A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Búvár világbajnok, színésznő és igazi szépség- az orosz Marina Kazankova feltűnő jelenség a szabadtüdőzés világában.
Marina 1981-ben született Moszkvában, de apja külföldi munkájának köszönhetően sok időt töltött gyerekként a tengernél Olaszországban, és így tanult meg idegen nyelveket is. Fiatal lányként gyorsan ismertté vált a szabadtüdős versenyek világában, több komoly eredmény fűződik a nevéhez. 2004-ben a CMAS által szervezett világbajnokságon Jump Blue versenyszámban aranyérmes lett. Ebben a kategóriában a búvárok 15 méteres mélységbe ereszkednek, és itt egy rögzített pálya mentén próbálnak minél hosszabb távot leúszni- Marina több, mint 152 méteres eredménnyel győzött!
A színésznői karrier felé kacsingató lányra már a világbajnoki címe előtt felfigyeltek a tévések. Ám nem csak orosz produkcióban bukkant fel, nyelvtudása miatt Olaszországban is több filmben szerepelt. Itt még egy búvárkodással foglalkozó műsorban is kapott egy számára testhezálló feladatot.
Mostanában főleg orosz tévéfilmekben játszott Marina, ám szerencsére újból visszatért a szabadtüdős merüléshez is. 2013-ban a belgrádi medencés világbajnokságban például a statikus kategóriában indult az orosz válogatott tagjaként. Bár nem sikerült a legjobbak közé kerülnie, ha újból beleveti magát az edzésbe, ismét a csúcsra érhet. A szabadtüdőzés ugyanis nem feltétlenül a legifjabbak sportja, tehát még bőven van ideje újabb érmeket gyűjteni.
A régi búvároknak még nem kellettek drága cuccok: elég volt egy jó nagy kő, meg némi kötél.
A víz alá merülés nem a huszadik század találmánya, sokkal-sokkal korábban búvárkodtak már emberek. Az egyik jól dokumentált tevékenység a tengeri szivacsok gyűjtése volt, a régi időkben ugyanis műanyagok híján a természetes anyagokat kellett használni.
Szóval valahogy fel kellett hozni a mélyből a kincset érő szivacsot. Ennek legősibb módszerét a görög búvárok skandaloptera néven ismerik. A víz alá merülőknek nem viseltek semmilyen szemüveget vagy maszkot, nem volt uszonyuk, védőruhájuk sem. Egyetlen "felszerelési tárgyuk" volt: egy darab kő, amit megragadtak, a vízbe ugrottak, és a kő húzta le őket aránylag gyorsan a mélybe. A szivacsokért ugyanis nem volt elég a sekélyben úszkálni, és saját erőből lefelé tempózni túl sok energiát emésztett volna fel.
A búvár a tenger fenekére érve tapogatva próbálta megtalálni a szivacsokat, letépte azokat és zsákba tette. Amikor lejárt az idő, a derekára kötött kötéllel jelzett, és ekkor a hajóról a felszínre húzták.
A búvárkészülékek alapvetően változtatták meg ezt a módszert- de bármilyen hihetetlen, egyáltalán nem volt veszélytelenebb rézsisakkal merülni! A kezdet kezdetén még nem sokat tudtak a dekompresszióról, a szervezetben oldódó gázbuborékok hatásáról, és a búvárok jelentős része szenvedett súlyos sérülést vagy halt meg a merülés után. Érdekesség, hogy a legtöbb szivacsbúvár Kalymnos szigetéről származott (itt még múzeumot is szenteltek ennek a speciális munkának), és annak idején teljesen szokványos volt, hogy a tengerparton botra támaszkodva, nehézkesen mozogva sétáltak az öreg búvárok, akik megsérültek, részben lebénultak.
A skandalopetra ettől függetlenül elfeledett merülési módszer maradt, hiszen sokkal-sokkal kevesebb szivacsot tudtak így begyűjteni a búvárok, mint a korszerűbb felszereléssel- igaz, nem is tudták letarolni úgy a tenger fenekét, ezért nem kellett messzi vizekre hajózni, hátha ott még akad valami a mélyben.
Amióta viszont a szabadtüdős búvárkodás egyre népszerűbb sportággá vált, néhány, a múlt iránt érdeklődő lelkes búvár felélesztette a skandalopetra hagyományát. Szivacsgyűjtésről természetesen már szó sincs, a kövön kívül semmit nem használó búvárok egyszerűen csak a lehető legmélyebbre akarnak jutni. A legjobb búvárok eredményei igazolják, hogy a módszer egyszerűsége ellenére alkalmas a mélymerülésre, 2012-ben Karol Meyer például 68,9 méteres mélységű merülést hajtott végre, az osztrákok sztárja, Herbert Nitsch pedig 107 méterig jutott!
Ez a fajta merülés megmarad érdekességnek, de izgalmas lenne látni, a régen nap mint nap ilyen technikával víz alá bukó búvárok teljesítménye milyen lenne a ma sportból merülőkéhez képest. Furcsa belegondolni, hogy egykor a mindennapi betevőt ezzel a veszélyes munkával szerezték meg, miközben manapság a búvárkodás a többség számára csak a kedvtelésről, kikapcsolódásról szól...
Alice Modolo egyike a sikeres francia versenyzőknek, több szép eredménnyel büszkélkedhet már. Jelenleg is több kategóriában tartja a francia csúcsot: dinamikus kategóriában egy levegővel 185 méter a legjobbja uszonnyal és 123 méter uszony nélkül. A nyílt tengeri műfajban Constant Weight kategóriában 81 méterrel az övé a francia rekord, Free Immersionban pedig 71 méterrel.
Mondani sem kell, a jelenleg 29 éves Alice oszlopos tagja a francia válogatottnak, és bizonyára hallunk még róla: legjobbjait szinte kivétel nélkül 2013-ban érte el, tehát még csúcsformában van.
Van, akinek nem kell palack a merüléshez, elég a tenger meg egy szép roncs...
A Kajmán-szigetek híres roncsát, a Kittiwake-et kereste fel tavaly decemberben egy csapat vidám szabadtüdős búvár. Egy kellemes napot terveztek, sok merüléssel, amit fotós és videós örökített meg. A tenger szerelmeseinek jutalma ezúttal egy sasrájával való találkozás volt, de minden bizonnyal enélkül is nagyon élvezték a napot. Mennyivel egyszerűbb a dolguk, mint azoknak, akik sok felszerelést magukra aggatva, sok előkészület után mennek a mélybe!...
Az orosz szabadtüdős búvárt, Natalja Avszejenkót belugás fotósorozata tette híressé. Az orosz hölgy ugyanis meztelenül merült a jég alá a fehér delfinek közé.
AZ 1975-ben született Natalja szabadtüdős búvárként több kategóriában letette a névjegyét, a medencés számokban is jeleskedik, egy levegővel a legjobb eredménye 150 méter leúszása, illetve statikus kategóriában több, mint 6 perces merülés. A nyílt tengerben az uszony nélküli Constant Weight kategóriában még világcsúcstartó is volt az 57 méteres elért mélységgel.
Szintén Ljaguskin örökítette meg azokat a merüléseket is, amikor a Fehér-tengerben úszott együtt a belugákkal Natalja. Már megjelentek több helyen ezek a képek, de azért pár szót szólnék arról, búvárszemmel nézve mekkora teljesítmény jég alá merülni mindenféle búvárruha és egyéb felszerelés nélkül. Egyrészt ilyen roppant hideg vízben csak percekben mérhető az életben maradás ideje, ha valaki nem visel neoprén ruhát- Natalja viszont tíz percet töltött a jég alatt! Voltam már jég alatt vastag szárazruhában, és tudom, hogy pár perc után is csontig hatoló tud lenni a hideg- el nem tudom képzelni, hogy akár két másodpercre beugorjak a jeges vízbe. Ráadásul a mozgás uszony nélkül nehézkesebb, és mivel búvármaszkot sem viselt, csak homályosan láthatott a víz alatt.
Mondani sem kell, különleges felkészüléset igényelt ez a projekt. Jógával és meditációval is készült Natalja, no meg a nagy nap előtt még felszereléssel merészkedett a hatalmas fehér delfinek közé, hogy egy kicsit megismerkedjen az állatokkal. Ezen a helyen a belugák lezárt öbölben élnek, de nem a vadonban fogták be őket: korábban delfináriumokban tartották őket fogva, a szabadban valószínűleg nem maradnának életben. Noha emberhez szokott, barátságos tengeri emlősökről van szó, könnyen megriadnak ha valaki rosszul közelít hozzájuk, Nataljának először a bizalmukat kellett megnyernie, és természetesen igyekezett követni az állatokat gondozók utasításait.
Miután a főpróba jól sikerült, jöhetett a meztelen merülés. Natalja ekkor a lék szélén ülve próbált lélekben felkészülni a várható körülményekre, és próbált a delfinekkel is kapcsolatot teremteni. Értelemszerűen a fotós mellett segítő búvár is volt a vízben, aki vigyázhatott Nataljára, de baj esetén villámgyors segítségre lett volna szükség: ilyen hideg vízben a túlélés esélye minden másodperccel romlik.
Végül elkészült a szenzációs anyag, ami egészen különleges ember-delfin kapcsolatfelvételt mutat be. Gyaníthatóan kevesen csinálják ezt Natalja Avszejenko után...
Az alábbi filmben pedig mozgóképen is megtekinthető, hogy is zajlottak az előkészületek, majd pedig maga a hihetetlen merülés.
A 19 éves szerb lány még csak három éve foglalkozik szabadtüdős merüléssel, de eredményei imponálóak.
A még egyetemre járó Ljubica Trutic szabadidejében edz. Nem csak a medencében gyakorol, hanem más jellegű sportokat is űz, mert szükség van a minél jobb kondícióra. A tengerben még kevesebb lehetősége volt mélymerülésben is gyakorolni magát, hiszen ennek sokkal nagyobbak a költségei, és amatőrként nehezebb finanszíroznia ezt. Azért itt is letette már a névjegyét, egyéni rekordja 42 méter.
A medencés számokban viszont már tényleg a legjobbak közé küzdötte magát. A szerb rekordokat ostromolja dinamikus (ebben a kategóriában minél hosszabb távolságot kell leúszni egy levegővel, uszonnyal vagy uszony nélkül) és statikus (a cél a minél hosszabb víz alatt tartózkodás) számokban egyaránt. 192 métert úszott le uszonnyal és 127 métert uszony nélkül, az időtartam rekordja pedig 6 perc és 17 másodperc. Ljubica nagy vágya az, hogy egyszer a világcsúcsot is megdöntse ezekben a számokban, és többet merülhessen nyílt tengerben.
A szigonyos vadászatnál már hangsúlyoztam, mennyiben számít sportteljesítménynek az, hogy valaki egy lélegzettel képes legyen halakat üldözni. Ám ez a kis videó azt demonstrálja, mennyire izgalmas az is, amikor valaki kamerával "vadászik".
Persze a mostani apró akciókamerák sokat egyszerűsítenek a helyzeten, mert könnyebb velük mozogni, minőségük viszont méretükhöz képest kiváló. A szabadtüdősök is szívesen használják, egyszerűen csak magukra rögzítik, vagy a mostanában divatos módon egy rúd végére teszik, így közelebb tudják vinni az állatokhoz.
Meg kell jegyezni, a palack nélkül úszó szabadtüdősök eleve gyorsabbak, mozgékonyabbak, tehát jobban tudják tartani a tempót az állatokkal. Csak persze vigyázniuk kell rá, hogy ne feledkezzenek bele a látványba, mert a levegőforrásuk korlátos... Szóval a szabadtüdőzést akkor sem szabad egyedül űzni, ha valaki nagyon ügyes és rutinos. Egyszerre élmény és kihívás ez a fajta kedvtelés.
Szabadtüdős videóból van egyébként bőven, de ennek az az érdekessége, hogy a világ több pontján merülve rögzítették. Vannak benne medencében, német tóban és maldív korallzátony mellett készített snittek is, és kicsit betekintést ad abba, hogy zajlanak a merülések. Néha irigylem a szabadtüdősöket, akik hozzám képest sokkal kevesebb cuccal utaznak és buknak a víz alá. Mert a filmben felbukkan manta, cetcápa, delfin és teknős is- ennél szebb élményeket én sem kívánhatnék.
A cseh és a nemzetközi szabadtüdős búvárkodás egyik sikeres alakja az ostravai Alena Zabloudilová. A fiatal sportoló 2003 óta versenyez, először hazai versenyeken bizonyított, utána pedig külföldön is letette a névjegyét.
Meg kell jegyezni, hogy a kelet-európai szabadtüdős búvárok jelentős részben a karrierjük első szakaszában a medencés kategóriákban bizonyítanak. Mivel kedvtelésként, külső támogatók nélkül űzik ezt a sportot, nincs eleinte arra lehetőségük, hogy hosszabb időt tölthessenek edzéssel egy távoli országban, ahol biztonsággal lehet a mélymerüléseket gyakorolni. Nem elég ugyanis az, hogy egyedül nekivág valaki a tengernek, szükség van a felszíni biztosításra is.
Alena viszont elég tehetségesnek bizonyult ahhoz, hogy már rangos nemzetközi versenyeken is részt vehessen. 2011-ben az AIDA világbajnokságán két érmet szerzett, Constant Wieght No Fins kategóiában első, Free Immersion kategóriában második lett. Az egyiptomi Dahabban majd a Bahamákon rendezett Vertical Blue versenyen szintén remekül szerepelt 2012-ben. Több országos rekord birtokosa, a legjobb eredménye Constant Weight kategóriában 90 méter, Free Immersion kategóriában pedig 82 méter. 2013-ban Variable Weight kategóriában javított a nemzeti rekordon, 107 méteres merüléssel. Bizonyára hallunk még róla a jövőben.
Az apró termetű japán szabadtüdős búvár, Tomoko Fumuda a világ közvetlen élmezőnyébe tartozik. Képes hat és fél percen át egy levegővel a víz alatt lenni, a Constant Weight kategóriában pedig 83 méteres mélység a legjobb eredménye.
Az 1978-as születésű sportoló viszont szépségével is kitűnik a búvárok közül. A tenger igazi szerelmese, így a legtöbb róla nyilvánosságra került fotón a vízben vagy a víz közelében van...
Még hogy a szabadtüdős búvárkodás a kőkemény vasemberek világa! Meglepően törékenynek tűnő, csinos hölgyek is nagyszerű teljesítményre képesek ebben a sportágban, ahol egy levegővel kell minél messzebbre vagy minél mélyebbre eljutni.
Ennek a demonstrálására szeretnék bemutatni néhány kiváló búvárt, akik mellesleg modellként is megállnák a helyüket. Először egy török szabadtüdős, Sahika Ercümen legjobb képeiből készítettem egy válogatást, de az ő esetében is ki kell térnünk sportkarrierje legnagyobb sikereire.
Sahika 1985 januárjában született, Ankarában szerzett dietetikusi diplomát. Tanulmányai mellett vágott bele a búvársportok különböző ágainak űzésébe, a török víz alatti rögbi, víz alatti hoki és tájékozódási búvár csapatoknak is tagja volt.
Igazi sikereket viszont a szabadtüdőzés területén ért el. A Constant Weight kategóriában a legjobb eredménye 70 méter, míg az uszony nélküli Variable Weight kategóriában 61 méteres csúcsot állított fel. (A csúcsok esetében meg kell jegyezni, hogy a különböző világszervezetek esetenként más és más rekordert tartanak számon ugyanabban a kategóriában, a versenyeket ugyanis a különböző szervezetek égisze alatt egymástól függetlenül tartják.)
A legkülönlegesebb rekordot Sahika 2011 februárjában állította fel, amikor Ausztriában a befagyott Weissensee felszíne alatt két lék között 110 méteres távolságot úszott le egyetlen levegővétellel. Ezzel ő lett a Guiness-világrekorder, a férfiak addigi legjobb eredményét is felülmúlva. Remélhetően még sok csúcsot állít fel a kiváló török búvár és emellett továbbra is szívesen pózol a fotósok kamerája előtt.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
