Cápa nem, csak sok élmény vár a Horvátországban búvárkodókra.

A nyár első hónapjaiban mindenki külföldi utazásokról álmodozik, a szerencsésebbek el is juthatnak egy szép helyre. A tengerek közül az Adria az egyik legnépszerűbb, és most azoknak akarok pár praktikus tanáccsal szolgálni, akik életükben először a felszín alatt is szétnéznének déli szomszédunknál.

Az Adria horvát partszakasza igen hosszú, némileg mást és mást ígér az északi Isztriai-félszigetnél, a Kvarner-öbölben vagy Dalmáciában. Természetesen az élővilág hasonló, de nem mindegy, homokos vagy kavicsos részeken kezdünk el nézelődni. Az alapvető tény, hogy a homokos, könnyen felkavarodó aljzat felett úszkálva ritkán látni érdekeset, inkább köves és kavicsos partszakaszokon próbálkozzunk egy búvármaszkkal a víz alá pillantani.

Jó tudni, hogy nyáron a felszínen a víz gyorsan melegszik, de június első felében azért még nem olyan nagy meleg az Adria. Pár méterrel mélyebben aztán általában van hőhatár, ahol több fokkal hidegebb a víz, a légzőkészülékes búvárok számára elérhető 30 méteren pedig 14-15 fok a jellemző még délebbre is. Aki még nem merült palackkal az Adrián, vegye komolyan ezt, vigyen magával vastag neoprént, csuklyát, mert odalenn hűvös van még a legnagyobb kánikula idején is!

A többség persze eleinte csak légzőcsővel, búvármaszkkal felszerelkezve a felszínen úszkál, így a mélység hidege nem zavarja őket. A leégés viszont nagyon is komoly kockázat, napvédő krém, strandoláshoz megfelelő póló javasolt, ha valaki hosszabb időn át akar a tenger felszínén lebegve nézelődni! Veszélyes lehet, ha túl erős a hullámzás, mert a kövekre sodorhatja a búvárkodókat, és ott könnyű megsérülni, és persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy időnként felnézzük, lássuk, milyen messzire jutottunk a parttól- vissza is kell érni valahogy. Az Adrián ritkák a part közelében a veszélyes áramlások, de mindig inkább legyünk óvatosak, mert nyílt tengeren nem biztos, hogy rögtön rendelkezésre áll a segítség.

A búvárkodást eleve azoknak lehet javasolni, akiknek biztos az úszótudása, de aki tart a tengertől, a part közvetlen közelében, egy méter mélységű vízben is találhat néznivalót, miközben biztonságban érezheti magát.

Hogy mi fordulhat elő? Kisebb halacskák úszkálnak már sekély vízben is, némelyik faj egyedei az aljzatra lapulnak és beolvadnak környezetükbe- gyakorlatlan szem ezeket nem is látja. Néhol kis rákocskák pislognak ki az üregekből. Egészen kis mélységben is előfordulnak polipok, némelyik elhagyja a biztonságos menedéket, és az aljzaton vándorol. Vannak természetesen kagylók, no meg tengeri sünök is.

Utóbbiak számítanak a legnagyobb veszélyforrásnak a tenger élőlényei közül. Érdemes strandcipőben vízbe menni, aminek a talpa megvéd a sünök tüskéitől. Úszás közben se kapaszkodjunk, ne nagyon fogdossunk semmit, és akkor nem érhet baj. Alapszabály minden búvárnál, hogy lehetőség szerint semmit nem fogdosunk, semmit nem tapizunk- egyrészt az állat is megsérülhet, de egy balszerencsés mozdulat a nyaraló további pihenését is megkeseríti. Szóval tartsuk észben: mindent a szemnek!

No és a cápák, merül fel gyakran a kérdés? A horvát Adria sem "cápamentes övezet", de emberre veszélyes, nagyobb testű cápa szinte soha nem tűnik fel a búvárok szeme előtt. Halászok hálójába keveredett már ilyen, de csak a parttól messzebb, nyílt tengeren. Egy strandon semmi esélye nincs annak, hogy valaki cápát lásson Horvátországban, ilyesmitől nem is kell tartani egyáltalán. (Erről írtam már hosszabban is.)

Aki a felszíni nézelődésnél többre vágyik, annak ott van a készülékes búvárkodás. Erre többféle lehetőség kínálkozik. Aki már végzett búvártanfolyamot, befizethet egy merülésre valamelyik horvát bázison. Több tucat van búvárbázisból az ország minden részén, sok helyen magyar oktatók is dolgoznak. Amit észben kell tartani a csak melegebb tengerben rutint szerzett búvároknak: a víz már fentebb említett hidegebb mivoltát, illetve azt, hogy az élővilág más, kevésbé színes sekélyen, tehát az Adrián még nyáron is érdemes lámpával merülni, hogy lássuk az igazi színeket.

Aki még soha nem búvárkodott, az szintén kereshet a tengerparton egy búvárbázist, ahol profi oktató kíséretében merülhet először légzőkészülékkel. A korrekt bázisokon ez egy biztonságos és nagyon kellemes program, és ha jó a parti merülőhely, polipot, csikóhalat, gébeket, durbincsokat, rákokat is lehet látni a víz alatt. Az se rossz megoldás, hogy valaki itthon elvégzi a búvártanfolyam elméleti és uszodai részét, és aztán a tengerben fejezi be a képzést. (Természetesen érdemes előtte tájékozódni arról, hogy is néz ki a búvártanfolyam.)

Sokan legyintenek az Adriára, azt állítva, hogy az "kihalt és unalmas", de ez nem igaz. Máshogy kell merülni, mint egy trópusi tengerben és mást is találunk, de ehhez először is esélyt kell adni neki. Ha már valaki eljut a tengerpartra, ne hagyja ki ezt a kalandot- bizton állítom, Horvátországba utazva is érdemes a búvármaszkot betenni a poggyászba.