (Szigoran bizalmas). Ebben is jelentős szerepet kap a víz alatti akció, de a felvételek során egy kis (vagyis inkább nagy) trükkel kellett élni. És most nem arra célzok, hogy milyen módon oldották meg azt, amikor Bond még egy mélytengeri merülés során is ökölharcba keveredik egy különleges öltözetet viselő nehézbúvárral.

1981-et írtunk, ekkor már Roger Moore alakította a 007-es ügynököt. A sztori szerint egy elsüllyedt hajóból kellett kimentenie egy fontos titkosító eszközt, és ebben partnere ismét egy csinos hölgy volt. Carole Bouquet egyike volt a kor divatos, elegáns francia színésznőinek, megjelenése alapján jó társa volt Bondnak.

Ám akadt egy kis probléma: a forgatás során derült ki, hogy a színésznőnek olyan fülproblémája volt, ami lehetetlenné tette számára a búvárkodást. Az nyilván köztudott, hogy a komolyabb víz alatti akciókat kaszkadőrök hajtják végre a filmekben, de majdnem mindig készül pár közelkép is a sztárok arcával, amit be lehet vágni. Ehhez legalább 1-2 méterre le kell merülni, gyakran forgatnak ilyen snitteket medencében.

A filmből viszont nem akarták kihagyni azokat a közelképeket, amikor Carole Bouquet merül- megoldották hát a felszínen! Nyilván nem akartak egész testet és a fejet is fedő búvárruhát adni a csinos sztárra, a haj vízbeli lebegésének a problémáját kellett hát megoldani. Az történt tehát, hogy alulról egy ventillátorral fújták a haját, majd az egész jelenetet belassították. A buborékokat már effektként oldották meg.

Igazság szerint ezen a kis csaláson nem múlt semmi. A rajongók nem számítják a legjobb Bond-filmek közé a Szigorúan bizalmast, nem volt igazán erős a történet, Moore-ral kapcsolatban pedig sokaknak vannak fenntartásai. Azért nézhető darabról van szó, és talán egyszer még előveszik ezt a sztorit is egy Bond-újrafeldolgozáshoz. Meglehet, sikerül majd egy olyan színésznőt is találni, aki úgy alakít búvárrégészt, hogy nincs eltiltva a merüléstől...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A 007-es ügynök egyszer már megfilmesített kalandjait másodjára is feldolgozták. A Thunderball volt az eredeti film, amiben Sean Connery számol le a víz alatt atombombákra szert tevő bűnözőkkel, de ez az a történet, aminek a jogai miatt hosszú ideig pereskedtek. A szerző, Ian Fleming ugyanis sok ötletet kapott másoktól, mert eredetileg filmforgatókönyvben gondolkodott. Aztán regény született előbb, de a korábbi társak jelezték, hogy nekik is jár a bevételből.

Mindez önmagában nem lenne akkora szám, mindennaposak az efféle jogi csetepaték. Ám azzal is járt mindez, hogy a Thunderball filmes feldolgozásának jogait az egyik szerzőtárs szerezte meg! Így aztán amikor Connery helyét már rég Roger Moore vette át a brit szuperügynök szerepében, és a filmek továbbra is szép bevételt hoztak, valakinek egy konkurens producerirodánál eszébe jutott a Thunderball: újra fel lehetne dolgozni a sztorit, maximum egy kicsit felfrissítve.

Így aztán körvonalozódott egy "kalóz" Bond-film terve, már csak főszereplőt kellett találni. Jött a következő nagy ötlet: bújjon ismét Sean Connery a 007-es bőrébe! A kissé már öregedő skót színésznek volt ehhez kedve, és talán a gázsi is meggyőzte őt. A szereplőgárda többi tagja sem akárki volt: Blofeld, a gonosz terv mögött álló főgonosz Max von Sydow lett, míg a víz mélyén Bondra vadászó főellenség Klaus Maria Brandauer. Utóbbi alakítása egyértelműen kimagaslik a Bond-filmek tipikus gonosz-figuráinak sorából. A terroristák seregét erősítette az egzotikus szépségű Barbara Carrera, míg a Bond-lány a fiatal és bájos Kim Basinger lett. Apró mellékszerepben olyanok tűnnek fel, mint Rowan Atkinson- szóval megadták a módját.

A cím viszont megváltozott, Never Say Never Again (Soha nem mondd, hogy soha) címmel került mozikba az új Bond-film 1983-ban, gyakorlatilag párhuzamosan az aktuális Roger Moore-féle Bond kalanddal. Természetesen tetten érhető a hasonlóság a Thunderball és a Never Say Never Again közt, de több ponton változott a sztori. Az egyik komoly áldozata a módosításnak a víz alatti lövöldözés lett, elmaradt a nagy tömegjelenet. Azért nem maradunk szigonypuska nélkül: a film csúcspontján komoly szerepe jut ennek a búváros akciófilmekben gyakran felbukkanó fegyvernek.

A színészek közül páraknak a forgatás kedvéért kellett belekóstolni a búvárkodásba. Elmondása szerint Barbara Carrera például kifejezetten élvezte a merülést. Nyilván a cápás, vagy víz alatti birkózós jelenetekben aztán már jönnek a kaszkadőrök, de ez már csak így működik Hollywoodban. Ettől függetlenül akiket érdekelnek a jórészt víz alatt játszódó akciófilmek, bizonyára ezt az alkotást is szívesen megnézik.

Végül pedig még egy kis csemege a búvárkodó Bond-rajongóknak: a Bahamák vizeiben nyugszik a Thunderball és a Never Say Never Again forgatása során használt víz alatti díszlet. Az előbbiben egy repülőgép modelljét építették fel, ennek már csak a váza maradt meg, amit gyönyörűen benőtt a tengeri élővilág. A másodikban viszont egy hajó roncsánál kerül kalamajkába Bond, ebben a roncsban alaposabban szét lehet nézni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!