Különleges év, de vajon mennyire más az utazás a koronavírus árnyékában?
Nos, nem bírtuk ki. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, a leginkább elérhetőnek látszó úti célt becélozva nem mondunk le a tengeri búvárkodásról ezen a nyáron sem. A repülős utak, pláne az Európán kívüliek között nem is nézelődtünk. Horvátországot szeretjük, ismerjük, végül Dalmácia lett a kiválasztott, egészen pontosan a Rogoznica városhoz tartozó falu, Razanj, ahol ismerős búvárbázis is akadt.
Az út eseménytelen volt, a határon kellett várakozni valamennyit. A tengerparton igazán sokan nem voltak, mivel előtte foglaltuk a szállást, biztosak lehettünk a dolgunkban. Közvetlenül a tengerparton, nagyon szép apartmanokban is egyszerű volt helyet találni, korrekt áron. Nyitva voltak az éttermek, a boltok- persze minden csak félgőzzel üzemelt, és lépten-nyomon használták a maszkokat zárt térben. Kicsit utószezoni hangulat volt, ami július közepén igen váratlan.
Nyilván a mostanra már megszokott sok kézmosás, fertőtlenítés mellett kerültük a nagy tömeget, az éttermekben távolabb voltak egymástól az asztalok, szóval érződött, hogy mindenkinek fontos a biztonság. De odakinn alapvetően már nem aggodalmaskodtunk: saját autóval mentünk, saját apartmanban laktunk, a tengeren könnyű volt távolságot tartani, azaz nem kellett sok rossz kompromisszumot kötni.
Mint ahogy abban bíztunk, ekkor már a víz is melegebb lesz. Lehetett úszni, strandolni, evezni, búvárkodni, de az önfeledt pancsoláshoz még hiányzott 1-2 fok. Persze mivel az utóbbi években többször voltunk előszezonban, tudom, milyen, vacogni az Adriában, és ez most egészen más volt. Nyilván hamarosan még melegebb lesz a tenger. Azok a hihetetlen, gyönyörű kék színek, amiket a parton ücsörögve csodálhattunk, minden víruspánikot, gondot feledtettek.
Az Adriadive is működött, Tóth kapitány pedig jó helyekre vitt minket merülni. Járhatott ugyan már az ember tucatnyi alkalommal itt-ott a horvát tengerparton, de aki szereti a búvárkodást, kíváncsi a tengerre, a tenger élővilágára, annak az Adria nem pótlék, hanem nagyon is sok élményt adó hely.
Az Adriának ezen a részén például kiemelhető a látnivalók közül a viszonylag elérhető mélységben található gorgóniamező, ahol mindig különleges élmény fotózni a bíbor színeket. Láttunk langusztát, és több muréna is a szemünk elé került. Megálltam, hogy jobban megfigyelhessem, és aztán láttam, több kis piros rák "dolgozik" épp rajta. Az apró fogászok épp a hegyes fogait tisztogatták a száját tágra nyitó ragadozónak. Élmény, amikor nem kell sietni, és van idő ilyesmit megfigyelni.
Aki csak sekélyben akart nézelődni, annak pedig ott voltak a csigák. Az egyik helyen volt egy szikla, ahol ki tudja miért, többféle kicsi, színes, látványos csiga gyűlt össze. Fotósként meglehetősen hosszú időt töltöttünk velük, hiszen ezek mindig hálás témát jelentenek: jól néznek ki, és nem szaladnak el egyik pillanatról a másikra...
A nap vége pedig a szokásos módon telt, egy jó, hideg helyi sörrel a tengerre néző teraszon, vagy közösen az asztal mellett. Afféle régi vágású, nagyon jó hangulatú út volt ez, és mivel nem hosszú hétvégét, hanem egy egész hetet töltöttünk a tengernél, volt idő belelazulni, élvezni. A jó búvárkodás csak hab volt a tortán, és a következő nap jöttek az új víz alatti kalandok.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
