Egy haditengerészeti búvár kétségbeesetten próbálta kiszabadítani elakadt társát, ám végül mind a ketten életüket vesztették.

Az eset még 2013-ban történt, amikor a két rutinos búvár egy kiképzési feladat során nagy mélységbe merült, hogy az aljzaton levő tereptárgyat megkeressék, majd a felszínre emelkedjenek. Ám valami baj történt, és csak a rájuk rögzített kötéllel tudták őket felhúzni, de már túl későn, egyikük sem élte túl a balesetet.

Az Egyesült Államokban minden ilyen esetben szigorú kivizsgálás kezdődik. Itt is kiderült, hogy hibák sorozata vezetett a kettős tragédiához: az eredetileg használni kívánt felszerelés hibás volt, a másik, a célnak megfelelő felszerelést az akadályok miatt nem használhatták. Amikor látták, hogy baj van, mentőbúvárt küldtek a mélybe, de neki szintén gondja akadt a felszerelésével. Még lehetne sorolni, ki és hol hibázott, de az, hogy mind a ketten életüket vesztették, alapvetően a lenn levő búvárokon múlt.

Ugyanis a párosnak csak az egyik tagja akadt be a mélyben, a rossz látótávolságú, sok törmelékkel borított aljzaton. Társa pedig mindent megtett azért, hogy kiszabadítsa, pedig levegője neki is fogyott. Még lett volna esélye arra, hogy felússzon, de nem akarta magára hagyni a másik búvárt, akihez egy kötél rögzítette. Elővehette volna kését, hogy a kötelet elvágja, ám ő máshogy döntött.

A búvárkodás a kedvtelésiek szintjén alapvetően társas sport. Hozzászoktunk, hogy nem egyedül megyünk a vízbe, és odafigyelünk a másikra. A hivatásosok világában sokkal gyakoribb, hogy valaki egyedül merül és úgy hajt végre egy feladatot, de lám, a profik társmerüléseinél is felelősséget érez mindenki a másik búvár iránt. Valószínűleg a világ egyik legnehezebb döntése az, amikor egy búvárnak sorsára kell hagynia fogyó levegőjű merülőpárját, és van, aki erre nem is képes. Mi, akik könnyed kedvtelési merüléseket hajtunk végre, erre nem szeretünk gondolni, pedig a mi életünkben is előfordulhat.

Van, aki szerint a szabály egyszerű: az egy halott kevesebb, mint a kettő, tehát ha nincs esély a másik mentésére, magunkat kell menteni. De hogy hol van az a pont, nem mindig olyan könnyű megítélni, és persze embere válogatja, ki hogy tud tovább élni egy ilyen döntés után. Így aztán senki nem akar ilyen helyzetbe kerülni, de ha ilyen történetről hallunk, nyilván eltöprengünk. Szerintem a lényeg nem az, hogy a végső esetben mit dönt az ember, hanem mit kell tennünk azért, hogy ilyen helyzet elő sem állhasson. Tökéletes biztonság nincs, de igenis tehetünk azért, hogy csökkentsük a balesetveszélyt: odafigyeléssel, felelős merüléssel, a felszerelés karbantartásával. Ez a tragédia is elkerülhető lett volna, ha az első hibák jelentkezése után lefújják a merülést...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!