Sokan nem is tudják, milyen színpompás tud lenni a mélység a horvát tengerparton.
Az a néhány nap, amit a tengerparton töltöttem, ismét meggyőzött arról, hogy vannak az Adriai-tengernek nagyon szép részei. Csak éppen tudni kell, hol kell nézelődni, és miként lehet a színeket előcsalogatni!
Jó tudni, hogy mindenhol másra számíthatunk. A védett Kornati nemzeti parkban, Dugi Otok sziget külső oldalán, vagy éppen Közép-Dalmácia szebb merülőhelyein 25-30 méter között már nagyon szép vörös gorgóniás falak vannak. De lámpa nélkül ezek is kékesszürkék, tehát aki Horvátországban merül, nappal is vigyen magával lámpát. Ha nincsenek erős vakuim, ezekből a csodás színekből például semmi nem látszik.
Más helyeken, például Pagon az üregekbe is érdemes 1-2 méterre beúszni- természetesen lámpával. Az élővilágon kár logikát számon kérni, de azért elgondolkodtam, miért pont itt, a viszonylag sötét helyeken van ennyi színes szivacs. Persze lehet, volna ebből több a falon, csak a halászok hálói okoznak nagy pusztítást... Bárhogy is van, még ott is találhatunk szépet, ahol a gyakorlatlan búvár elsőre semmi színeset nem lát.
Természetesen tudom, az Adria nem egy trópusi tenger (ha másból nem, a vízhőfokból rögvest rájön bárki), de nem is azt kell várni tőle. Persze nem is annyiba kerül az utazás... A búvárkodásban fontos, hogy ismerjük a merülőhely adottságait, ahol vagyunk, és akkor tudjuk messze a legtöbbet kihozni belőle. Aki ismeri az élővilágot, többet lát belőle, és ez bizony nem csak az Adrián igaz, hanem a Vörös-tengeren vagy bárhol máshol is. A horvát tengerpart, amellett, hogy érdekes búvárhely, nagyon jó iskola is, mert a kíváncsi búvár sokat tanulhat itt. És ezért cserébe a tenger a gondos, odafigyelő embert meg is jutalmazza sok látványossággal.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
