A búvárfotós lét egyik neuralgikus pontja a fényképezőgép beáztatásának lehetősége. A régi jó mondás úgy tartja, kétféle búvárfotós van: az egyik már áztatott be gépet, a másik pedig majd fog. (Én már az előbbi csoportba tartozok.)
Ehhez egyébként nem feltétlenül kell nagyon bénának lenni. Annak idején írtam arról, hogy merülés előtt érdemes még a hajó fedélzetén tesztelni a tokot, vannak mindenféle trükkök, de néha még csak nem is tudjuk az okát, miért ázott el a gép, csak a tokban lötyögő víz tűnik fel. Amikor a sós víz már jórészt ellepte a gépet, lehet éppen kiugrani a vízből, csak majdnem felesleges.
Ezért aztán nem szokatlan, hogy az embereknek a tokba való gépekből nem egy, hanem kettő is van. A beázás ugyanis a tokot nem teszi tönkre, maximum ki kell öblíteni édesvízzel, aztán lehet használni tovább. Pontosítok: lehetne, ha van bele gép. A probléma az, hogy villámgyorsan cserélődnek a fényképezőgép-generációk, a két éve vett modellből jó eséllyel már nincs egyetlen boltban sem. Szóval lehetne venni egyből két gépet- ezt meg azért nem szeretjük, mert lesz egy olyan tartalék, amit soha, sehol nem használunk semmire, csak úgy van.
A rafinált fényképezőgépgyártók (nyilván a mi érdekeinket maximálisan szem előtt tartva) úgy módosítgatják az újabb modelleket, hogy éppen csak 1-2 milliméterrel odébb kerüljön pár gomb, tehát a régi tokkal semmiképpen ne használhassuk azt. Szóval ha az ember vesz egy akármilyen kompakt vagy DSLR gépet meg egy tokot, akkor a teljes szettben kell gondolkodnia, nem lehet csak egy gépet cserélve fejleszteni- az egészet kell eladni, és az egészet kell megvenni.
Tehát még mindig ott tartunk, hogy az ember szeretne egy tartalék gépet, és ilyenkor jut el a használt gépek piacához. Időnként én is szétnézek a hirdetési oldalakon, mit árulnak. És meghökkenek: páran gyakorlatilag annyiért árulják a több éves kompakt gépet, mint amennyiért vették, nem törődve azzal, hogy hárommal újabb generációs utódmodellt lehet venni a boltban garanciálisan, vadonatújan, pontosan ugyanannyi pénzért. Az új modell nagyobb felbontású, jobb az érzékelője, nagyobb az optikai zoom tartománya, stb. Szóval méretes balek, aki megveszi a használtat ugyanannyiért. Istenem, erre mondta egy ismerős, amikor szóba került miért tesz fel mindent olcsón: "én eladni akarok, nem árulni".
Most lehet erre azt mondani, hogy valamikor az a gép sokba került, és az a hülye aki harmadáron elkótyavetyéli. Persze, mindig lehet balekot fogni, de a helyzet az, hogy ami csak úgy ott áll a polcon, porosodik, pár év múlva elfelejtődik, később még azt a harmadárat sem fogja megérni. Tessék tudomásul venni, ezek a kompaktok nem olyanok, mint a régi masszív fényképezőgépek, pár éves használatot bírnak, többet nem. A legtöbb gépben egy idő után akkut kell cserélni, a kis műanyag alkatrészek megkopnak, a kijelző karcos lesz, stb. Ez nem tragédia, csak tény, amihez alkalmazkodni kell. Ezért egy pár éves kompakt nem olyan mintha majdnem új lenne, hanem már valószínűleg túl van a tervezett élettartama jelentős részén.
Félreértés ne essék: nem akarok senki zsebében turkálni, mindenki annyiért árulgatja a dolgait amennyiért akarja, de be kell látni, egyszerűen ezek a kis műanyag vackok nem az örökkévalóságnak készülnek. (És akkor még mindig hol van az áresésük az analóg dolgokhoz képest, amelyek gyakorlatilag átmentek az "ennyiért már nem adom oda, szobadísznek jó lesz" kategóriába- pedig egyszer több százezres, milliós beruházás volt egy-egy jobb analóg búvárfotós szett.)
Nem azt mondom, hogy ingyen szeretnék egy használható tartalék géphez hozzájutni, erről szó sincs. De amiről tudom, hogy korlátozott ideig tudom majd használni, ha egyáltalán szükség lesz rá, azért csak a számomra reális árat fizetném ki szívem szerint. Persze lehet, hogy az eladók tudják, melyik gépet keresik a búvárfotósok, akik kényszerpályán mozognak, ezért tartják magasan az árat? Oké, ez csak vicc, olyan kevesen foglalkozunk ezzel a hobbival, hogy az átlageladónak eszébe sem jut. De még ha így is lenne, hiába mozgok kényszerpályán a tokkal és a géppel, akkor sem fogok egy használt, ki tudja még meddig jó gépet drágán megvenni, inkább spórolok és veszek egy teljesen új szettet. Bizonyos nagyságrendű pénztől ez ugyanis reális alternatíva.
Nyilván van, aki a szememre veti, hogy a szám nagy, de én eladnék-e a gépet ennyire nyomott áron? Nos, ez nem elméleti kérdés: volt olyan gép, több is, amit az eredeti beszerzési ár harmadáért vagy olcsóbban adtam el, tokkal együtt. Mert ez egy ilyen hobbi. Régi fényképezőgép volt- amikor vettem, még jónak számított a felbontása, ám amikor eladtam, már csak elfogadható volt, és több más téren is fejlődött a technika. Ez volt a reális, és sose bántam meg az eladásokat. Az ugyanis pénzben nem kifejezhető, hogy amíg megvoltak a gépek, mennyi örömöt okozott egy-egy jó kép. Igen, jó volt ránézni a fotókra, és azt mondani, ezt én csináltam, meg tudom mutatni a barátoknak, ismerősöknek, mit láttam a víz alatt. Aztán az én régi gépem még jó lett egy olcsó belépő gépnek egy kezdő búvárfotós számára, én pedig vehettem kicsit jobbat, kicsit többet tudót.
Ha igazán sokat akarnék búvárfotós cuccra költeni, akkor számtalan lehetőség közül választhatnék. De nem ez a cél, hanem egy használható és olcsó tartalék beszerzése. Ha nem megy, akkor nem, ha neadjisten a gépem beázik, akkor majd meggondolom a hogyan továbbot. De előfordulhat, hogy pár hónap múlva a most még magasabban áron kínált régi kompaktokat olcsóbban teszik fel. Nekem van időm, a tokomnak így is, úgy is csökken az értéke, tehát ha önmagában el akarnám adni, fillérekért tudnám. Majd csak akad hozzá való gép is, hozzá való áron, ha szükség lesz rá...
Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
