Az elkészült víz alatti képeinkből kiválogattuk a legjobbakat, de még mindig van egy lépés amit nem hagyhatunk ki: az utómunka.
Manapság szinte fogalommá vált a "fotosoppolás", vagyis a Photoshop nevű szoftver gyakori emlegetése. Tisztázzuk gyorsan, aki a képeit korrekt módon feljavítja, az nem csaló, és ez a szoftver sem elég ahhoz, hogy rosszul komponált, elmosódott képeinkből díjnyertes fotókat varázsoljon. A Photoshop csak egy eszköz, és még csak nem is az egyetlen, amit az amatőr használhat.
Meg kell jegyezni, hogy a Photoshop meglehetősen drága program, és éppen ezért legálisan kevesen használják. De az is tény, a számtalan igazán összetett lehetőségének a töredékét sem szokták kihasználni az amatőrök, ezért egészen nyugodtan lehet helyette más, ingyenes alternatívát keresni.
Általános képnézegető és nagyon egyszerű képmódosító szoftvernek ott van például az IrfanView. Lehet a képeket vágni, átméretezni, állítani a kontrasztot, némileg a színeket. Ezek gyakran elegendőek egy gyors utómunkához. Lényegesen nagyobb tudású és szintén ingyenes a GIMP, amivel a hozzáértők egészen komoly utómunkát is elvégezhetnek. Fizetős, de a PhotoShopnál olcsóbb és nagyon jól használható a Lightroom vagy a Paint Shop Pro.
Kezdjük azzal, mi az, amit feltétlenül érdemes megcsinálni a képünkkel! A legtöbb esetben szükség van kisebb-nagyobb vágásra. Ez lehet csak egészen apró korrekció, amikor véletlenül picit belógó, oda nem illő dolgot vágunk le a kép szélén, de az is előfordul, hogy csak a kép egy kis részére van szükségünk, és nagyobbat vágunk. Mindig az eredeti képből kiindulva dolgozzunk, ne méretezzük át előtte! Így egy 6-10 megapixeles képből erős vágás után is maradhat 2-3 megapixeles kép, ami még jól használható. A vágás előtt enyhe forgatást is alkalmazhatunk, ha úgy érezzük, a kép valamelyik irányba "dől", bár ez a víz alatt nem mindig olyan egyértelmű mint a felszínen, ahol a horizonthoz lehet igazodni. Ügyeljünk rá, hogy a képen végül csak a főtéma maradjon, abból viszont ne vágjunk le semmit. Néha bizonyos részleteket is csak vágással tudunk kihangsúlyozni, például egy hal feje van a képen, de minket csak a szeme érdekel, akkor vágjuk ki azt.
A képen utólag érdemes kontrasztot állítani, általában ugyanis a kompaktos felvételek kicsit tompák. Lehet a fehéregyensúlyt is korrigálni, így lehet a kékes képekre több színt csempészni. De ezzel bánjunk óvatosan! Sokan követik el azt a hibát, hogy túlságosan pirossá teszik a képet, ami legalább annyira rossz, mint a túl kék. Egyébként ha nem volt külső megvilágítás és mélyebben voltunk, szinte képtelenség visszahozni a pirosas színeket, ne is erőlköldjünk. A kép ilyenkor esetleg hatásosabbá tehető azzal, hogy fekete-fehérré konvertáljuk, a roncsok gyakran lesznek így drámaibbak, látványosabbak.
Érdemes kiismerni az általunk használt szoftver lehetőségeit, a különféle színcsatornák állításának módjait, a színezést, a szűrőket, utóbbiak közül például hasznos lehet az élesítés (itt se essünk túlzásba, bár ez nagyjából minden utómunkára elmondható). Azt mondják, ha a kép alapvetően nincs elrontva, 5-10 perc alatt lehet belőle szebbet csinálni, egy kis vágással, kontraszt állítással, színegyensúly módosítással és élesítéssel. Érdemes meg esetleg a becsillanásokat kiretusálni.
Amikor minden képen órákat kell dolgozni, hogy legalább egy picit vállalható fotó legyen belőle, akkor bizony a víz alatt dolgoztunk rosszul. Ahogy fentebb írtam, semmilyen csodaszoftver nincs, amivel utólag "varázsolhatnánk"- gyakoroljuk és tanuljuk a búvárfotózást addig, amíg jó eredményeket nem kapunk már odalenn.
Mielőtt közzé tesszük a fotót, ne feledjük átméretezni. A közösségi oldalakon, fórumokon 800-1000 pixelnél nagyobb képeket megosztani értelmetlen, és ilyen kis méret esetén nem nagyon kell attól tartani, hogy valaki "lenyúlja" fantasztikus fotóinkat. A kép sarkában el lehet helyezni a készítő nevét, de ne legyenek illúzióink, amit feltöltünk, azt viszontláthatjuk máshol, akár a nevünk levágásval. Kár ezért a kép közepére nagy vízjeleket tenni, csak a saját fotóinkat rontjuk vele. Aki annyira fél, hogy valaki szörnyű dologra használja a fotóit, ne ossza meg őket, de nekünk, amatőröknek alapvetően öröm, ha sokan dicsérik a fotóinkat, tehát bátran mutassuk meg, mit sikerült összehozni a víz alatt. Amikor valaki olyan magas szintre jut, hogy képei dollárezreket érnek, akkor majd töprenghet más megoldáson, de ilyen búvárfotósból az egész világon kevés van. A lényeg, hogy az aránylag kis méretben feltett képeinket úgyse tudják újságokban lehozni, tehát nagy veszteség nem érhet.
Ha nyomtatni szeretnénk a fotóinkból, akkor viszont a létező legnagyobb felbontásút használjuk fel hozzá- na ez az, amit soha, sehova ne töltsünk fel, csak őrizzük meg az archívumban, és ebből készítsük a megosztott kisebb méretű verziókat. Látni fogjuk, papíron minden kicsit máshogy néz ki, erre az utómunka során is lehet figyelni, de mivel egyre kevésbé nyomtatunk fotókat, ez általában ma már nem olyan fontos szempont.
Végül essék szó arról, mi az, amit teljesen etikátlannak szoktak tartani az utómunkában. Nos, elsősorban az inkorrekt, ha a képen eredetileg nem szereplő részleteket helyezünk el, vagy ha kiretusálunk oda nem illő dolgokat. Ha nem volt búvár a cápa mellett, ne is illeszünk be oda, ha ott volt egy korall a teknős előtt, hagyjuk is ott. Efféle képekkel igazán magunkat csapjuk be, a mai fotódömpingben nehéz ilyen módon manipulált képekkel villogni, a legtöbbször ezt ki is szúrják. Bosszankodhatunk utólag, hogy milyen jó lett volna egy modell képre, de ne így oldjuk meg, hanem legközelebb hasonló helyzetben a víz alatt jusson eszünkbe, és kérjünk meg valakit hogy modellkedjen nekünk. Erre hosszú távon sokkal büszkébbek lehetünk majd, mint a manipulált fotóra...
(Az első az eredeti felvétel, a második a vágott és némileg módosított kép.)
Szeretnél többet tudni a búvárfotózásról? Nézz be Facebook-oldalunkra!
Amennyiben a kép utólag nagyon színtelennek tűnik, szinte biztos, hogy egyszerűen túl távolról fotóztuk, és a vaku hatástalan maradt, vagy pedig nem állítottunk fehéregyensúlyt. Egy kicsit lehet ezen javítani utómunkában, de a reménytelenül kékes képeken az sem segít. Ahogy írtam korábban: közelebb, közelebb, közelebb! Ha a kép kiégett vagy túl sötét, akkor elrontottuk a manuális rekesz és zársebesség beállítást, vagy a gép nem volt képes a szélsőséges körülmények között dolgozni. Egy kis rutinnal hamar kitapasztaljuk, milyen fényviszonyok között kár elkezdeni fotózni, pl. roncsok belsejében vaku nélkül nem sokra megyünk.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
