Big Blue Búvár Blog

Delfinek és búvárok együtt keresnek majd aknákat a Fekete-tengeren a tervek szerint. Az oroszok birtokába visszakerült Krím-félszigettel együtt a volt ukrán katonai bázisok is gazdát cseréltek. Így a szovjet érában kezdődött, majd az ukránok által folytatott katonai delfinkiképzési programot az oroszok folytathatják.

Mindig is vitáztak arról, hogy az intelligens tengeri emlősök "besorozása" mennyire etikus. Ám a katonákat ilyen filozófiai kérdések nem szokták izgatni, több országban is voltak ilyen programok. Jelenleg San Diego mellett csak az immár orosznak számító Szevasztopolban tudunk ilyen kiképző központokról.

Utóbbi egyik illetékese nyilatkozott arról, hogy a delfineket a továbbiakban arra képzik ki, hogy a rendkívüli helyzetek minisztériumának búváraival dolgozzanak együtt. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a tenger fenekén kutassanak fel dolgokat, legyenek azok hajók, elveszett objektumok illetve fegyverek, azon belül is aknák. Ez utóbbiakból még most is sok lehet a második világháborúban telepítettek közül, és folyamatosan veszélyt jelentenek. A delfinek segíthetnek ezeket megtalálni, míg a búvárok feladata lesz a hatástalanítás.

Emellett a delfinek folyamatosan járőrözve megtalálhatják az orosz vizekre behatoló tengeralattjárókat vagy búvárokat is. A delfinek és az emberek hadi célú közös bevetése újféle képzési ág lehet az orosz haditengerészetben- de az elején felvetett kérdés továbbra is áll, szabad-e ilyesmire befogni ezeket az intelligens állatokat.

A tengerben néha teljesen váratlan helyzettel szembesül az ember. Számunkra idegen közeg ez, aminek időnként csak sejtjük a szabályait, de nem számíthatunk ki mindent előre pontosan.

Az egyik igen híres felvételen egy nő látható, aki együtt úszik egy csapatnyi gömbölyűfejű delfinnel (pilot whale), amikor váratlanul az egyik nagy testű állat megragadja a lábánál fogva és magával ragadja a mélybe. A kamerát kezelő búvár teljesen tehetetlenül nézi a rémisztő jelenetet, amikor odalenn az életéért küzd az ember, akinek lábát még mindig fogja az állat- ám meglepő módon a delfin elindul a felszín felé, magával vonszolva a nőt, majd elengedi.

Még csak nem is vérzik a lába a búvárnak, tehát vélhetően gyengéden fogta meg őt az állat. Hogy mi történt pontosan? Ha támadni akar akkor ilyen könnyen nem mond le a zsákmányról a delfin. Olvastam egy verziót, ami szerint az állat játszani szeretett volna, és amikor rájött, az ember ott a mélyben nem élvezi a mókát hanem fuldoklik, visszavitte a felszínre.

Ismét egy eset, ami azt bizonyítja, a tenger mélyén sokféle kalandba keveredhet az ember. Ez éppenséggel szerencsésen végződött, és pontos magyarázatot ennyi év után sem tud senki adni a történtekre. Úsztam már ilyen állatokkal, és utólag persze eszembe jutott ez a felvétel is. Igaz, nem voltunk ennyire közel, és nem is akartuk üldözni őket, de... Az tény, hogy egy 5-6 méteres jószággal szemben semmi esélye nincs egy embernek.

Valóban mázlisták vagyunk, hogy merüléseink messze túlnyomó részében a szebbik arcát mutatja nekünk a tenger élővilága. Ám nem árt, ha észben tartjuk, lehetne ez másképp is, és ennek megfelelő óvatosággal viselkedünk minden helyzetben.

Néha még a barátkozó tengeri emlősök is kiszámíthatatlanul viselkednek- egy megtámadott nő ijesztő élménye is jó bizonyíték erre.

Írországban van egy móló Clare megyében, ami mellett gyakran úszkál egy nőstény delfin, aki a helyiektől már nevet is kapott: Dusty igazi turistalátványossággá vált. Gyakran voltak vele vízben emberek, és a barátságos állat érdeklődve úszkált a közelükben.

A delfin hat éve jelent meg először Doolinban, hamar híressé vált, ám az is kiderült, néha kiváltó ok nélkül agresszívvé vált, és ekkor arra hívták fel az emberek figyelmét, inkább ne erőltessék a vele való úszást. Természetesen nem sokan tudnak ellenállni annak, amikor egy delfin jön a közelükbe, és az egyik ilyen esetnél is az történt, hogy valaki épp az állat hasát simogatta.

Egy nő úgy döntött, csatlakozik a vízben levőkhöz, ám ekkor a delfin váratlanul felé fordult, majd vadult csapkodni kezdett a farkával. Az úszó azt hitte, ez csak valamiféle játék, ám hirtelen kiderült, a delfinnek esze ágában sincs viccelni, és akkor a nő kétségbeesetten a móló felé indult. Az állat pedig utánaeredt, és nagy sebességgel orrával nekiment. A fájdalomtól alig tudott mozdulni a megtámadott az ember, a delfin pedig továbbra is csapkodott a farkával, félő volt, hogy nagy ütést mér rá.

A nő hiába érte el a mólót, saját erejéből már nem tudott kimászni, úgy húzták ki. Szerencséjére arra járt egy orvos, aki gyorsan megvizsgálta és kórházba vitte. Kiderült, hogy nincs belső vérzése, ám több csontja eltört és a tüdeje is megsérült. Öt napot kellett kórházban történnie a támadás után, majd több hetet speciális eszközben a gerincét ért ütés miatt. Még jó ideig nehezen mozgott, és az elszenvedett sokk utóhatásaival is hosszú időn át küzdött. 

A bajba került nő tudja, nem haragudhat Dustyra: egy vadon élő állatról van szó, akinek bemerészkedett a területére. Viselkedésük pedig időnként kiszámíthatatlan, mint minden vadállatnak. Ezzel tisztában kellene lenni azoknak, akik a figyelmeztetésekre fittyet hányva rohannak a vízbe, hogy úszhassanak vele. 

Egész héten át az egyiptomi búvár szafari eseményeiről tudósítottam, nyilván többnyire a pozitív dolgokra koncentrálva. Nem titok senki előtt, hogy egy hosszabb utazásnak mindig lehetnek árnyoldalai, de a lényeg a végső mérleg.

Ezen a héten viszont tényleg minden jól sikerült. Jókat merültünk, szépeket láttunk, kegyes volt hozzánk az időjárás, jó volt a hajó és a kaja... De az ember mindig telhetetlen. Egyszerűen vártunk még valami slusszpoént a túra végére.

Adtunk egy esélyt egy Shaab El Erg nevű helynek. Az angol neve többet mond: Dolphin House. Itt él egy delfincsapat, de azért kell szerencse hozzá, hogy még is mutassák magukat nekünk. Pedig ha nem jönnek, a hely nagy-nagy csalódás, mert halott, leharcolt korallok vannak mindenütt. 40 percen át unatkoztunk a víz alatt, mígnem felbukkantak a delfinek és pár percen át velünk is maradtak.

Ilyenkor aztán persze mindenki boldog, nagy élménnyel zártuk a merüléseket. De még másnap is ott voltunk a zátonynál, és bíztunk benne, pár percet talán úszhatunk a delfinekkel. Ebből aztán az lett, hogy egy órán át sznoriztunk velük, folyamatosan ott köröztek, néha tőlünk karnyújtásnyira úsztak a felszínre. Mi megnéztük őket, ők pedig minket.

Mit is mondhatnék? Kell-e bármit? Fantasztikus hét volt, és most már biztos, az év egyik legjobb döntése volt Egyiptomba jönni. Nem ez volt az utolsó vörös-tengeri szafarink, ebben biztos vagyok...

Vasárnap óta Egyiptomban vagyunk, egy hétig szafarizunk a tengeren. A víz ilyenkor 27-28 fokos, és ha szerencsénk van, sokmindent láthatunk. Mi valószínűleg mázlisták vagyunk, mert már az első napokban volt mit megcsodálni. 

A sok színes korallhoz is hozzá lehet szokni, az ember egy idő után már valami nagyra vágyik. És aztán felbukkant egy polip, pár muréna, nagy skorpióhal, szóval az első két merülés is jól telt. Naplemente előtt pedig beúszott pár delfin az öbölbe. A hajónktól 5-10 méterre mentek el, mi megnéztük őket, ők minket... Jó kis kedvcsináló volt az éjszakai merülés előtt. 

Idén nyáron egy hatalmas beluga tette át székhelyét a kanadai Új Fundland szigetének egy öblébe. A helyiek és a környéken lakók egyaránt szép számmal figyelték a fehér tengeri emlőst, és a jelenlétének gyorsan híre ment. Így aztán egy kanadai színész, Shaun Majumder úgy döntött, úszik egyet az állattal.

Úgy tippelem, a sok film közül ahol felbukkant, ez lesz Shaun egyik kedvence...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A fogságban tartott tengeri emlősök sanyarú sorsával még mindig kevesen vannak tisztában. Noha a delfináriumok védői szerint az állatok jó körülmények között élnek, a vendégek pedig úgy gondolják, nekik boldogság ugrálni az idomárok jelére, a valóság kicsit összetettebb.

Arról, hogy mi folyik egy ilyen intézményben, ritkán szivárog ki információ. A veszélyes, nagyobb testű állatokkal akkor kezdenek el foglalkozni, amikor baleset történik, például egy idomár életét veszti. Az állatok egyáltalán nem mindig békések, egy Tilikum nevű kardszárnyú delfin három halálesetnél is jelen volt. Először egy, a medencébe ugró gondozót nem engedtek a felszínre két másik orkával, és a fiatal nő meg is fulladt. A második alkalommal a delfináriumban elrejtőző, és titokban az orkához beugró férfi élettelen testét találták meg. A harmadik alkalommal pedig ismét egy idomár volt az áldozat, aki már évek óta dolgozott Tilikummal, de egy show után az állat többek szeme láttára a vízbe rántotta, és a nőt már nem sikerült megmenteni.

Ezek az esetek vitákat kavarnak, beszélnek róluk, felvetik a kérdést, miért vadulhatnak meg a fogságban tartott tengeri emlősök, amik a természetben ritkán támadnak. Ám azokat a titkokat kevésbé hozzák nyilvánosságra, mivel is jár a delfinek bezártsága.

A napokban arról olvastam, hogy egy korábbi gondozó elmondta, milyen trükkel hozták előadásra alkalmas állapotba a kardszárnyú delfineket. Bekenték őket vastagon napvédő krémmel, ami cink-oxidot tartalmazott, és így takarták el az állatok testén levő sebeket. A delfinek a természetben mélyebbre húzódva elkerülhetik azt, hogy folyamatosan égesse őket a nap, de a medencékben ez egyszerűen lehetetlen. Bőrük lehámlik, leég, de ezzel a trükkel élve a nézők ebből semmit nem vesznek észre.

Nagy árat fizetnek tehát ezek a lények azért, hogy a showműsorra jegyet váltó turisták jól szórakozzanak. Egy-egy ilyen hír után egyetlen delfináriumot sem zárnak be, de nekünk mindig eszünkbe juthat, amikor a nyaralási programot tervezik, beiktassanak-e ilyen intézményt a programba.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A nyílt tengeren felbukkanó delfin nem a barátságos Flipper, hanem egy erős, gyors, intelligens ragadozó. És beleavatkozni a vadon élő állatok táplálkozásába nem csak hibás, de sok helyen törvénytelen is.

Az Egyesült Államok az egyik ország, ahol tiltják a delfinek etetést, már 1972(!) óta. A National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) most ismét arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lenne szabadna ilyet tenni, de páran még mindig figyelmen kívül hagyják a tiltást.

Egy szakember rámutatott, nagyon is jó oka van annak, amiért nem engedélyezett a delfinek etetése. Ezek okos emlősök, gyorsan tanulnak, megszokják, hogy a hajókról könnyen, gyorsan szerezhetnek maguknak ennivalót. Ám így gyakorlatilag vadászat helyett rászóknak a koldulásra, és megváltozik a természetes viselkedésük. Miközben az emberek azt hiszik, jót tesznek az etetéssel, kapcsolatot építenek a kedves delfinekkel, a valóságban nagyon is sok kárt tehetnek. Ahogy egy illetékes fogalmaz: "a szeretetükkel ölik meg a delfineket".

Mondani sem kell, mekkora baj lehet abból, ha egy vadon élő állat az élelemszerzés természetes módját kezdi elfelejteni. Ami még rosszabb, ha teljesen hozzászoknak ahhoz, hogy a hajóról kapnak enni az emberektől, egy idő után agresszívan fogják követelni a jussukat, már szó sem lesz barátkozásról. A fiatal delfinek pedig az idősebbektől tanulnak, és amelyik úgy nő fel, hogy a hajóknál kell koldulni, az vadászni már nem is fog tudni. Az állatok némelyike már úgy viselkedik, mint a fogságban élő fajtársaik, hiszen ugyanúgy kérik az ennivalót. A halászok is arra panaszkodnak, hogy a delfinek már nem félnek a hajóiktól, egészen közel merészkednek, hogy halat kolduljanak.

A hatóságok természetesen szigorúan büntetik az elcsípett szabályszegőket, de nagyon nehéz minden magánembert elkapni, vagy ha nem is megbüntetni őket, elmagyarázni nekik, miért okoznak kárt a jószándékúnak gondolt etetéssel. Ezért próbálják közleményekkel tájékoztatni az embereket, de valljuk be, nagyon nehéz elfordítani a fejünket, amikor egy vidámnak tűnő delfin feltűnik a hajótól karnyújtásnyira, és "barátkozni akar". De ez a történet egészen másról szól...

Soha ne feledjük, ezek az állatok, bármennyire intelligensek, elsődleges céljuk a létfenntartás. Az emberben általában nem barátot, játszótársat látnak, hanem egy lényt, aki rendszeresen eteti őket. Ám ez mindig a mi hibánk! Ha nem kapnának finom falatokat, akkor nem viselkednének úgy, ahogy. Igaz, nem mennének annyira közel a hajóhoz, nem lehetne őket megsimogatni. De egy vadállattól elvárni azt, hogy természetes ösztöneivel ellentétes módon viselkedjen, bizalmaskodjon, eleve nagy hiba. Nyilván minket meg a Flipperhez hasonló filmek rontottak el, de ha már olyan nagyra vagyunk az ember intelligenciájával, talán jó lenne ráébredni, mi a különbség valóság és mese között, és ezt észben tartva próbáljuk megfigyelni a delfineket is, a többi állatot is...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Megjelent egy hír, hogy egy nyílt tengeren úszó férfit delfinek óvtak meg a cápáktól. Azért az ilyen sztorikat igyekezzünk óvatosan kezelni.

Adam Walker egy brit hosszútávúszó, aki egy bizonyos Ocean7 kihívást akart teljesíteni, hét meghatározott tengerszorost akar átúszni. Ez eddig még csak négy embernek sikerült- ismeri őket valaki, tudjuk mikor teljesítették? Dehogy, ez is csak egy a sok, manapság divatos "átevezem, meghódítom, keresztülgyaloglom" expedíciók közül, amelyek igazán sokat maximum a teljesítőiknek jelentenek.

Mivel mostanában sokan vágnak bele ehhez hasonló extrém feladatokba, aligha járná be a világsajtót egy magányos úszó története. Ám lássuk be, az expedíciók többségéhez sok szponzorral egyeznek meg, akik szeretik, ha a felhajtásnak köszönhetően az ő nevük is felbukkan. Walker küldetésének jótékony oldala is van, egy bálnák és delfinek megvédéséért küzdő szervezet számára gyűjt pénzt, ami szép, és bizonyára ők se bánják, ha többet hallunk az úszásról az egész világon, de azért vannak ott támogató cégek is Walker oldalán.

A delfintestőrök sztorija nagyon jó ahhoz, hogy mindenki írjon róla (én sem maradok ki a körből), és kellően ellenőrizhetetlen ahhoz, hogy ne kelljen túl sok bizonyítékot mellékelni. Walker összesen annyit mondott, hogy meglátott maga alatt egy cápát (azok már csak ilyenek, néha ott vannak a tengerben), és akkor jött egy csapat delfin, akik egy órán át óvták, közrefogták, amíg a cápa el nem tűnt. Még egy videót is megnézhetünk, ahol delfinek közt úszik a sportoló.

A cápa persze sehol nem bukkan fel, az sem biztos, hogy az úszó valóban azt látott, valóban közel volt és valóban követte. Gyanítom, ha egy agresszív cápa kezdett volna egyre gyorsabban közelíteni, Walkert a delfinektől függetlenül azonnal kimentették volna a hajóra- nagyon helyesen. Nem kell kockázatot vállalni egy efféle buli miatt. De a videón csak örülnek a delfineknek, semmi jele nincs hisztérikus sikoltozásnak, hogy azonnal jöjjön ki az úszó a hajóra, mert egy cápa köröz mellette.

Eszem ágában sincs azt állítani, hogy Walker füllent, és cápa a közelben sem volt, pusztán a véletlenül feltűnt delfinek miatt találta ki ezt a nagy érdeklődést keltő történetet. De kezeljük az ilyesmit illő óvatossággal. A delfin is vadon élő állat, meg a cápa is. A delfineket veszélytelennek tartjuk- de általában a cápák is azok, alig fordulnak elő súlyos cápatámadások a tengerekben, pedig rengeteg strandoló, búvár megy a vízbe minden egyes nap. A maga módján a cápa is érdeklődhet, ha egy magányosan úszó embert érzékel, de ez nem jelenti azt, hogy meg is akarja támadni. A delfineket is mozgathatja egyfajta kíváncsiság- és a delfin is lehet agresszív.

Szóval a történet szép, akár igaz is lehet, a delfineket mindenki még jobban szereti majd. De ha lehet, az azért ne kerüljön be megint a köztudatba, hogy támadásra kész cápák lesnek a tengerbe merészkedő emberre. Ha agresszív lett volna a ragadozó, az gyorsan kiderül ilyen helyzetben. Kezeljük az epizódot jól mesélhető sztorinak, nem másnak...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Olvastam egy hírt arról, hogy egy fekete-tengeri gyakorlaton az amerikai haditengerészet a kiképzett tengeri emlősöket is fel akarja vonultatni.

Az intelligens és jól tanítható fókák és delfinek már évtizedek óta kapnak kiképzést, a Szovjetúnióban és az Egyesült Államokban foglalkoztak ezzel elsősorban. Aknakeresésre például manapság is gyakran használják a kifinomult érzékekkel rendelkező állatokat, de annak idején egészen extrém elképzelések is léteztek. Például ellenséges búvárok ellen akarták őket bevetni, vagy úgy, hogy a felszínre taszigálják azokat, vagy úgy, hogy méreginjekciót döftek volna az emberekbe. Hadd ne magyarázzam, mi azzal a gond, hogy tengeri emlősöket ölésre akartak kiképezni.

Persze azt nem tudhatjuk, hogy az állítólag leállított programoknak nem volt-e folytatása, a szovjet éra kísérleteinek egy része pedig nyilvánvalóan még ma is titkosnak számít. Ki tudja, mi mindenre akarták idomítani ezeket az intelligens állatokat.

Most elvileg nagyjából egymás közelben lehetnek majd az orosz és az amerikai szolgálatban álló emlősök. Vajon tudnak egymással kommunikálni? A feladataik végrehajtása közben megzavarja-e őket egy "ellenséges" delfin? Természetesen az állatvilágban is harcolnak időnként az azonos fajba tartozó egyedek, de nem valamiféle ország hadseregének "szolgálatában".

Kétségtelen, az ember egészen extrém módon tudja kihasználni az állatokat. Állandóan felmerülő kérdés, mi etikus és mi nem. Jelenleg elsősorban a delfinek vannak fókuszban, nem csak a katonai célra befogottak, hanem a delfináriumokban mutogatott, időnként szörnyű körülmények között élők is. Kutatják, mennyire intelligensek ezek az állatok, de az alapkérdés szempontjából ez teljesen mindegy is: van-e jogunk fogságban tartani őket? Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a delfináriumok közel hozzák az emberekhez a tengeri emlősöket- ez mind szép lenne, ha az intézmények nem keresnék degeszre magukat a delfineknek köszönhetően. Szóval a "szép cél" emlegetése inkább csak takarni próbálja ennek az üzletágnak a sötét oldalát.

A jövő valószínűleg egyre inkább az lesz, hogy vadon élő delfinekhez szerveznek túrát- ők nem fognak labdákkal kunsztozni, nem is biztos, hogy lehet velük úszni, mégis egészen más élmény szabadon látni őket. Ezt biztosan tanúsíthatom, volt már többször részem ebben az élményben. És tényleg teljesen mindegy, mennyire fejlett az agyuk, hogy kommunikálnak, milyen szociális életet élnek.

Ezek után a katonai célra való felhasználásról hallva mindig kicsit elkeseredek. Nem hiszem, hogy a haditengerészetek ne tudnák kiváltani az egyébként sérülékeny, nehezen szállítható állatokat más módon. Inkább egyfajta demonstráció jelleget érzek: igen, ezt is megtehetik, ha hadi célokról van szó. Nem számít se pénz, se etika, se pár tucat állat élete...