A tenger titkai

Nem csak a foci-vb szolgálhat izgalmakkal, hanem a tengerkutatás is. Pár nap alatt izgalmas hírek érkeztek mély és sekély vízből, hozzánk közeli és távol eső tengerekből. Nincs mese, a víz alatti világ még mindig annyit titkot rejt, hogy a felfedezésre vágyó ember búvárként találhat leginkább újdonságot a bolygónkon.

Az Adriáról először azt a hírt kaptuk, hogy egy titokzatos képződményt találtak a tenger fenekén, amiről sokan azt gondolják, a természet alkotása, mások viszont máris Atlantiszt vizionálnak. Ezt még nem tudhatjuk biztosan, ám pár nap múlva jött a hír, hogy Zadar közelében sekély vízben település nyomaira bukkantak, amit most lelkesen vizsgálnak a régészek. Ott van egy zsúfolt város előtt, és ki tudja miatt nyugszik a mélyben háborítatlanul- nos, ennyit arról, a búvár rálelhet-e valamilyen váratlan dologra merülés közben.

Mindig felmerül a kérdés, miért nem találják meg ezeket a maradványokat sokkal korábban, hiszen annyian merülnek minden évben például az Adrián? Nos, a tenger a mélyére került romokat, hajókat befogadja, és szép lassan teljesen át is alakítja. A fából készült hajók anyaga elrothad, eltűnik, az amforák széttöredeznek és belepi őket az aljzat homokja, a magára hagyott építményeknek általában az értékesebb köveit elviszik, és ami ott marad, azt a tenger hullámzása erodálja. Sokszor csak légifelvételek vagy műholdképek vezetik nyomára a régészeket.

Szerencse és szakértő szem kell tehát ahhoz, hogy valamiben meglássuk, mi lehetett eredetileg! Így is előfordul, hogy valami túl szabályosnak tűnik, aztán közelről megnézve csak különleges alakú szikákat találunk, tehát az ember igyekszik nem belelkesedni minden kis apróságtól, amibe fantasztikus roncsfelfedezést képzel bele.

A változások illusztrálására itt van két kép. 2006-ban, 8 éve merültem Alanyában egy újonnan elsüllyesztett roncs közelében, ahol a látványosság kedvéért néhány amforát helyeztek el. Kerestem róluk egy idén készült felvételt, és most ide teszem a kettőt egymás alá, hogy látható legyen, ilyen rövid idő alatt mennyire megváltoztak.

Itt pedig az akkor még teljesen épségben levő, frissen elsüllyesztett roncs orra, illetve az, ahogy ma kinéz.

Nyolc évről beszélünk, ez kevesebb, mint egy évtized! Képzeljük el, mi történik száz vagy netán ezer év alatt- és egy ókori roncsnál bizony ilyen időtávról van szó. Szóval merüljünk nyitott szemmel, mert biztos, hogy még rengeteg felfedezetlen hajó van a mélyben, de fogadjuk el, nagy mázli vagy nagyon tudatos, alapos, sok merüléses munka van egy felfedezés mögött. De reménykedni lehet, hiszen gondoljunk csak bele, mióta hajóznak az emberek a Földközi-tenger térségében. Elsüllyedhettek hajók mellett kis csónakok, viharban vagy más okból vízbe eshettek használati tárgyak, ékszerek akár.

Ám tegyük hozzá: a megtaláló nem válik tulajdonossá, ha valaki olyan mázlista, hogy valamire ráakad, azonnal tegyen bejelentést a hatóságnál. Nagyon kellemetlen fordulat, ha esetleg börtönbe kerül az ember mert haza akarja vinni a víz alatt talált leletet. Az ilyesminek múzeumban, szakértőknél van a helye.

A tenger másféle meglepetéseket is tartogat. Noha sokan és sok helyen kutatják, még mindig előfordul, hogy olyan jelenségekkel találkozunk, aminek okát a tudósok sem értik. Kaliforniában például július elején felbukkant a part közvetlen közelében egy hatalmas szardellaraj, ami szinten egybefüggő tintafoltként lebegett a felszín alatt. A videó lenyűgöző, magyarázat még nincs.

Végül pedig ott van a tengerek mélye! A kedvtelési búvárok 40 méteres mélységig ereszkednek, különleges felszereléssel a 100-150 méter is elérhető, de hol van ez a Mariana-árok tízezer méterétől! A maroknyi nagy mélységbe lejutó tengeralattjáró és távirányítású eszköz csak egészen apró részét fedezheti fel a mélységben rejtőző élőlényeknek, roncsoknak. Többek között engem ezért sem lepett meg, hogy az eltűnt maláj gépet sem találták meg.

Szinte minden komolyabb expedíció arról adhat hírt, hogy valami izgalmasat fedeztek fel. Új mélytengeri élőlényekről készült felvételeket láthatunk, amitől nem csak a laikusoknak esik le az álla, hanem a szakértőknek is. Érdemes hallgatni a felvételt kommentáló kutatót, ahogy azt mondja, nem hiszi el, hogy ez egy élőlény! Vagyis pontosabban nem egy, hanem sok élőlény, akik gyakorlatilag egy kolóniát alkotva élnek a mélyben.

Szóval aki új és nagy dolgokra vágyik, bátran kezdjen el a tenger kutatása iránt érdeklődni. Ma már a fiatalok külföldön is tanulhatnak, ahol sokkal jobb lehetőségek várják a víz alatti világ felfedezésére vágyókat. Persze aki ilyen karrierről álmodik, annak sokat kell érte tennie, de azt hiszem, a nagy kaland esélye miatt megéri sokat tanulni, dolgozni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

0 Tovább

Képek az Adria Atlantiszáról

Olvastam a hírt arról, hogy Split és Brac sziget között felfedeztek egy olyan, kilométer hosszúságú "utat", amiről páran úgy vélik, emberi kéz munkája lehet. Alig 20 méteres mélységben van a hét méter széles, sziklákból álló út, amiről pontosat még nem lehet tudni, de máris ráaggatták a spliti Atlantisz nevet. 

Azt jó tudni, rengeteg olyan, túlságosan szabályosnak tűnő természeti képződmény van, aminek a valóságban semmi köze nincs misztikus, ősi kultúrákhoz, annál inkább vulkánokhoz, földmozgásokhoz, a tenger évezredes munkájához. Persze olyan is előfordul, hogy egy régi település nyomait találják meg a víz alatt, de az ilyesmit mindig alapos kutatások során tárják fel.

Természetesen egyáltalán nem lehetetlen, hogy felfedeznek valamit az Adria mélyén. Évezredek óta élnek itt emberek, megfordultak erre a görögök, a rómaiak, tehát biztosan sok emlék rejtőzik még a felszín alatt. Amatőr búvárok az utóbbi években fedeztek fel ókori szobrot, hajóroncsot is, nem is túl mélyen. 

Nyilván a nyári turistaszezon idején nem jön rosszul a hírverés, és Atlantisz az nagyon jó hívószó. Bizonyára nem egy vendég akad, aki szívesen búvárkodna a nem túl mélyen levő képződménynél, akármi is az. Mert ha látványos, akkor úgy is érdekes, hogy nem mesterséges építmény, és nem emberek faragták szabályosra a köveket.

Épp ezért voltam kíváncsi arra, hogy néz ki ez az "út", és horvát lapokban már találtam is pár képet. Ilyesmit még tényleg nem láttam az Adriában, de azért aki történelem előtt palotákra meg piramisokra számított, az biztos csalódni fog... Mindenestre mindenki eldöntheti magában, minek gondolja ezt a dolgot, aztán talán majd valamikor megismerjük a tudósok véleményét is.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Egy lélegzettel a Baron Gautsch-nál

Az Adriai-tenger egyik leghíresebb roncsa, a Baron Gautsch kereken száz éve süllyedt el (történetéről itt írtam), ehhez kapcsolódóan eseménysorozatot hívtak életre a horvátok. A napokban például néhány képet tett közzé Danijel Frka, amin Tomo Vrdoljak modellkedik a roncsnál, aki palack nélkül tett látogatást a híres hajó maradványainál.

fotó roncs adria

fotó roncs adria

fotó roncs adria

fotó roncs adria

fotó roncs adria

fotó roncs adria

fotó roncs adria

fotó roncs adria

fotó roncs adria

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Egy csodaszép adriai zátony

Mostanában adriai roncsmerülésekről írtam, de van azért ott más érdekesség is. Egyszer volt szerencsém egy hetet hajóval kalandozni Dugi Otok térségében, és merülhettünk a Kampanel Misnjak nevű helyen.

Az ember tudja, hogy ha egy pont távolabb esik a turistaáradattól, valószínűleg dúsabb élővilágot találhatunk ott, de ritka, hogy ennyire beigazolódik ez az elmélet. Dugi Otoktól nyugatra horgonyoztunk le a nyílt tengeren, ahol észnél kellett lenni az áramlásokkal: ha valaki tovább sodródik a tengeren, a következő megálló Rimini...

Nekünk akkor szerencsénk volt, nem kellett áramlással küzdeni. Pár méterrel a felszín alatt kezdődött a zátony, amit körbeúszva nézhettünk szét. Meglepően sok volt a hal, és érdemes volt lámpákkal világítani, mert nem túl nagy mélységben lila és sárga gorgóniák, mindenféle színes szivacsok voltak. Az egyik üregbe benézve észrevettem egy murénát, mutattam a merülőtársamnak, aki jelzett, hogy látta, de nem abban a lyukban van, hanem mellette. Mielőtt vitázhattunk volna, egyszer csak előbukkant mind a kettő! Ehhez tudni kell, a muréna egyáltalán nem tipikus látvány manapság az Adria mélyén.

Emellett akadt hatalmas kőhal, tengeri pók, és sok más érdekesség. Persze halászháló is van ott beszakadva, mert nem csak a búvárokat érdeklik a halrajok... De szerencsére ezúttal csak a mi hajónk volt ott. Az egész hetes búvártúra egyik legemlékezetesebb merülése lett, egy olyan pont az Adrián, ahova bármikor szívesen visszamennék. Jó példa arra, hogy ez a tenger is nyújthatna még több élményt a búvárnak, ha egy kicsit vigyáznánk rá.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A Peltastis roncs

Néha egy hibáért nagyon komoly árat kell fizetni, ám van, aki a legnagyobb áldozatra is hajlandó: a Peltastis kapitánya együtt akart elsüllyedni a rábízott hajóval.

adria roncs

A roncs Krk sziget közvetlen közelében, Silo előtt található, maximális mélysége 32 méter, így nagyon népszerű a búvárok körében. Alig pár percnyi hajózásra van a parttól a nagyjából egyenesen álló, viszonylag épen maradt Peltastis, a merülés pedig nem túl bonyolult, bárki körbeúszhatja. A 60 méter hosszú hajó hídját és motorterét is megnézhetik a haladó búvárok, tehát mindenki találhat itt valami érdekeset.

adria roncs

Aki utánaolvas, az pedig még további történettel is gazdagodhat. Az 1952-ben vízrebocsátott hajót 1967-ben vette meg egy görög társaság, akkor kapta a Peltastis nevet. 1968-ban fát rakodott be, de a lecsapó heves bóra miatt biztonságosabb horgonyzóhelyet keresett Krk közelében. Ám a horgonyok nem tartották meg a hajót, ami a partnak csapódott, majd egészen gyorsan elsüllyedt. A kapitány a kormányhoz kötötte magát, ott is találták meg holttestét, amit a süllyedés után 9 hónappal hoztak a felszínre.

adria roncs

Szóval ma már nincs ott emberi maradvány, de a tragédia szelleme nyilván megérinti azokat, akik hallanak a Peltastis történetéről. Ám jelenleg ez elsősorban egy búvárokat vonzó roncs, a Krk szigetre utazóknak feltétlenül érdemes itt beiktatni egy merülést. A látótávolság nem mindig kifogástalan, és még nyáron is készülni kell rá, hogy mélyebben a víz hűvös, tehát ennek megfelelő felszerelést kell ölteni.

Sokak kedvence ez az ikonikus merülőhely, szilveszterkor például a víz alatt bontanak pezsgőt a búvárok a Peltastis hídja előtt, sőt, még víz alatti fotókiállítást is rendeztek...

adria roncs

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Medence vs. tenger

A tegnapi cikk az Y-40 óriásmedencéről megint felveti a tipikus kérdést: tulajdonképpen kinek éri és miért meg az ottani merülés?

Először is mondjuk el, téli időszakban, amikor itt Európában enyhén szólva sincs búvárszezon, jó dolog lehet egy olyan városlátogatás, amibe beiktatható egy merülés a medencében. Erre volt jó a brüsszeli Nemo33, és ezért lehet értelme az Y-40-et megnézni akkor, ha valaki mondjuk Padovában tölt pár napot.

Na de mi van nyáron? Olaszország északi része elérhető autóval, Budapesttől Montegrotto Terme cirka 740 kilométer. Ez azért nem túlságosan rövid táv, ennyi autózással egészen Splitig eljuthatnánk az Adrián. Szóval időben, benzinben ugyanott vagyunk. A booking.com szerint a legolcsóbb szobaár az Y-40 közelében kb. 50 euro két főre, a következő szállás már 90 euro éjszakánként. 25 euróért korrekt tengerparti apartmant is lehet egy főre szerezni az Adrián, szóval a szállás inkább olcsóbb arrafele. Enni, inni egyetlen nyaralóhelyen sem túl olcsó, de az adriai apartmanokban általában van konyha, lehet spórolni saját főzéssel.

Egy merülés az óriásmedencében 35 euro, ahol most búvárkodtunk Horvátországban, ebből két parti merülés kijön, vagy másfél hajós. Szóval ugyanannyi pénzből még többet is merülhetünk. Összességében, ha három éjszakát szánunk mind a két helyre, a nyári szezonban a horvát Adrián 3 merüléssel valószínűleg olcsóbban nyaralunk, mint az Y-40 közelében kettővel.

Ám nem az ár a lényeg, hanem a látnivaló. Poén egy szupermély medence, meg a benne kialakított üregek, effélék, de hogy mérhető ez a polipokhoz, tintahalakhoz, csikóhalakhoz, gorgóniákhoz, langusztákhoz... Ez a két élmény összehasonlíthatatlan. Aki igazán szeret merülni, az jellemzően az élővilág kedvéért megy a víz alá, és az Y-40-ben a többi élőlényt egy tucatnyi másik búvár képviseli.

Szóval nagyon meglepne, ha valakit így nyáron jobban érdekelne egy medencés merülés, mint a már kellemesen meleg tenger a víz alatti csodákkal. Arról nem is beszélve, hogy a búvárral együtt utazók családtagok számára is mekkora élmény lubickolni, netán a felszínen sznorizva úszkálni a tengerben- egy aquapark a csúszdáival együtt is nagyon másféle kaland. 

Szóval ha valaki engem kérdez, szerintem kicsit sem komoly felvetés az, hogy júliusban merre vegyük az irányt. Ráérünk a városnézős-búvárkodós túrára majd tavasszal- feltéve, hogy nem tesszük inkább félre a pénzt a nyári utazásokra...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Csikóhal a szemétdombon

Egy búvártúra utolsó merülése mindig különleges. Tudjuk, hogy hamarosan visszatérünk a szárazföldi mindennapokhoz, és ha be is van tervezve pár merülés a jövőben, mégis lélekben már a felszerelés elmosására, a pakolásra, a hazaútra készülünk. Nem árt, ha valamilyen emlékezetes élménnyel búcsúzunk a tengertől, ami egy pár napig biztosan lelkesít.

Razanjból kiindulva a parti merülőhely mellett akadnak bőven hajóval elérhető pontok is. Hajóroncs, egy szétesett repülőgépmaradvány, falak- én mégis meggyőztem a búvárfotósokat, ne ezek közül válasszunk. Itt a faluban van egy kis kikötő, ott pár méteren állítólag több érdekesség él a bázison dolgozók szerint. Csikóhallal kecsegtettek például, ami olyan dolog, hogy megér egy kis kockáztatást. Persze, hogy "csábítóbb" legyen a dolog, én átneveztem szemétdombnak a kis öblöt, mert a kikötőből rengeteg dolog kerül a tenger fenekére, így a rendszeres tisztítás ellenére van hulladék bőven.

adria csikóhal

A természet viszont amit lehet, meghódít. Pont ezért gondoltam frappánsnak a szeméttelep elnevezést, mert úgy gondoltam, vicces lesz, ahogy konzervdobozok között keressük az élőlényeket. Ennek megfelelően elhúzódó bogarászásra készültünk a pár méter mély vízben, és reménykedtünk, csikóhal koronázza meg a programot.

adria csikóhal

Lemerülve kiderült, az előzetes várakozásnak megfelelően szemét és fotótéma is akad. Nem mindegy, kinek milyen rutinja van, a szeme mennyire állt rá a témakeresésre, nekem sok adriai merülés után már elég jól megy a dolog. Találtam kis gébeket, sziklahalat, lepényhalat, aztán egy félig homokba süllyedt üvegben rejtőzködő polipra bukkantam, aki azzal álcázta magát, hogy még egy kagylóhéjat is a "háza" elé vitt.

adria csikóhal

Közben folyamatosan pásztáztam a tengeri füves aljzatot, mert ilyen élőhelyen gyakran van zöld vagy barna csikóhal. Teltek a percek, készültek pár fotó is, a csikóhalaknak viszont nem bukkantam a nyomára. Ha már olyan jól megígértük, illenék találni legalább egyet, gondoltam, úsztam tovább rendületlenül.

A tengeri fű mezőnek vége szakadt, az aljzat megváltozott, és a sziklák tövében 3-4 méteren sárga szivacstelepek bukkantam fel. Aki ismerős az Adrián, tudja, itt bizony eséllyel lehet keresgélni, mert ezeken élénk sárga, igazán dekoratív csikóhalak szoktak megtelepedni. Pár percig közelről vizsgálgattam a szivacsokat, aztán találtam egyet, amiben a többihez képest valahogy másféle sárga dolog ücsörgött. Hopp, az én kis csikóm! Megnéztem, körbefotóztam, aztán a felszínre úsztam. Meg akartam jegyezni, egészen pontosan hol van, meg akartam mutatni a többieknek, megvan, amiért jöttünk. Szerencsére elég jól beazonosítható volt a felette kikötött piros gumicsónakról a helyszín, mindenkit ide tudtam kalauzolni.

adria csikóhal

Végül összejött az a bizonyos slusszpoén, ami felteszi a koronát az amúgy is pompás búvártúrára. Egészen elfogadható vízhőmérsékletben merültünk, sok érdekeset láttunk, végül közös grillvacsorán beszéltük meg az élményeinket. Mind tudjuk, vannak távoli, egzotikus helyek, ahol még több, még színesebb élőlény él a trópusi vizekben, de ezt a fajta otthonosságot kevés úti cél kínálja. Mindig megvan az esély arra, hogy ide visszatérhetünk, hiszen közel van és pár napra is le lehet ugrani. És legközelebb már egészen biztosan programba iktatjuk a csodás "szemétdombot".

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Tintahal támadásban

Még az amatőr búvárfotós életében is vannak olyan pillanatok, amikor érzi, hogy tényleg ott van a nagy lehetőség egy jó képre- maximum nem elég ügyes ahhoz, hogy éljen az eséllyel.

A sekély parti merülőhelyen úszkáltam a búvárbázis előtt az Adriában, alig pár méteres mélységben. Mivel többen merültek már ott a napokban, tudtam nagyjából, mi mindent találhatok. Meséltek róla, hogy tintahalakkal találkoztak, nekem most rájuk fájt a fogam.

tintahal adria

Nagyjából hét méteren egy barnás, hengeres testű állatra figyeltem fel, olyasmi volt, mint egy furcsa tengeri uborka. Először csak értetlenkedtem magamban, miért lebeg ez pár centire az aljzattól- aztán beugrott, itt a tintahalam! Nem volt túlságosan nagy, alig 10 centis, és attól tartottam, viharos gyorsasággal tűnik el, ha óvatlanul közelítek. Lopakodtam, gépemet magam előtt tartva próbáltam jó pozícióba kerülni. Az állat gyanakodva húzódott távolabb, én pedig nem akartam felidegesíteni. Ilyenkor csak a türelem segít!

tintahal adria

A tintahal, noha csak egy puhatestű. meglepően intelligens állat. Képes taktikát változtatni, ha el akar menekülni. Először távolabb úszik, majd az aljzathoz lapul, sötét színűre változva, próbál a környezetbe olvadni. Ha ez nem válik be, megváltoztatja a színét, például csíkosra. Ha ez sem segít, karjait úgy mozgatja, hogy próbálja magát nagyobbnak mutatni.

tintahal adria

Én viszont továbbra is fotóztam ezerrel. A tintahal végülis egészen jól tűrte, bár néha azért megpróbált meglógni. Ám eközben gyakran került olyan pozícióba, hogy jó képet lehetett róla készíteni. Le tudtam fotózni a színváltozásait is, így telt el egy félóra.

tintahal adria

A jószág aztán végül ráunt a modellkedésre, és megint új stratégiára váltott: egyszerűen el akart ijeszteni. Először a csápjait tárta szét, majd konkrétan a menekülés helyett elindult felém. Pár alkalommal csak 1-2 centire volt az objektívemtől. No nem azért volt problémás a támadás, mert kárt tudott volna bennem tenni, egyszerűen csak képtelenség volt normális fotót készíteni a túl közel levő állatról. Megtalálta a megfelelő eszközt a megfutamításomra: ha nem lehet dolgozni, a fotós odébáll.

tintahal adria

Azért panaszom ne legyen, mert így is jól eljátszadoztunk. Neki sem lett baja, nekem se, pár jó fotóval is gazdagodtam, és igazán illetlenség lett volna még többet villogni a vakummal a szemébe. És még tanultam is belőle, a tintahalak viselkedésének sokszínűsége tényleg izgalmas.

tintahal adria

A tintahal kedvelt fogás a tengerparti éttermekben, és ilyenkor eltöprengek azon, lehet, hogy ez az intelligens példány is egy tányéron köt ki. Furcsa az élet! Ettem már halat éppen eleget, de ezt, amivel ennyire testközelségben találkozok, ráadásul hosszabb ideig megfigyelhetem, azt semmiképpen nem lennék képes kifogni. Így már nem "csak" egy hal, hanem olyasféle állategyéniséget látok benne, mint egy barátságos kutyában.

This is the beginning of a beautiful friendship...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Halak és hálók

Az Adria egyik csendesebb partszakaszán vagyunk, a felszínen csodálatos égszínkék a víz. 20 fokosra melegedett fel, ez, ha nem is langymeleg, de azért már nem rossz. Jó órásokat merülünk, fotózunk, jól érezzük magunkat.

A víz alatt viszont aztán találkozunk a másik oldallal is. Egyrészt sok az elhajigált üveg, cipő, mindenféle más szemét. Eszméletlen, mennyi mindent dobálunk be a vízbe, egyrészt azok, akik itt ezen a partszakaszon strandolnak, másrészt sokmindent egyszerűen ide sodor a tenger vize. Vannak üvegek, amiben a tenger lakói találnak otthonra, kis halak, polipok szoktak beköltözni, de azt hiszem, nekik épp megfelelnének a tenger természetes sziklahasadékai is, nincs szükség az emberi "otthonteremtésre".

Ám emellett ott vannak lenn a halakkal telt varsák, a beszakadt hálók is. Kár álszentnek lenni, akik szeretjük a tenger gyümölcseit, tudjuk, szükség van a halászatra. A módszerekről viszont lehet vitatkozni. Az Adria is tele van vonóhálós hajókkal, ami belekerül, az mind ott pusztul, ha kicsi, ha nagy halakról van szó. A varsákat sem űrítik túl gyakran, ami "értéktelen", az gyakran döglötten kerül vissza a tengerbe.

Ráadásul ami háló beszakad, azt soha senki nem szedi ki, szép csendben öli a tengeri állatokat, és a jó kis műanyag hálók borzalmasan lassan bomlanak le. Ma délután is találtam egy kisebb darab hálót, és nem volt szívem ott hagyni a tenger fenekén. Kihoztam, de ha elkezdenék szemetet gyűjteni, eltelne vele a hétvége. Bár akár ebben is szívesen segítek, alapvetően mégsem ezért jöttem ide.

Lehet, jobb lenne, ha nem is búvárkodnék, mert akkor semmit nem látnék ebből a víz alatt humán kultúrából. Odafenn minden olyan szép, harmonikus, ha a tengert bámulom... De most már sajnos túl sokat tudok. Ám cserében én azon kevesek közé tartozok, akik segíthetnek.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Alacsonyan szállnak a tengeri nyulak

Végre igazi búvárblogolás, élménybeszámoló az Adriáról! Csak tegnap érkeztünk, de máris jó kis élményekkel gazdagodtunk...

Dalmáciáig jó hosszan kell autózni, de az nagyon jó, hogy a horvát határ átlépése már tényleg csak egy kis iratszemléből áll, nincsenek a korábbi idegesítő procedúrák, Az autópályánál szokás szerint figyelni kell arra, hogy euróval fizetve időnként tévednek a visszajáróval, egyébként lehet haladni- hacsak nincs útlezárás. Nekünk most Otocacnak sikerült belefutni egy terelésbe, 30 kilométeren át kanyarogtunk mellékutakon, de még onnan is eltereltek egy zötykölődős kis útra egy rövid távon. Szóval érdemes inkább korábban indulni, mert az ilyen váratlan problémák miatt meg lehet csúszni. Zsúfoltság viszont nincs az utakon, ez mindenképpen jó.

adria fotó

Ismét kiderült, az ilyen-olyan előzetes időjárásjelentéseknek nem sok jelentősége van. Ideérve szép idő fogadott, megcsodáltuk a naplementét, és ma is ragyogó napsütésben sétáltunk, hajóztunk Razanjban és Rogoznicában. Délután pedig partról indultunk merülni- a helyet már ismerjük, és tudtuk, ezekben az órákban kicsit aktívabbak az itt mindig megtalálható tengeri nyulak. Először egy polipra bukkantunk, aztán csigára, majd jöttek az úszó nyulak...

adria fotó

Az egyik mélyebben "repült", pár percet eltöltöttünk vele, szépen pózolt a kamerának. Előszezoni vízhőmérsékletre számítottunk, de egyáltalán nem volt vészes a helyzet, 19 fok volt 7-8 méter körül, nagyon sekélyen úszva pedig kellemes 20-21 fok volt. semmilyen gondot nem okozott akár egy órát a víz alatt lenni.

Pontosabban kicsit tovább is maradtam a vízben, de még csak le sem kellett merülni, mert az egyik tengeri nyúl folyamatosan a felszín felé törekedett, és hosszú időn át követtem, fotóztam. Ilyen helyzetben még sose láttam őket, tudtam, ezt a lehetőséget kell kihasználni a fotózásra. Bíztam benne, hogy sikerül pár használható kép... Ilyenkor a partra érve az ember mindig izgatott, hiszen a víz alatt nem tudom megítélni a kis kijelzőt nézve, mennyire lettek jók. Beszúrok párat, és majd eldöntheti magának mindenki, milyenek lettek.

adria fotó

adria fotó

adria fotó

adria fotó

Most pedig itt ülünk a nagy asztalnál, nézzük ahogy megy le a nap, isszuk, és készülünk egy kis grillvacsorára... És ismét elégedettek vagyunk, hogy a búvárszezont a horvát tengerparton indítjuk. Ráadásul vár még pár szép nap itt...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (233),cápa (150),mutazás (145),video (133),búvár (126),sztori (103),baleset (68),fotó (67),felfedezés (59),környezetvédelem (58),alapok (56),híresség (52),film (43),élmény (43),adria (43),egyiptom (37),utazás (35),szabadtüdős (34),barlang (34),retró (27),felszerelés (27),delfin (27),egzotikus (26),történelem (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),édesvíz (17),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),doku (9),kincs (9),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),ciprus (7),sport (7),szobor (7),rekord (6),verseny (6),rák (6),tél (6),Bali (6),málta (6),szafari18 (6),cousteau (6),humor (6),rája (5),jordánia (5),ázsia (5),tudomány (5),ausztria (5),csikóhal (5),florida (5),repülő (4),szafari2016 (4),hidegvíz (4),múzeum (4),mexikó (4),olaszország (4),tintahal (4),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),találkozás (3),skandinávia (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),bali (3),görög (2),medúza (2), (2),magyarország (2),krokodil (2),európa (2),csiga (2),éjszaka (2),muréna (2),spanyolország (2),hal (2),feketetenger (1),bulgária (1),celeb (1),búvárfilm (1),repülőgép (1),korall (1),bomba (1),dubaj (1),izland (1),balti (1),könyv (1),tenger (1),írország (1),technológia (1),Búvár (1),egyesült királyság (1),görögország (1),szörny (1),uk (1),hollandia (1),thaifold (1),románia (1),horvátország (1),norvégia (1),Florida (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog