Drámai búvártörténetet idéz fel egy új dokumentumfilm.

sztori

Chris Lemons a jéghideg Északi-tenger mélyén dolgozott egy olajvezeték vizsgálatán, 80 méteres mélységben. Az ipari búvárok számára ez rutinmunkának számít, és egy darabig a búvár nem is számított semmi váratlanra. Ám azt nem tudhatta, hogy a felszínen a hajó amiről a "köldökzsinóron" keresztül a légzőgázt és a kihűlés ellen védő meleg vizet kapta, hánykolódni majd sodródni kezd. A tömlők aztán magukkal rántották a búvárt, majd a beakadt és megrongálódott csövekből nem jött semmi- és a kapcsolat is megszakadt a felszínnel.

Ezzel a döbbenetes, minden búvár rémálmába illő szituációval kezdődik egy új dokumentumfilm: a Last Breath arról szól, mi lett a búvár sorsa a jéghideg, sötét mélységben azok után, hogy csak a hátán levő palackban levő minimális mennyiségű tartalékgázzal magára maradt. 80 méteren csak pár percre volt elegendő a levegő, s aki jártas a búvárkodásban, tudja jól, innen az azonnali felszínre úszás lehetetlen, egyenlő az öngyilkossággal.

Mit tett hát a búvár? Semmit. Ez a tökéletes reakció ebben a helyzetben: teljesen mozdulatlanul várt, mert így használta fel a legkevesebb légzőgázt. Bízott benne, hogy a felszínen is pontosan tudják mekkora bajban van és megpróbálnak azonnal a segítségére sietni. Nem is tévedett, elindítottak a keresésére egy távirányítású eszközt. Megtalálták a búvárt a jeladója alapján, majd a víz alatti búvárharangba vitték a mozdulatlan férfit.

Kollégái húzták ki a vízből az eszméletlen búvárt, aki gyakorlatilag kékre fagyva, mozdulatlanul feküdt és nem is lélegzett. Természetesen a többiek megpróbálták az újraélesztést, és óriási örömükre és meglepetésükre Lemons hamarosan maga kezdett el lélegezni. Sőt, hamarosan a saját lábán hagyta el a kamrát. Őt illetve társait is további kezelésre szállították a kórházba, és Lemons teljesen felépült.

A drámai eseménysorozat egyrészt illusztrálja azt, miért is kapnak akkora fizetést a mélytengeri búvárok- itt egy baleset könnyen lehet végzetes. Másrészt az is kiderül belőle, mennyire profik az itt dolgozók: a búvár, aki higgadtan várta a mentését, a mentést irányítók, majd a többiek akik elkezdték az újraélesztést a búvárharangban mind azt tették, amit ebben a helyzetben kellett. 

A búvár később elmesélte, milyen volt várni, tudva, hogy hamarosan elfogy a légzőgáz. És eközben már pokolian fázott- nem tudhatta, a kihűlés vagy a fulladás lesz-e a végzete. Elmondása szerint nem volt semmi előjele az eszméletvesztésnek, az egyszerűen csak megtörtént, s utána a sorsa a többiek kezében volt.

Az, hogy túlélte, így is csodaszámba ment. Talán sikerült tényleg annyira nyugodtnak maradni, hogy a várhatónál tovább tartott a palackban levő légzőgáz. Talán a jéghideg víznek köszönhette a megmenekülést, mert még tovább lassult a szívverése. A lényeg az, hogy történetét az új filmnek köszönhetően sokan megismerhetik.