Fiatal és lelkes az első női búvárrégész az országban.

A számítógépes játékból és filmekből ismert kalandor és kincsvadász, Lara Croft említése inkább csak vicc, mert a valóságban a régészek munkája egészen másféle. Pornnatcha “Jo” Sankhaprasit tud erről mesélni, hiszen ez a hivatása, méghozzá a különlegesnek számít búvárrégészet.

A 30 esztendős hölgy az egyedüli nő a thai búvárrégészek között. Talán a komoly, több palackos felszerelés láttán kevesen gondolnák azt, hogy nem egy a sok férfi között- de Jo nem veszi le merülés előtt a fülbevalóját, s búvárkomputerét is rózsaszín szalag dísziti, ami árulkodó lehet. De ezen túl nincs különbség, ugyanúgy merül, mint a csapat férfi tagjai.

Jo nem tagadja, hogy fiatalon hatással voltak rá Lara Croft kalandjai, a kincsvadászos filmek és sorozatok, amikben titokzatos, misztikus romokat fedeztek fel a rettenthetetlen kalandorok. Ez vezette el a régészet felé, bár tinédzserként még azt hitte, valóban Lara Croft lesz belőle thai kiadásban.

A valóság persze más lett, de nem kevésbé izgalmas: mostanában egy 1350-1450 között, a khmer birodalom végnapjai idején elsüllyedt dzsunka roncsainál búvárkodik. A búvárrégészek bíznak benne, hogy az üledék alatt a hajó rakományát képező porcelánok, elefántcsont tárgyak is ott rejtőzhetnek még. Mivel nem kincsvadászokról van szó, a felszín alatt is roppant óvatossággal kutakodnak, mert ennyi évszázad után sok tárgy szét tud esni a legkisebb behatásra is.

Jo elmondása szerint a családja mindig támogatta a karrierjét. Bár eleinte talán nem igazán voltak vele tisztában, mivel fog foglalkozni: úgy hitték, művészettörténetre szakosodik, és mondjuk a thai táncművészet lesz a szakterülete. Ehhez képest a mélytengeri búvárrégészet egészen más műfaj. 

Ebben az összetartó közösségben, ha befogadnak valakit, akkor eltűnnek a különbségek. A férfiak nem viselkednek máshogy vele, mint a férfi kollégákkal, és nem igazán van helyen a túl sok udvariaskodásnak se. Egy nagy családhoz hasonlít a búvárrégészek csapata, hiszen ez egy különleges világ: kell hozzá alapos történelmi ismeret, fizikálisan is kihívást jelent, és bizony kell hozzá az a kalandvágy is, ami Lara Croftot jellemzi.

Noha Thaiföld nem kis ország, a törvény egyetlen egyetem meghatározott szakját fogadja el hivatásos régészeti képzettségként: mindannyian a Silpakorn Egyetemről kerültek ki, tehát ebből következően mindenki ismeri egymást. Az ország egyetlen hajót bocsátott a búvárrégészek rendelkezésére, amit lilára festettek. A tengerészek babonásak, szerintük ez nem szerencsés szín, de a régészek nem foglalkoznak a hiedelmekkel.

Sokkal inkább a felkészülés fontosságában hisznek, mert aki hibázik, az életével fizethet érte. Negyven méteres mélységben dolgoznak, különleges felszereléssel merülve, hogy ne csak perceket, hanem jóval hosszabb időt tudjanak a tenger fenekén tölteni. Egy nagy csőből kiáramló levegővel tisztítják meg a lelőhelyet, és igyekeznek felmérni a helyszínt, megtalálni a tárgyakat. Jo elmondása szerint nem úgy kell ezt elképzelni, mint a Titanic monumentális, jórészt egyben levő roncsát- maradványok, törmelék vannak csak ott, fejben kell elképzelni, milyen lehetett az a hajó, amikor még a habokat szelte.

A víz alatt nyugodtnak kell maradnia a búvárrégésznek, de van, amikor Jo is haragra gerjed. Thaiföldön még nem igazán érzik a helyiek a kulturális örökség megőrzésének fontosságát, így aztán gond nélkül pusztítják a lelőhelyeket a vonóhálóval dolgozó halászok. Ha netán beleakad valami a hálókba, azt sem jelentik, inkább némi pénzért eladják a feketepiacon az értékes leleteket. A búvárrégészeknek tehát sietni kell, ha meg akarják előzni őket.

Természetes, hogy a tengerrel körbevett ország vizeiben rengeteg roncs nyugszik- az egykori kínai dzsunkák mellett európai hajók vagy a helyi dzsunkák. A most feltárt hajóról úgy vélik, kínai mintára épült, de annál valamivel kisebb dzsunka lehetett egykoron. Csak a feltárás bővíti az ismereteket: egy átalgos kereskedőhajónak gondolt roncsban olyan aranyékszereket találtak, amelyek azt sugallják, esetleg a királyi család hajója volt. Máskor meglepő módon megőrződött szerves dolgokra bukkantak: elefántcsontra, tojásra, sőt, egy üvegben borsra is.

Jo a kimerítő merülés után is lelkesen mesél arról, mi mindent sikerült feltárni. Edények töredékeit, a hajótestből származó fát, evőeszközöket talált. Már rutinos búvárrégész, nem ez az első expedíciója, de mindig ugyanolyan boldog az új felfedezésektől. A Mun folyóban merült V. Rama király 19. századi hajójánál, majd francia hadihajóknál. 

A kívülállók nem mindig értik, miért hoz valakit lázba egy öreg porcelántöredék, ami a tenger fenekén hever. Jo viszont csak ezekért merül: mint elmondta, a korallzátonyok nem vonzzák, maga a búvárkodás kevésbé fontos, mint a történelem, a régészet. Ha lelőhely van a mélyben, akkor kérdés nélkül veszi a búvárcuccát.

Az sem fontos számára, hogy senki nem vállalja a búvárrégészek biztosítását. Némi pluszt jelent a fizetésében a veszélyességi pótlék, de a kormányzat alapvetően úgy van vele, mindenki a saját felelősségére merül. És néha ezért nagy árat fizetnek: a víz aaltti régészeti hivatalban található gyakorlómedencét egy búvárrégészről nevezték el, aki 2013-ban egy 70 méteres merülés során vesztette életét.

A kockázat nyilván nem függ a nemektől, ezért nem is lehet megkülönböztetés a búvárcsapatban. Néhány területen vannak különbségek: Jo például szívesebben rendszerezi, katalogizálja a leleteket, szívesen írja meg a merülési jelentéseket, mint férfi kollégái. Elfogadja, hogy a babonás tengerészek miatt az ő ruháit alacsonyabban kell kiteríteni. És van néhány kozmetikum is a kabinjában, hiszen a sós víz kikezdi a bőrét. Bár nem tesznek különbséget közte és férfi kollégái közt, azért valamennyire odafigyel ilyen dolgokra.

Pedig hosszú út vezetett idáig. Amikor elkezdte a búvárképzést, az oktató két palackos felszerelést adott rá, és azt mondta, ha nem tud egyedül felállni, nem vehet részt a tanfolyamon. Jo szerint olyan volt a képzés, mintha a haditengerészetben lettek volna: reggel 4-kor keltek, keményen tréningeztek. Megismerte a határait és igyekszik nem a férfiakhoz mérni magát: "Sose gondolom azt, hogy ha egy férfi meg tudja csinálni, akkor én is. Inkább azt mondom, megteszem amit legjobb tudásom szerint meg tudok tenni."

Noha tisztában van a búvárrégészet kihívásaival, Jo nem bánná, ha több nő is lenne a csapatban. Úgy véli, talán a búvárkodással kapcsolatos rossz élmények tartják vissza a régészeket, akik inkább a szárazföldi ásatásoknál maradnak. Van, akit valami felszerelésprobléma, vagy egy hullámos nap a tengeren is elriaszt. Természetesen az sem egyszerű, hogy fizikálisan is alkalmasnak kell lenni a merülésre. Jo szerint viszont egyszerűen csak alkalmazkodni kell, és akkor nincs lehetetlen. 

Így aztán Jo azt szeretné, ha történetével sokan megismerkednének, és inspirálhatna másokat is arra, hogy kövessék az útját- hiszen nem csak Lara Croft lehet példakép, hanem egy igazi búvárrégész is.