Pár gondolat arról, mi a véleményem a gyerekek búvárkodásáról.

A hétvégén medencézni voltunk. Barátaim elhozták nyolcéves kislányukat, aki vízibolhaként úszkált fel-alá, lebukott, kincsre vadászott gyerekméretű maszkjával, uszonyával. Szemmel láthatóan rettentően élvezte a vizet, s ez egy jó lépés ahhoz, hogy valaki egyszer a búvárkodást is megszeresse, pláne, ha a családban többen is merülnek.

De azt is el kell mondani, hogy az is tökéletesen látszott, miért kell a gyerekek esetén a szülőknek felelősségteljesnek lenni. A kislány, bármennyire ügyes volt, enyhén szólva sem volt a fegyelmezettség mintaképe. A búvárkodás nem éppen nagy tudomány, de pár szabályt be kell tartani. És amíg a gyereknél ez kérdés lehet, addig nem kell erőltetni a búvárkodást.

Aztán még ugyanazon a délutánon a felszínen csevegtünk, amikor megszólított egy érdeklődő, hogy is lehet valakiből búvár. Elmondta, ő és lánya is szeretne tanfolyamot végezni, én pedig igyekeztem elmesélni, hogy is megy ez. A lány 12 éves múlt, érdeklődve hallgatta, látszott rajta, hogy benne már megvan az a komolyság, hogy egy búvárképzésre is bátran be lehessen íratni.

Azt gondolom, a konkrét életkor csak egy szám. A búvároktatási rendszerek meghatározzák, hány éves korban milyen tanfolyam végezhető, milyen korlátozással, de nem ugyanolyan minden 10, 12, 14 éves gyerek. Őszintén kell felmérni azt, képes-e az ifjonc fegyelmezetten betartani a legfontosabb alapszabályokat. Nagy mélységbe merülünk, nyílt tengeren, bármi, bármikor megtörténhet. A búvárnak felelősen kell cselekedni, figyelnie kell a társára.

Amíg úgy ítéljük meg, erre nem feltétlenül képes a tinédzser, nem kell erőlteni a búvárkodást- viszont remekül lehet együtt légzőkészülék nélkül úszkálni a tengerben, ami szintén jó családi program. Olvassunk közösen a tenger élővilágáról, tanuljunk róla, mi él a mélyben, mi lehet veszélyes, miért nem szabad megfogni semmit, sőt, a készülék nélküli merülés alapismereteit összegző könyvek is léteznek. Mert azért annak is van tudománya, ha nem akarjuk magunkat veszélybe keverni!

Ha elszánja magát a gyerek és a szülő a búvárkodásra, mi lehet a teendő? Kicsik számára már nálunk is hirdet több búváriskola gyerekbúvár-tábort, amikor medencében, felügyelettel, biztonságos körülmények között gyakorolhatnak, ráadásul van a kicsik méretében felszerelés is. Ez egy jó ízelítő, kiderül az is, a gyereknek tényleg van-e kedve hozzá, s a jó oktató el tudja mondani, felkészültnek látja-e a gyereket a továbblépésre.

A komoly és kellő vízbiztonsággal rendelkező, ügyes gyerekek esetén jöhet a bizonyos korlátozásokkal már nyílt vízben is merülést lehetővé tevő tanfolyam. Nem kell egyből rohanni minden drága cuccot megvenni, lássuk először, tényleg szereti-w a búvárkodást az ifjonc. A búvárkodás ugyanis inkább lassú tempójú, nem valami észveszejtően pörgős, extrém kaland. Aki ilyenre számít, akár csalódhat is, viszont aki beleszeret a felszín alatti világba, a rabjává válhat a búvárkodásnak. Hagyjunk rá időt a gyereknek (no meg persze magunknak is), hogy ráérezzünk az ízére.

Hiszek benne, hogy a merülés remek közös, családi program lehet. Ennek ma már nem sok akadálya van, és bármelyik tengerparti nyaraláson befizethetünk 1-2 merülésre. Remek élményeket lehet gyűjteni a könnyen elérhető Horvátországban, Máltán, Cipruson vagy a Vörös-tenger egyiptomi, izraeli partszakaszán. 

Szóval a tizenévesek előtt is nyitva a búvárkodás világa, s szerencsés esetben a szülők is vele tartanak, és mind ugyanannyira élvezik is azt.