Július 16-ot nevezte ki egy búvárszervezet a női búvárok napjának. 

A PADI Women's Dive Day-nek nyilván megvan a maga marketingcélja, de végülis miért ne tehetnénk meg azt, hogy elmélkedjünk arról, mennyire népszerű a búvárkodás a nők körében. Saját tapasztalatommal kell indítani, mert elég sok túrán jártam már életemben: kétségtelenül egyre több lány merül. Voltak valamikor régen olyan utak, ahol nők csakis kísérőként jöttek, de most augusztusban például az augusztusi hajós szafarira jelentkezők közel fele hölgy- és mindegyikük búvár is.

A hőskorban persze minden más volt, főleg a nagyon széles körben ismert Cousteau-filmekre volt jellemző, hogy nők sose merültek bennük. Ugyan Hans Hass oldalán már ott volt felesége, Lotte, a Sea Hunt sorozatban is gyakran voltak búvárlányok Mike Nelson oldalán, mégis kicsit férfias kedvtelésnek volt elkönyvelve a merülés.

Amióta viszont a búvárkodás üzlet, mindenki tudja jól, minél szélesebb célcsoportot sikerül megszólítani, annál több a bevétel. Így aztán külön az időseknek, gyerekeknek is ajánlanak programot, és persze számítanak a nőkre is, akik ugyanúgy jól fizető vendégek, mint a férfiak. Sőt, kicsit talán fegyelmezettebbek is, nem nagyon mennek bele macsós felelőtlenségekbe.

Mert ha már feltétlenül különbségeket kell keresni nők és férfiak között a búvárkodás tekintetében, akkor általában azt figyeltem meg, a lányok között kevesebb a teljesítménybúvár. Eljönnek egy túrára, merülnek amennyi jólesik, nézelődnek, élvezik a víz alatti létet, aztán jut idő pihenésre, napozásra- és ha vannak még csajok a hajón, egy kis tereferére. Ha túl korán van a merülés, kihagyják, ha túl erősnek ítélik az áramlást, nem erőltetik.

És teljesen igazuk van- akkor búvárkodjon az ember, ha kedvét leli benne. Ez általánosságban is így van és adott konkrét merülésen is. Igazság szerint ha valaki azt szeretné, hogy több nő és többet merüljön, akkor arra kell odafigyeljen, ők is kedvük szerint búvárkodhassanak. Aki nem akar mélyre menni, aki egy sekély helyen, kényelmesen akar nézelődni, az megtehesse, ne kelljen követnie egy csoportot olyan helyzetbe, amiben nem érzi jól magát.

Elárulok egy titkot: férfiemberek is szoronghatnak ha valamivel szemben ellenérzéseik vannak, csak persze túl büszkék ezt elismerni. De a búvárkodás nem arról szól, hogy folyamatosan szorongjunk valami miatt- ez egy kedvtelés, ahol jól kell magunkat érezni. És egy jó túrán mindenki megtalálhatja azt a merülések során, ami érdekli: roncsokat, nyugodt fotózási lehetőséget vagy laza nézelődést.

Ha a csapatban levő búvárlányok megtapasztalják azt, hogy odafigyelnek az elképzeléseikre, elvárásaikra, akkor legközelebb is szívesen jönnek. Míg vannak, akik egy-egy túl veszélyesnek érzett merülés után inkább hagyják az egész búvárkodást, mert az maradt meg bennük, csak loholnak a pasik után, fáznak, aggódnak, nem látnak semmit. Ilyesmire nem ad ki pénzt az ember...

És ennek a helyzetnek a kezelése több lányt nyer meg a búvárkodásnak, mint hogy legyenek rózsaszín búvárcuccok. Persze, az sem árt, mert nyilván ők is szívesen vesznek fel olyasmit, ami tetszik nekik. De a világ legmenőbb felszerelésében is érezheti magát rosszul az ember, ha nem figyelnek rá oda.

Akadnak persze lányok, akik egy kicsivel sem ügyetlenebbek a fiúknál, sőt, vannak akik megbízhatóbban hajtanak végre egészen komoly merüléseket is. De nagy általánosságban (és ezt másfél évtized tapasztalata mondatja velem) mégis az volt a megfigyelésem, a többségük számára máshogy kell szép, izgalmas és biztonságos merüléseket szervezni, mint a férfi búvároknak. Ez pedig simán megoldható, ha megvan rá a szándék.

Szóval a női búvárok napján gondoljunk arra, hogyan tudjuk úgy szervezni a merüléseket, hogy azokat mindenki ugyanúgy élvezze, legyen akár nő, akár férfi, akár kicsi, akár idős. Többet ér az okos gondolkodás, mint pár frázis az egyenjogúságról meg a csajos életérzésről. És hosszú távon aztán mindenki nyer, mert a búvártúra közös élmény lesz mindannyiunk számára, nem pedig egyik vagy másik fél kizárólagos kikapcsolódása.