Big Blue Búvár Blog

Cápa nem, csak sok élmény vár a Horvátországban búvárkodókra.

A nyár első hónapjaiban mindenki külföldi utazásokról álmodozik, a szerencsésebbek el is juthatnak egy szép helyre. A tengerek közül az Adria az egyik legnépszerűbb, és most azoknak akarok pár praktikus tanáccsal szolgálni, akik életükben először a felszín alatt is szétnéznének déli szomszédunknál.

Az Adria horvát partszakasza igen hosszú, némileg mást és mást ígér az északi Isztriai-félszigetnél, a Kvarner-öbölben vagy Dalmáciában. Természetesen az élővilág hasonló, de nem mindegy, homokos vagy kavicsos részeken kezdünk el nézelődni. Az alapvető tény, hogy a homokos, könnyen felkavarodó aljzat felett úszkálva ritkán látni érdekeset, inkább köves és kavicsos partszakaszokon próbálkozzunk egy búvármaszkkal a víz alá pillantani.

Jó tudni, hogy nyáron a felszínen a víz gyorsan melegszik, de június első felében azért még nem olyan nagy meleg az Adria. Pár méterrel mélyebben aztán általában van hőhatár, ahol több fokkal hidegebb a víz, a légzőkészülékes búvárok számára elérhető 30 méteren pedig 14-15 fok a jellemző még délebbre is. Aki még nem merült palackkal az Adrián, vegye komolyan ezt, vigyen magával vastag neoprént, csuklyát, mert odalenn hűvös van még a legnagyobb kánikula idején is!

A többség persze eleinte csak légzőcsővel, búvármaszkkal felszerelkezve a felszínen úszkál, így a mélység hidege nem zavarja őket. A leégés viszont nagyon is komoly kockázat, napvédő krém, strandoláshoz megfelelő póló javasolt, ha valaki hosszabb időn át akar a tenger felszínén lebegve nézelődni! Veszélyes lehet, ha túl erős a hullámzás, mert a kövekre sodorhatja a búvárkodókat, és ott könnyű megsérülni, és persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy időnként felnézzük, lássuk, milyen messzire jutottunk a parttól- vissza is kell érni valahogy. Az Adrián ritkák a part közelében a veszélyes áramlások, de mindig inkább legyünk óvatosak, mert nyílt tengeren nem biztos, hogy rögtön rendelkezésre áll a segítség.

A búvárkodást eleve azoknak lehet javasolni, akiknek biztos az úszótudása, de aki tart a tengertől, a part közvetlen közelében, egy méter mélységű vízben is találhat néznivalót, miközben biztonságban érezheti magát.

Hogy mi fordulhat elő? Kisebb halacskák úszkálnak már sekély vízben is, némelyik faj egyedei az aljzatra lapulnak és beolvadnak környezetükbe- gyakorlatlan szem ezeket nem is látja. Néhol kis rákocskák pislognak ki az üregekből. Egészen kis mélységben is előfordulnak polipok, némelyik elhagyja a biztonságos menedéket, és az aljzaton vándorol. Vannak természetesen kagylók, no meg tengeri sünök is.

Utóbbiak számítanak a legnagyobb veszélyforrásnak a tenger élőlényei közül. Érdemes strandcipőben vízbe menni, aminek a talpa megvéd a sünök tüskéitől. Úszás közben se kapaszkodjunk, ne nagyon fogdossunk semmit, és akkor nem érhet baj. Alapszabály minden búvárnál, hogy lehetőség szerint semmit nem fogdosunk, semmit nem tapizunk- egyrészt az állat is megsérülhet, de egy balszerencsés mozdulat a nyaraló további pihenését is megkeseríti. Szóval tartsuk észben: mindent a szemnek!

No és a cápák, merül fel gyakran a kérdés? A horvát Adria sem "cápamentes övezet", de emberre veszélyes, nagyobb testű cápa szinte soha nem tűnik fel a búvárok szeme előtt. Halászok hálójába keveredett már ilyen, de csak a parttól messzebb, nyílt tengeren. Egy strandon semmi esélye nincs annak, hogy valaki cápát lásson Horvátországban, ilyesmitől nem is kell tartani egyáltalán. (Erről írtam már hosszabban is.)

Aki a felszíni nézelődésnél többre vágyik, annak ott van a készülékes búvárkodás. Erre többféle lehetőség kínálkozik. Aki már végzett búvártanfolyamot, befizethet egy merülésre valamelyik horvát bázison. Több tucat van búvárbázisból az ország minden részén, sok helyen magyar oktatók is dolgoznak. Amit észben kell tartani a csak melegebb tengerben rutint szerzett búvároknak: a víz már fentebb említett hidegebb mivoltát, illetve azt, hogy az élővilág más, kevésbé színes sekélyen, tehát az Adrián még nyáron is érdemes lámpával merülni, hogy lássuk az igazi színeket.

Aki még soha nem búvárkodott, az szintén kereshet a tengerparton egy búvárbázist, ahol profi oktató kíséretében merülhet először légzőkészülékkel. A korrekt bázisokon ez egy biztonságos és nagyon kellemes program, és ha jó a parti merülőhely, polipot, csikóhalat, gébeket, durbincsokat, rákokat is lehet látni a víz alatt. Az se rossz megoldás, hogy valaki itthon elvégzi a búvártanfolyam elméleti és uszodai részét, és aztán a tengerben fejezi be a képzést. (Természetesen érdemes előtte tájékozódni arról, hogy is néz ki a búvártanfolyam.)

Sokan legyintenek az Adriára, azt állítva, hogy az "kihalt és unalmas", de ez nem igaz. Máshogy kell merülni, mint egy trópusi tengerben és mást is találunk, de ehhez először is esélyt kell adni neki. Ha már valaki eljut a tengerpartra, ne hagyja ki ezt a kalandot- bizton állítom, Horvátországba utazva is érdemes a búvármaszkot betenni a poggyászba.

Az Adriai-tenger mélyén nyugszik egy olasz hadihajó, ami az első világháború után pár nappal veszett oda, mégis több ember életét követelte a tragédiája, mint a hadicselekmények során kilőtt hajók süllyedése.

A 85 méter hosszú Cesare Rossarol könnyűcirkálót 1914-ben bocsátották vízre, egy év múlva pedig már az Adrián teljesített szolgálatot. Az Adriai-tengeren járőrözött, eközben aknákat telepített, ellenséges hajókkal és repülőgépekkel keveredett csetepatéba, de szerencsésen megérte a háborút lezáró tűzszünetet.

Az osztrák-magyar (K.u.k.) hadiflotta a harcok idején nagyon sok aknát telepített az Adriába, és a vereség után nem siettek azzal, hogy az ellenfeleiket informálják ezek helyzetéről. Ennek köszönhetően süllyedt el több hajó a háború végét követően, és a Cesare Rossarol egy volt ezek közül. Az isztriai Pula kikötője előtt állomásozott, amikor kapitánya, Ludovico De Filippi parancsot kapott egy szerb tiszt felvételére Fiume (Rijeka) kikötőjéből. A Cesare Rossarol útközben, nagyjából délben futott aknára 1918. november 16-án. 

A cirkáló gyakorlatilag azonnal kettészakadt a robbanás ereje miatt. A hajóorr pillanatokon belül elsüllyedt, a tat kicsivel később követte a mélybe. A parttól két tengeri mérföldnyire odaveszett hajó legénységéből 93 ember veszett oda, köztük a kapitány- ez volt az olasz haditengerészet egyik legsúlyosabb vesztesége.

Jelenleg a roncs két darabban nyugszik az Adria mélyén. A hajóorr megfordult, az itt szállított lövedékek még ma is láthatók, míg a Cesare Rossarol hátsó része normál pozícióban van. Mivel 45 és 55 méter között merülhető a roncs, csak rutinos búvárok nézhetik meg a maradványokat, illetve az azokat benépesítő élővilágot.

Újabb fantasztikus felfedezés a horvát tengerparton: ezúttal a huszadik századból származó roncsra bukkantak, egy lezuhant zuhanóbombázó maradványait találták meg.

A náci Németország egyik leghíresebb repülőgépe volt a Junkers Ju 87 Stuka, amiből több, mint hatezer darab épült a háború idején. A kétüléses harci repülőgép a háború elején nagyon sikeres volt, ám ahogy teltek az évek, a korszerű vadászgépekhez képest lomhának bizonyuló zuhanóbombázókat egyre gyakrabban lőtték ki, és a taktikájukat is kiismerték. A háború végén inkább már más szerepkörben támadtak földi célpontokat, elsősorban harckocsikat.

Mindenesetre az állandóan frontvonalban levő Stukák közül alig pár élte túl a világégést. Ma összesen két darab van kiállítva belőlük, egy Londonban és egy Chicagóban. A víz alatt megtalált maroknyi példány pedig meglehetősen rossz állapotban maradt fenn.

Ehhez képest most az Adriai-tengerben előkerült egy fantasztikusan épnek tűnő Ju 87-es. Egészen pontosan egy Ju 87 R2 modellről van szó, ami 11,1 méter hosszú, 13,8 méter fesztávolságú, és a teljes gép egyben van. A gép az olasz légierő állományába tartozott, 1941. áprilisában támadott egy jugoszláv tengerészeti bázist Sibenik közelében egy kötelék tagjaként, ám a harcban a gép megsérült, és személyzetével a tengerre szállt le. A landolás elég jól sikerülhetett, ennek köszönhetően maradt egyben a repülő, ám a Jumo 211D típusú motor tömegénél fogva így is kiszakadt, de azt is megtalálták kicsit távolabb.

Azt, hogy pontosan hol van a repülő, természetesen nem árulják el. Annyit lehet tudni, pár hete bukkantak rá Zirje sziget mellettm a halászoktól kapott információk alapján néztek szét a helyszínen. A sziget a támadott bázistól nem messze, Sibenikkel szemben van, a repülő erre próbált menekülni miután eltalálták. A remek állapotban levő roncs állapotát felmérték a szakemberek, felvételeket készítettek, és csak a napokban hozták nyilvánosságra a felfedezés hírét. Bíznak benne, hogy szuvenírvadászok és roncsfosztogatók nem bukkannak rá a maradványokra, és talán valamikor a felszínre is emelhetik majd, hogy ki lehessen állítani ezt a történelmi jelentőségű repülőgépet.

Mit is mondhatnék? Az Adria tényleg szinte karnyújtásnyira van, ezrek búvárkodnak arra, és még mindig sok dolgot rejt. Várjuk a híreket a további nagy felfedezésekről, és reménykedek, egyszer valamikor én lelek rá valamilyen ilyen izgalmas roncsra merülés közben.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Tegnap még a levideózott bálna volt a nagy szám, ma pedig egy eddig még nem ismert, nagyon izgalmas roncsfelfedezés a téma. A tenger mindig tud meglepetésekkel szolgálni, még ha olyan sokak által felkeresett is, mint az Adria!

A horvát lapok beszámolói szerint Vis sziget mellett, 50 méteres mélységben van a roncs lelőhelye, vélhetően eddig azért nem találta meg senki, mert az átlagos hobbibúvárok ilyen mélyre már nem nagyon ereszkednek. A helyszínen már vizsgálódnak a horvát víz alatti régészek, akik érthetően roppant lelkesek: eddig több különféle használati tárgyat találtak már a tenger fenekén, ráadásként pedig legalább tíz hajóágyú is hever odalenn. A régészeket az ismert fotós, Danijel Frka kísérte el hogy megörökítsen néhány izgalmas leletet.

A hajó korát a munka elején még csak becsülni lehet, úgy vélik, a 18. század végén vagy a 19. század elején süllyedhetett el. Sokat segíthet majd a kormeghatározásban az, hogy az egyik kiváló állapotban levő díszes bronz hajóágyút már ki is emelték a felszínre. Megmondom őszintén, én magam is nagyon kíváncsi vagyok, mit derítenek majd ki a hajóról- és persze várom a további híreket a más helyszíneken előkerülő, ma még nem ismert roncsokról. Biztos, hogy bőven akad még belőlük az Adria mélyén...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Nem csak a foci-vb szolgálhat izgalmakkal, hanem a tengerkutatás is. Pár nap alatt izgalmas hírek érkeztek mély és sekély vízből, hozzánk közeli és távol eső tengerekből. Nincs mese, a víz alatti világ még mindig annyit titkot rejt, hogy a felfedezésre vágyó ember búvárként találhat leginkább újdonságot a bolygónkon.

Az Adriáról először azt a hírt kaptuk, hogy egy titokzatos képződményt találtak a tenger fenekén, amiről sokan azt gondolják, a természet alkotása, mások viszont máris Atlantiszt vizionálnak. Ezt még nem tudhatjuk biztosan, ám pár nap múlva jött a hír, hogy Zadar közelében sekély vízben település nyomaira bukkantak, amit most lelkesen vizsgálnak a régészek. Ott van egy zsúfolt város előtt, és ki tudja miatt nyugszik a mélyben háborítatlanul- nos, ennyit arról, a búvár rálelhet-e valamilyen váratlan dologra merülés közben.

Mindig felmerül a kérdés, miért nem találják meg ezeket a maradványokat sokkal korábban, hiszen annyian merülnek minden évben például az Adrián? Nos, a tenger a mélyére került romokat, hajókat befogadja, és szép lassan teljesen át is alakítja. A fából készült hajók anyaga elrothad, eltűnik, az amforák széttöredeznek és belepi őket az aljzat homokja, a magára hagyott építményeknek általában az értékesebb köveit elviszik, és ami ott marad, azt a tenger hullámzása erodálja. Sokszor csak légifelvételek vagy műholdképek vezetik nyomára a régészeket.

Szerencse és szakértő szem kell tehát ahhoz, hogy valamiben meglássuk, mi lehetett eredetileg! Így is előfordul, hogy valami túl szabályosnak tűnik, aztán közelről megnézve csak különleges alakú szikákat találunk, tehát az ember igyekszik nem belelkesedni minden kis apróságtól, amibe fantasztikus roncsfelfedezést képzel bele.

A változások illusztrálására itt van két kép. 2006-ban, 8 éve merültem Alanyában egy újonnan elsüllyesztett roncs közelében, ahol a látványosság kedvéért néhány amforát helyeztek el. Kerestem róluk egy idén készült felvételt, és most ide teszem a kettőt egymás alá, hogy látható legyen, ilyen rövid idő alatt mennyire megváltoztak.

Itt pedig az akkor még teljesen épségben levő, frissen elsüllyesztett roncs orra, illetve az, ahogy ma kinéz.

Nyolc évről beszélünk, ez kevesebb, mint egy évtized! Képzeljük el, mi történik száz vagy netán ezer év alatt- és egy ókori roncsnál bizony ilyen időtávról van szó. Szóval merüljünk nyitott szemmel, mert biztos, hogy még rengeteg felfedezetlen hajó van a mélyben, de fogadjuk el, nagy mázli vagy nagyon tudatos, alapos, sok merüléses munka van egy felfedezés mögött. De reménykedni lehet, hiszen gondoljunk csak bele, mióta hajóznak az emberek a Földközi-tenger térségében. Elsüllyedhettek hajók mellett kis csónakok, viharban vagy más okból vízbe eshettek használati tárgyak, ékszerek akár.

Ám tegyük hozzá: a megtaláló nem válik tulajdonossá, ha valaki olyan mázlista, hogy valamire ráakad, azonnal tegyen bejelentést a hatóságnál. Nagyon kellemetlen fordulat, ha esetleg börtönbe kerül az ember mert haza akarja vinni a víz alatt talált leletet. Az ilyesminek múzeumban, szakértőknél van a helye.

A tenger másféle meglepetéseket is tartogat. Noha sokan és sok helyen kutatják, még mindig előfordul, hogy olyan jelenségekkel találkozunk, aminek okát a tudósok sem értik. Kaliforniában például július elején felbukkant a part közvetlen közelében egy hatalmas szardellaraj, ami szinten egybefüggő tintafoltként lebegett a felszín alatt. A videó lenyűgöző, magyarázat még nincs.

Végül pedig ott van a tengerek mélye! A kedvtelési búvárok 40 méteres mélységig ereszkednek, különleges felszereléssel a 100-150 méter is elérhető, de hol van ez a Mariana-árok tízezer méterétől! A maroknyi nagy mélységbe lejutó tengeralattjáró és távirányítású eszköz csak egészen apró részét fedezheti fel a mélységben rejtőző élőlényeknek, roncsoknak. Többek között engem ezért sem lepett meg, hogy az eltűnt maláj gépet sem találták meg.

Szinte minden komolyabb expedíció arról adhat hírt, hogy valami izgalmasat fedeztek fel. Új mélytengeri élőlényekről készült felvételeket láthatunk, amitől nem csak a laikusoknak esik le az álla, hanem a szakértőknek is. Érdemes hallgatni a felvételt kommentáló kutatót, ahogy azt mondja, nem hiszi el, hogy ez egy élőlény! Vagyis pontosabban nem egy, hanem sok élőlény, akik gyakorlatilag egy kolóniát alkotva élnek a mélyben.

Szóval aki új és nagy dolgokra vágyik, bátran kezdjen el a tenger kutatása iránt érdeklődni. Ma már a fiatalok külföldön is tanulhatnak, ahol sokkal jobb lehetőségek várják a víz alatti világ felfedezésére vágyókat. Persze aki ilyen karrierről álmodik, annak sokat kell érte tennie, de azt hiszem, a nagy kaland esélye miatt megéri sokat tanulni, dolgozni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

Olvastam a hírt arról, hogy Split és Brac sziget között felfedeztek egy olyan, kilométer hosszúságú "utat", amiről páran úgy vélik, emberi kéz munkája lehet. Alig 20 méteres mélységben van a hét méter széles, sziklákból álló út, amiről pontosat még nem lehet tudni, de máris ráaggatták a spliti Atlantisz nevet. 

Azt jó tudni, rengeteg olyan, túlságosan szabályosnak tűnő természeti képződmény van, aminek a valóságban semmi köze nincs misztikus, ősi kultúrákhoz, annál inkább vulkánokhoz, földmozgásokhoz, a tenger évezredes munkájához. Persze olyan is előfordul, hogy egy régi település nyomait találják meg a víz alatt, de az ilyesmit mindig alapos kutatások során tárják fel.

Természetesen egyáltalán nem lehetetlen, hogy felfedeznek valamit az Adria mélyén. Évezredek óta élnek itt emberek, megfordultak erre a görögök, a rómaiak, tehát biztosan sok emlék rejtőzik még a felszín alatt. Amatőr búvárok az utóbbi években fedeztek fel ókori szobrot, hajóroncsot is, nem is túl mélyen. 

Nyilván a nyári turistaszezon idején nem jön rosszul a hírverés, és Atlantisz az nagyon jó hívószó. Bizonyára nem egy vendég akad, aki szívesen búvárkodna a nem túl mélyen levő képződménynél, akármi is az. Mert ha látványos, akkor úgy is érdekes, hogy nem mesterséges építmény, és nem emberek faragták szabályosra a köveket.

Épp ezért voltam kíváncsi arra, hogy néz ki ez az "út", és horvát lapokban már találtam is pár képet. Ilyesmit még tényleg nem láttam az Adriában, de azért aki történelem előtt palotákra meg piramisokra számított, az biztos csalódni fog... Mindenestre mindenki eldöntheti magában, minek gondolja ezt a dolgot, aztán talán majd valamikor megismerjük a tudósok véleményét is.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Az Adriai-tenger egyik leghíresebb roncsa, a Baron Gautsch kereken száz éve süllyedt el (történetéről itt írtam), ehhez kapcsolódóan eseménysorozatot hívtak életre a horvátok. A napokban például néhány képet tett közzé Danijel Frka, amin Tomo Vrdoljak modellkedik a roncsnál, aki palack nélkül tett látogatást a híres hajó maradványainál.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Mostanában adriai roncsmerülésekről írtam, de van azért ott más érdekesség is. Egyszer volt szerencsém egy hetet hajóval kalandozni Dugi Otok térségében, és merülhettünk a Kampanel Misnjak nevű helyen.

Az ember tudja, hogy ha egy pont távolabb esik a turistaáradattól, valószínűleg dúsabb élővilágot találhatunk ott, de ritka, hogy ennyire beigazolódik ez az elmélet. Dugi Otoktól nyugatra horgonyoztunk le a nyílt tengeren, ahol észnél kellett lenni az áramlásokkal: ha valaki tovább sodródik a tengeren, a következő megálló Rimini...

Nekünk akkor szerencsénk volt, nem kellett áramlással küzdeni. Pár méterrel a felszín alatt kezdődött a zátony, amit körbeúszva nézhettünk szét. Meglepően sok volt a hal, és érdemes volt lámpákkal világítani, mert nem túl nagy mélységben lila és sárga gorgóniák, mindenféle színes szivacsok voltak. Az egyik üregbe benézve észrevettem egy murénát, mutattam a merülőtársamnak, aki jelzett, hogy látta, de nem abban a lyukban van, hanem mellette. Mielőtt vitázhattunk volna, egyszer csak előbukkant mind a kettő! Ehhez tudni kell, a muréna egyáltalán nem tipikus látvány manapság az Adria mélyén.

Emellett akadt hatalmas kőhal, tengeri pók, és sok más érdekesség. Persze halászháló is van ott beszakadva, mert nem csak a búvárokat érdeklik a halrajok... De szerencsére ezúttal csak a mi hajónk volt ott. Az egész hetes búvártúra egyik legemlékezetesebb merülése lett, egy olyan pont az Adrián, ahova bármikor szívesen visszamennék. Jó példa arra, hogy ez a tenger is nyújthatna még több élményt a búvárnak, ha egy kicsit vigyáznánk rá.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Néha egy hibáért nagyon komoly árat kell fizetni, ám van, aki a legnagyobb áldozatra is hajlandó: a Peltastis kapitánya együtt akart elsüllyedni a rábízott hajóval.

A roncs Krk sziget közvetlen közelében, Silo előtt található, maximális mélysége 32 méter, így nagyon népszerű a búvárok körében. Alig pár percnyi hajózásra van a parttól a nagyjából egyenesen álló, viszonylag épen maradt Peltastis, a merülés pedig nem túl bonyolult, bárki körbeúszhatja. A 60 méter hosszú hajó hídját és motorterét is megnézhetik a haladó búvárok, tehát mindenki találhat itt valami érdekeset.

Aki utánaolvas, az pedig még további történettel is gazdagodhat. Az 1952-ben vízrebocsátott hajót 1967-ben vette meg egy görög társaság, akkor kapta a Peltastis nevet. 1968-ban fát rakodott be, de a lecsapó heves bóra miatt biztonságosabb horgonyzóhelyet keresett Krk közelében. Ám a horgonyok nem tartották meg a hajót, ami a partnak csapódott, majd egészen gyorsan elsüllyedt. A kapitány a kormányhoz kötötte magát, ott is találták meg holttestét, amit a süllyedés után 9 hónappal hoztak a felszínre.

Szóval ma már nincs ott emberi maradvány, de a tragédia szelleme nyilván megérinti azokat, akik hallanak a Peltastis történetéről. Ám jelenleg ez elsősorban egy búvárokat vonzó roncs, a Krk szigetre utazóknak feltétlenül érdemes itt beiktatni egy merülést. A látótávolság nem mindig kifogástalan, és még nyáron is készülni kell rá, hogy mélyebben a víz hűvös, tehát ennek megfelelő felszerelést kell ölteni.

Sokak kedvence ez az ikonikus merülőhely, szilveszterkor például a víz alatt bontanak pezsgőt a búvárok a Peltastis hídja előtt, sőt, még víz alatti fotókiállítást is rendeztek...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A tegnapi cikk az Y-40 óriásmedencéről megint felveti a tipikus kérdést: tulajdonképpen kinek éri és miért meg az ottani merülés?

Először is mondjuk el, téli időszakban, amikor itt Európában enyhén szólva sincs búvárszezon, jó dolog lehet egy olyan városlátogatás, amibe beiktatható egy merülés a medencében. Erre volt jó a brüsszeli Nemo33, és ezért lehet értelme az Y-40-et megnézni akkor, ha valaki mondjuk Padovában tölt pár napot.

Na de mi van nyáron? Olaszország északi része elérhető autóval, Budapesttől Montegrotto Terme cirka 740 kilométer. Ez azért nem túlságosan rövid táv, ennyi autózással egészen Splitig eljuthatnánk az Adrián. Szóval időben, benzinben ugyanott vagyunk. A booking.com szerint a legolcsóbb szobaár az Y-40 közelében kb. 50 euro két főre, a következő szállás már 90 euro éjszakánként. 25 euróért korrekt tengerparti apartmant is lehet egy főre szerezni az Adrián, szóval a szállás inkább olcsóbb arrafele. Enni, inni egyetlen nyaralóhelyen sem túl olcsó, de az adriai apartmanokban általában van konyha, lehet spórolni saját főzéssel.

Egy merülés az óriásmedencében 35 euro, ahol most búvárkodtunk Horvátországban, ebből két parti merülés kijön, vagy másfél hajós. Szóval ugyanannyi pénzből még többet is merülhetünk. Összességében, ha három éjszakát szánunk mind a két helyre, a nyári szezonban a horvát Adrián 3 merüléssel valószínűleg olcsóbban nyaralunk, mint az Y-40 közelében kettővel.

Ám nem az ár a lényeg, hanem a látnivaló. Poén egy szupermély medence, meg a benne kialakított üregek, effélék, de hogy mérhető ez a polipokhoz, tintahalakhoz, csikóhalakhoz, gorgóniákhoz, langusztákhoz... Ez a két élmény összehasonlíthatatlan. Aki igazán szeret merülni, az jellemzően az élővilág kedvéért megy a víz alá, és az Y-40-ben a többi élőlényt egy tucatnyi másik búvár képviseli.

Szóval nagyon meglepne, ha valakit így nyáron jobban érdekelne egy medencés merülés, mint a már kellemesen meleg tenger a víz alatti csodákkal. Arról nem is beszélve, hogy a búvárral együtt utazók családtagok számára is mekkora élmény lubickolni, netán a felszínen sznorizva úszkálni a tengerben- egy aquapark a csúszdáival együtt is nagyon másféle kaland. 

Szóval ha valaki engem kérdez, szerintem kicsit sem komoly felvetés az, hogy júliusban merre vegyük az irányt. Ráérünk a városnézős-búvárkodós túrára majd tavasszal- feltéve, hogy nem tesszük inkább félre a pénzt a nyári utazásokra...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!