Egy floridai búvár egészen sajátos módon szenvedett sérülést egy cápának köszönhetően.

Az Egyesült Államokban a szigonyos vadászat sokak kedvtelése, arrafelé ez nem számít a teljesen tiltott dolgok közé. Az viszont már régóta ismert, hogy a kilőtt, vérző halak mágnesként vonzzák a közelben ólálkodó cápákat, akik a könnyű zsákmánytól bevadulva akár veszélyesek is lehetnek.

A Jupiter közében merülő, rutinos búvár olyan túrákat is vezet, amikor cápákat etetnek. De ezúttal nem ez volt a cél, egyszerűen csak kilőtt egy halat. A szigonyos vadászok szigonyának végén kötél van, ugyanis a meglőtt hal időnként még tovább tudna úszni, ezzel húzzák magukhoz közelebb a prédát a búvárok. Most is csak ennyi történt, a búvár a vékony kötelet fogta éppen, amikor felbukkant egy nagy bikacápa, elkapta a halat, majd villámgyorsan elindult vele a búvártól távolodva. A férfi azt vette észre, a kötél lekapta a kesztyűjét, majd fájdalmat érzett, és látta, két ujjpercét is letépte a rátekeredett kötél. A felszínre ment, ám a kórházban nem sikerült visszavarrni a sérült testrészt.

Az amerikai búvárfórumokon mindenki jobbulást kívánt a búvárnak, de egyből vita tört ki, a cápák viselkedése mennyiben változik meg az etetések hatására. Vajon ezért ólálkodnak a búvárok közelében? Észlelik-e, ha valaki szigonnyal lövöldöz, igyekeznek-e gyorsan lecsapni a könnyű prédára? Ez nehéz kérdés, de az biztos, hogy a szigonnyal vadászók nem csak a halakat veszélyeztetik, hanem saját magukat is. 

Az érintett cég honlapján bőven vannak képek sikeres szigonyos vadászatokról. Nyilván előfordul, hogy valaki számára nagy élmény megélni a cserkészés és elejtés kalandját, ám érdemes arra is gondolni, a víz alatt mindenki kerülhet bajba- az is, aki egy pillanattal előtte még a vadász volt. A cápa most teljesen vétlen volt, hiszen a sérülést csak közvetve okozta, ám a lényegen ez alig változtat: a mélyben nem az ember a csúcsragadozó, és ezt sose szabad elfelejteni.