Big Blue Búvár Blog

Különleges év, de vajon mennyire más az utazás a koronavírus árnyékában?

Nos, nem bírtuk ki. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, a leginkább elérhetőnek látszó úti célt becélozva nem mondunk le a tengeri búvárkodásról ezen a nyáron sem. A repülős utak, pláne az Európán kívüliek között nem is nézelődtünk. Horvátországot szeretjük, ismerjük, végül Dalmácia lett a kiválasztott, egészen pontosan a Rogoznica városhoz tartozó falu, Razanj, ahol ismerős búvárbázis is akadt.

Az út eseménytelen volt, a határon kellett várakozni valamennyit. A tengerparton igazán sokan nem voltak, mivel előtte foglaltuk a szállást, biztosak lehettünk a dolgunkban. Közvetlenül a tengerparton, nagyon szép apartmanokban is egyszerű volt helyet találni, korrekt áron. Nyitva voltak az éttermek, a boltok- persze minden csak félgőzzel üzemelt, és lépten-nyomon használták a maszkokat zárt térben. Kicsit utószezoni hangulat volt, ami július közepén igen váratlan.

Nyilván a mostanra már megszokott sok kézmosás, fertőtlenítés mellett kerültük a nagy tömeget, az éttermekben távolabb voltak egymástól az asztalok, szóval érződött, hogy mindenkinek fontos a biztonság. De odakinn alapvetően már nem aggodalmaskodtunk: saját autóval mentünk, saját apartmanban laktunk, a tengeren könnyű volt távolságot tartani, azaz nem kellett sok rossz kompromisszumot kötni.

Mint ahogy abban bíztunk, ekkor már a víz is melegebb lesz. Lehetett úszni, strandolni, evezni, búvárkodni, de az önfeledt pancsoláshoz még hiányzott 1-2 fok. Persze mivel az utóbbi években többször voltunk előszezonban, tudom, milyen, vacogni az Adriában, és ez most egészen más volt. Nyilván hamarosan még melegebb lesz a tenger.  Azok a hihetetlen, gyönyörű kék színek, amiket a parton ücsörögve csodálhattunk, minden víruspánikot, gondot feledtettek.

Az Adriadive is működött, Tóth kapitány pedig jó helyekre vitt minket merülni. Járhatott ugyan már az ember tucatnyi alkalommal itt-ott a horvát tengerparton, de aki szereti a búvárkodást, kíváncsi a tengerre, a tenger élővilágára, annak az Adria nem pótlék, hanem nagyon is sok élményt adó hely. 

Az Adriának ezen a részén például kiemelhető a látnivalók közül a viszonylag elérhető mélységben található gorgóniamező, ahol mindig különleges élmény fotózni a bíbor színeket. Láttunk langusztát, és több muréna is a szemünk elé került. Megálltam, hogy jobban megfigyelhessem, és aztán láttam, több kis piros rák "dolgozik" épp rajta. Az apró fogászok épp a hegyes fogait tisztogatták a száját tágra nyitó ragadozónak. Élmény, amikor nem kell sietni, és van idő ilyesmit megfigyelni.

Aki csak sekélyben akart nézelődni, annak pedig ott voltak a csigák. Az egyik helyen volt egy szikla, ahol ki tudja miért, többféle kicsi, színes, látványos csiga gyűlt össze. Fotósként meglehetősen hosszú időt töltöttünk velük, hiszen ezek mindig hálás témát jelentenek: jól néznek ki, és nem szaladnak el egyik pillanatról a másikra...

A nap vége pedig a szokásos módon telt, egy jó, hideg helyi sörrel a tengerre néző teraszon, vagy közösen az asztal mellett. Afféle régi vágású, nagyon jó hangulatú út volt ez, és mivel nem hosszú hétvégét, hanem egy egész hetet töltöttünk a tengernél, volt idő belelazulni, élvezni. A jó búvárkodás csak hab volt a tortán, és a következő nap jöttek az új víz alatti kalandok.

Merülések Horvátországban

Újabb ókori roncsot találtak Horvátországban.

Kicsit pontosítani kell: a búvárok már tudtak arról, hogy Pag szigete mellett, Novalja közelében vannak építési anyagnak tűnő dolgok a mélyben, csak épp nem nagyon törődtek vele. Talán úgy gondolták, egy tüzéptelepre szánt rakomány esett a tengerbe valamikor.

Nem is tévedtek nagyot- épp csak az időszakot illetően jártak tévúton. Ám ezúttal valaki jobban megnézte, mi hever a tenger fenekén. Cakovecből érkeztek a tűzoltóság búvárai, hogy gyakorló merülést hajtsanak végre, ekkor készült pár fotó is, amikor elúsztak a törmelék és a cserepek felett. Ilyen merüléseken ugyanis gyakorolják azt is, hgyan kell dokumentálni a tengerben talált leleteket.

Aztán a képeket el is küldték a szakértőknek, és jött a rácsodlálkozás: mik is ezek pontosan? Bizony ezek nem a ma használatos építőanyagok voltak. Imbrex és tegula- ez az elnevezése annak a két cserépelemnek, amiből az ókorban a tetőket építették. Hamarosan a búvárokhoz csatlakozott Nikola Hrzenjak, aki remek felvételeket készített.

A roncs valószínűleg egy 10-15 méter hosszú hajó volt egykoron, ami a szigetről vitt valahová cserepet. Pagon ugyanis nagy hagyománya volt a cserépkészítésnek. Így lett aztán a véletlennek köszönhetően egy rég ismert helyből új, izgalmas felfedezés.

A teljes fotósorozat a morski.hr oldalán látható.

Az Adrián is olyan lények tűnnek fel, amiket rég nem láttak már.

A karantén egyik érdekes "mellékhatása", hogy a töredékére csökkent hajóforgalom miatt sok helyre visszatérnek az állatok. Persze majd víz alatt látjuk igazán, mi változott a jól ismert merülőhelyeken, de pár nagyobb testű állatot a felszínről is meg lehet figyelni. Ezért aztán nagy öröm volt, amikor először adtak hírt arról, hogy egy nagy bálna úszkált horvát vizeken.

Előfordult-e ott korábban is? Természetesen igen. De azért mindig is eseményszámba ment, ha hébe-hóba, pár évente egyszer megfigyelt valaki egyet. Nem nehéz arra gondolni, hogy nem véletlen a feltűnése pont most.

Pár napra rá pedig jött az újabb videó, ezúttal az észak-adriai Crikvenicából, ahol a felvétel tanúsága szerint egy kékcápa úszkált közvetlenül a móló mellett, sekély vízben. 

Hogy a víz alatt mi köszön majd vissza ezekből a változásokból? S meddig tart ez az állapot? Ezekre most még senki sem tudja a választ- de talán a sok rossz mellett, amit a járvány hoz magával, az élővilág regenerálódása egy fontos és jó dolog lehet.

Ilyen az ókori hajó roncsa Pag szigete mellett.

Tavaly kaptam hírt arról az új, nagyon izgalmas felfedezésről, amit horvátországi vizekben tettek: egy teljes rakományával együtt elsüllyedt hajó maradványaira bukkantak. A partól nem messze, a homokos és köves aljzat találkozásánál 37-39 méteres mélységben nagyjából 400 amfórára bukkantak a régészek, s ez a hely merülhető kedvtelési búvárok számára is. Mivel az amfórák nagyon kis területen, egymásra halmozódva fekszenek a tenger fenekén, vélhetően a hajóval együtt süllyedtek el.

Nehéz elmagyarázni, ennyi merülés, ennyi kaland után miért pont az ókori roncsoktól jövök mindig lázba- de hát ez van, kit mi érdekel. Számomra hihetetlen arra gondolni, mennyivel korábban élt emberek hagyták maguk után ezeket a leleteket. A szakemberek az amforák alakjából arra következtetnek, ezek még az időszámításunk előtti első századból származnak. A római köztársaság kora, Krisztus talán még meg sem született, amikor ez a hajó a tenger fenekére került. Maga a történelem...

Arról a korról mesélnek nekünk ezek a tárgyak, amikor már élénk kereskedelem folyt az Adriai-tengeren, s ráadásul két évezrededen át ember nem láthatta őket- és ma is csak kevesen. Ha legközelebb arra járok, biztos nem fogom kihagyni! Ez a remek videó ráadásul igencsak meggyőző, kiváló képet ad arról, mi vár itt a búvárra.

Jól indult a búvárszezon Horvátországban.

A májusi búvártúráknak a horvát Adriára van pár jellegzetes vonása. Egyrészt minden olcsóbb, könnyebben elérhető, nincs nagy forgalom se, hiszen előszezonnak számít. Ez persze azzal is jár, hogy nincs nyitva minden bolt és étterem, de ami kell, azért minden megtalálható.

Az az apróság számít hátulütőnek, hogy a víz egy kicsit hűvösebb lehet. Ez most sajnálatos módon inkább nagyon hűvösnek volt mondható, mert 14 fokban nem úgy lubickol az ember, mint egy trópusi tengerben. Az ember magára rángat minden neoprén ruhát amit csak talál, de azért így sem húzódnak el nagyon a merülések.

S hogy megéri-e búvárkodni? Mindig, mindehol- egyszerű a válasz. Itt és most Pag szigeten merültünk színes falnál is, de főleg a part közelében, a Dive Station DC előtti sekély vízben keresgéltünk. Akadt is pár jó fotótéma, például csikóhalak, tűhalak, nyálkáshalak. Ami meglepő volt, hogy hatalmas számban bukkantak fel tengeri nyulak is- ezek valójában csigák. 

Egy szó mint száz, nem kellett unatkozni idén (sem) az Adrián. És az ilyesmi mindig kedvet csinál ahhoz, hogy az ember nyári, netán kora őszi túrát is tervezgessen, amikor kevésbé kell vacogni, viszont ugyanúgy bőven van látnivaló....

Ókori roncsot találtak Molat szigete mellett.

Horvátországban több helyen találtak már akár kétezer éves hajókat is a mélyben. Mindez nem meglepő, hiszen jól ismert hajózási útvonal volt az Adriai-tenger. Bár sok a búvár, a tipikus merülőhelyek mellett sok olyan feltáratlan pontja van a tenger fenekén a horvát szigetvilágban, ahol viszonylag sekélyen bújnak meg roncsok.

A most felfedezett ókori hajó is 20 méteren, könnyen elérhető helyen nyugszik. Jó állapotban érződött meg, és a rakománya is jellegzetes: a rómaiak által használt tetőcserepeket szállított. A tegula és imbrex nevű elemek egymásba illeszkedve biztosítottak jó fedést az épületeknek, és széles körban használták őket. 

A hajó az időszámítás utáni első században süllyedhetett el, de a régészek bíznak benne, hogy találnak olyan leleteket, amelyek segítségével lehetséges lesz a pontosabb kormeghatározás. Már eddig is kerültek elő edények, amfora, ami segíthet ebben. A cserepek pedig igencsak időtállónak bizonyultak, mert ránézésre akár most is fel lehetne őket használni.

Ezen cserepek annyira gyakoriak voltak, hogy a közelben már találtak roncsot hasonló rakománnyal. Ki tudja, hol bukkannak rá a következő ókori roncsban az Adriában.

Több ezer éves olívabogyókat is találtak a horvát búvárrégészek.

Általában elsüllyedt hajók felfedezéséről szoktak beszámolni az újságok, de izgalmasnak számítanak a víz alá süllyedt városok is. Ezekre szeretik rásütni az "Atlantisz-bélyeget", pedig nincs semmi misztikum: az évezredek alatt változott a tengerszint, a partvonal, így aztán előfordul, hogy őskori települések mára víz alá kerültek- mint ahogy olyan is van, hogy kikötővárosok romjai már a szárazföld belsejében vannak. 

A horvát búvárrégészek Dalmáciában, Turanj városka és a közelben levő Ricul sziget előtt találtak rá bronzkori települések nyomaira. Az Adria ezen részén eddig nem sokat tudtak a három és fél ezer évvel ezelőtt erre élő emberekről, de a feltárásoknak köszönhetően gyarapodni fog a tudásunk.

A tengeri üledék alatt megörződött sok szerves maradvány is, így a már emlegetett olívabogyók is. Több tucatnyi lett belőlük, így lehet kormeghatározást végezni, sőt, arra is kíváncsiak, ezek olyan fákról származnak-e, mint amik most találhatóak az országokban.

Más bogyókat is találtak az üledékben, emellett fa maradványokat, cserébdarabokat, kőeszközöket. A viszonylag rendezetten talált kövekről úgy vélik, egy fal részei lehettek.

Mivel tengerparti településről volt szó, halat szinte biztosan ettek. De találtak a víz alatt számos csontot, amik háziasított állatok, szarvasmarhák, kecskék, birkák tartására utalnak. A malomkövek pedig azt igazolják, hogy gabonát is termesztettek, kenyeret sütöttek, tehát az itt élő emberek nem éltek szűkösen.

A jövőben tervezett feltárások során még találhatnak izgalmas leleteket, az is kiderülhet, volt-e kapcsolat a Turanj előtti és a Ricul sziget melletti települések között.

Az Adria egyik titokzatos roncsát csak 1-2 éve fedezték fel.

Tudjuk, hogy sok ma még ismeretlen roncs nyugszik a tengerekben. Horvátországban is minden évben találnak új hajó- vagy repülőmaradványokat, és ahogy fejlődik a búvártechnika, úgy tudnak egyre mélyebbre merülni a felfedező búvárok.

2016-ban a horvát partszakasz déli részén találták meg az amerikai gyártású PBY Catalina hidroplán, azaz repülőcsónak maradványait. A 100 méteres mélység elérése nem csak a búvárfelszerelés miatt kihívás, a víz alatti fényképezőgépek tokjai közül sem bírja ezt mindegyik. 

A repülőgép 1944. szeptember 12-én veszett oda. A hidroplán egy mentőexpedícióban vett részt, egy lezuhant B-24 Liberator bombázó túlélőit próbálták a viharos tengerből hánykolódva a fedélzetre venni. A bombázó egy nagyobb kötelék tagja volt, ami a BMW motorgyárát támadta Németországban, és a visszaúton műszaki hiba miatt ugrott ki a legénység ejtőernyővel. 

A PBY Catalina pilótája képes volt leszállni a hullámos vízre, fel is vettek öt embert, ám utána viszont a repülőcsónakkal nem sikerült a levegőbe emelkedni. Mindenki elhagyta a Catalinát, ami a tenger mélyére került, és a két odaveszett repülő túlélőit egy hajót vette a fedélzetére, ami Vis szigetére vitte őket. Ám a Liberator legénységének négy tagját soha nem találták meg.

A jó állapotban megmaradt PBY Catalina maradványaihoz csak technikai búvárok merülhetnek le, de szerencsére ők videóznak is, így mi is képet kaphatunk róla, hogy néz ki mostanában ez a ritkán merült adriai repülőgéproncs.

A Catalina egykoron több ezer példányban szolgált a szövetségesek oldalán. A sokoldalú géppel szállítottak, őrjáratoztak s persze mentettek: a fentinél sikeresebb bevetéseknek sok bajba került ember köszönhette életét.

Szenzációs felfedezés Pag sziget közelében.

Újabb fontos lelet bizonyítja, a horvát Adria mennyire izgalmas dolgokat rejt. Egy merülés során fedezték fel a feltehetően az időszámítás szerinti első századból származó hajó maradványait, a tenger fenekén heverő sok amforával a búvárok.

A Simuni közelében található amforák csak 21 méteres mélységben vannak, tehát kifejezetten vonzó látványosságnak számítanának a kedvtelési búvárok számára. Horvátországban komoly bevételt hoznak a búvárkodó turisták, így vélhetően igyekeznek ezt a helyet is jól hasznosítani a helyi búvárcégek.

Ám arra is ügyelni kell, hogy kincsvadászok, szuvenírgyűjtők ne innen akarják gyarapítani gyűjteményüket. Remélhetően sikerül megóvni az értékes lelőhelyet, és eközben lehetőséget adnak a hozzám hasonló érdeklődő búvároknak is, hogy testközelből láthassuk a két évezrede elsüllyedt hajó maradványait.

Jézus-szobrot helyeztek el a tengerben Horvátországban.

Az Adriai-tenger partján fekvő Trogir városban sokan figyelték, ahol egy hatalmas, 9 méter magas szobrot süllyesztenek a víz fenekére. Ehhez hasonló Jézus-szobor több helyen van a világon, például Floridában, Máltán illetve Olaszországban, de a horvátok egész szoborparkot létesítenek.

Az a céljuk ugyanis, hogy a teljes keresztutat be lehessen járni, vagyis inkább úszni, mint a 14 állomással. Az első stáció Jézus elítélése, ezt ábrázolja az a bizonyos a nagyobb szobor. A többi állomásnál kisebb, nagyjából két méter magas szobrok mutatják be a történéseket. 

A vélhetően látogatókat, búvárturistákat vonzó különleges tematikus szoborpark ötletgazdája Josko Kandija, a szobrok Valentino Valent alkotásai. Mivel Trogir nem esik messze Magyarországtól, vélhetően hamarosan honfitársaink is merülhetnek a Jelinek-öbölben viszonylag sekélyen elhelyezett szoborparkról.