A tengerben rejtőző maradványokat tárnak fel a legendás görög sziget, Délosz partjai mentén. A leletek jelentősége miatt mini Pompejit emlegetnek, de azért nem kell egy komplett, kiterjedt városra gondolni.

Inkább csak a görög média túlzása a hasonlítás, ami már csak azért sem szerencsés, mert Pompejitől nem messze vannak víz alatt rejtőző romok is a Nápolyi-öbölben. Szóval inkább Baiae nevét lehetne emlegetni- persze arra jóval kevesebben kapják fel a fejüket, mint Pompejire. Az Égei-tenger déli részén, Mikonosz szomszédságában található alig 3,5 négyzetkilométeres sziget ráadásul elég messze is esik Rómától.

Megjegyzendő, Délosz olyan jelentőséggel bír az ókor történelmében, hogy egyébként sem kellene semmi máshoz mérni. Délosz fénykora az időszámítás előtti 8. és 1. század közé esik. Egyrészt kultikus szigetnek számított, a legenda szerint itt született a napisten, Apolló. Különleges, megszentelt helyként tekintettek rá: valamennyi holttestet kihantoltak és máshova vittek, és próbálták elérni, hogy a szigeten se születésre, se halálra ne kerüljön sor. Délosz viszont igazság szerint egyáltalán nem volt barátságos hely, terményeivel nem tudott volna lakókat eltartani, a vízforrás is korlátozott, így szinte mindent úgy kellett bevinni a szigetre. A rómaiak fontos kereskedelmi kikötőként használták a szigetet, amelyen egy időben húszezer ember élt. Az ókori rabszolgakereskedelem egyik legfontosabb pontja volt Délosz, ám hamarosan leáldozott a csillaga.

Időszámításunk előtt 88-ban ugyanis pontuszi martalócok rohanták le a szigetet, akik szinte minden embert megöltek. Két évtized múlva pedig kalózok dúlták fel Déloszt. Nem sokkal később a kereskedelmi hajózás útvonala is máshová tevődött, így aztán a helyben élőket eltartani nem képes kis sziget elnéptelenedett, ma is csak tucatnyi ember él rajta hivatalosan.

A régészek viszont már a 19. század második felében megjelentek, és elkezdték feltárni a kultikus helyeket. 1990 óta pedig az UNESCO Világörökség része Délosz a különösen kiterjedt és gazdag ókori lelőhelyei miatt. Több izgalmas épületet, városrészt is feltártak: templomok, piacterek, megszentelt pontok határozzák meg a sziget látképét. 

Mostantól pedig egy víz alatti lelőhelyen is vizsgálódhatnak a szakemberek. Nem kell túl mélyre merülni, alig két méternyi víz fedi a maradványokat, így aztán a munka nem túl bonyolult búvárszempontból. A sekélysége ellenére bőven van mit feltárni- korábban kikötő maradványait sejtették itt, most viszont úgy tartják, ezek épületek kövei, többek között egy fazekasműhely áll ezen a helyen. 16 terrakotta edényt találtak a tenger fenekén, és emiatt emlegetik Pompejit, ahol szintén hasonlókat tártak fel annak idején.

Hogy mikor és miért dőltek össze az egykor a tenger partján álló épületek, nehéz megmondani. Ám a falak vonala nagyjából felvázolható, ahogy követték az egykori tengerpartot. Új részletekkel gazdagítja tehát tudásunkat az egyik leggazdagabb görög régészeti lelőhelyről. Talán ezek a maradványok azért vészelték át viszonylag zavartalanul az évezredeket, mert a víz alá kerültek, ugyanis a felszínen lévő romokból meglehetősen sok követ a környékbeli szigetek építkezéseihez használtak fel Délosz elnéptelenedése után. Meglehet, a sziget környéki vizekben még sok feltáratlan lelet, épületek vagy akár hajók rejtőznek, csak talán két méternél mélyebben kell szétnézni.