Afroamerikai búvárok érzik kötelességüknek, hogy egykori rabszolgaszállító hajók roncsainak feltárásával tudjanak meg többet elődeik történetéről.

Manapság, amikor az Egyesült Államok első embere is afroamerikai, nehéz elképzelni, hogy alig pár évtizede komoly polgárjogi harcot folytattak az egyenlő jogaikaért az ország fekete állampolgárai. Az élet minden területén volt megkülönböztetés- Dr Albert Jose Jones is a saját bőrén érezte ezt. A víz szerelmeseként 1957-ben egy kiállításon jelentkezett egy búvárklubba, bízván benne hogy csatlakozhat. A klubtagok közül az egyik futott utána, hogy elmondja, a fekete jelentkezőket valójában soha nem hívják vissza, de majd ő gondoskodik róla, hogy felvegyék. Így is történt, ám később pont ez a klubtag javasolta Jones-nak, miért nem alapít búvárklubot a feketéknek?

1959-ben alapítottak meg pár társával az Underwater Adventure Seekers klubot, aminek gyorsan híre ment a fekete búvárok körében. Az első ilyen csoport volt, lelkesen csatlakoztak hát. 1965-ben egy medencés gyakorlás során csodálkozott rá a felszereléseikre Shirley Lee- ő volt az első afroamerikai nő az Egyesült Államokban, aki búvárminősítést szerzett. 1991-ben pedig országos szervezett alapítottak, ami a különféle afroamerikai tagságú búvárklubokat fogta össze.

A tagoknak gyakran kellett azzal szembesülnie, hogy ha nem a saját klubtársaikkal utaztak, a búvárhajón furcsán néztek rájuk. Nagyon kevés volt a fekete búvár, nem igazán bíztak bennük, nem szívesen merültek velük, mert úgy érezték, aligha tudhatnak sokat a búvárkodásról. Nem csak a mindennapi életben éreztek megkülönböztetést, hanem még a hobbijuk űzése közben is.

Ezek az élmények sokakban hagytak maradandó nyomot. Nem csoda hát, hogy a merülések során is kialakult egy különleges érdeklődési köre az afroamerikai búvárok egy csoportjának: a rabszolgakereskedelem nyomait keresik a víz alatt. Ahogy Dr Jones fogalmaz, ez az ő történelmük, nekik kell feltárni. A víz alatti régészetben nem számít igazán fontos területnek az ilyen hajók felkutatása, míg az afroamerikaiak elődeik nyomait kutatják. 

Némelyik hajó története nyomasztó, hiszen tudni lehet, hogy megbilincselt, rabszolgának szánt emberek veszthették életüket a süllyedés során. A búvárok a Henrietta Marie roncsánál megtalálták a bilincseket- némelyik olyan kicsi volt, hogy csak gyerekek csuklójára lehetett jó. Ugyan ez a hajó rabszolgák nélkül süllyedt el, ám a Fokváros mellett vízbe veszett Sao Jose Paquete Africa nevű portugál hajó 212 afrikai embert ránthatott magával a hullámsírba.

Az afroamerikai búvárok programot is indítottak egy egyetem szakmai támogatásával a rabszolgakereskedő hajók roncsainak feltárása érdekében. Értékes, fontos leletek kerültek elő a munkák során például a Geurrero nevű, Key West közelében elsüllyedt hajóról is, amik ennek a szomorú időszaknak a történetéről mesélnek. És ez a munka már nem csak az afroamerikaiakról szól, hanem egész Amerikáról, a világ történelméről.

Jones és a több afroamerikai búvár azt szeretné, ha erről mind többen hallanának. Az 1701-ben elsüllyedt Henrietta Marie roncsánál helyeztek el egy nagy emlékművet, aminek felirata a hazájukból elhurcolt emberek szenvedéseire hívja fel a figyelmet. A búvárok felvették a kapcsolatot a máig Afrikában élő törzsekkel is, és volt, akik szertartáson emlékeztek meg azokra a felmenőikre, akiket közülük raboltak el. Így tud kapcsolatot teremteni a közös, szomorú múltra emlékezés a mára a világ egészen eltérő pontján élő emberek között.