Big Blue Búvár Blog

Norvégiában a téli hónapokban a sarkkör közelében mindig is gyakran láttak kardszárnyú delfineket, akik az ebben az időszakban a part közelében vadásztak. Ebben az időszakban mostanában is népszerűek az orkás túrák: kis csónakkal keresik a ceteket a hajósok, és ha szerencséje van a vendégeknek, nem csak kardszárnyú delfineket láthatnak, hanem más bálnafajokat is.

Akiknek pedig ez még mindig nem elég, vízbe is merészkedhetnek az igazságtalanul gyilkos bálnáknak nevezett állatok közelében. A kardszányú delfinek ugyanis nem támadnak az emberre, nyugodtan úsznak tovább miközben a felszínen lebegő turisták bámulják őket.

Aki pedig hosszabb időt szán a tengeri kalandozásra, az más cetekkel is együtt úszhat, például púpos bálnákkal. Vannak kifejezetten erre szakosodott cégek, akik több napos bálnás szafarikat kínálnak. Ám a norvég árszínvonalat ismerve még az egy napos programok esetén is rendesen zsebbe kell nyúlni. Valamit valamiért...

Az élmény nagy, de azért van egy apró probléma: télen kissé hideg a víz Norvégiában. A sarkkör közelében sejthető módon nem vár trópusi élmény a búvárokra, így aztán vagy nagyon jól kell tűrniük a hideget, vagy pedig egy ún. szárazruhát kell bérelni még akkor is, ha csak pár percig vannak a vízben. Gyakorlatilag nem merülnek le, hiszen a nyílt tengeren, igen mély vízben találkoznak az állatokkal: a felszínen lebegnek, és úgy figyelik meg az orkákat.

Az egyedi kalandot még teljesebbé teszi, hogy a téli hónapokban Norvégiában az északi fényekben is lehet gyönyörködni. A szervezés esetleg kicsit munkás, hiszen jellemzően nem lehet csak úgy befizetni egy komplett orkás-északi fényes túrára, de így legalább kézben tarthatóak a költségek. Az ember megoszthatja az időt a tengeri és a szárazföldi programok közt, és télen úgyis hideg van szinte mindenütt Európában, miért ne vennénk hát északra az irányt?

Szeretjük mi a homokban nézelődést, az apró halacskák, rákocskák felkutatását a korallágak vagy kövek között, de azért az egy bizsergető érzés, amikor felbukkan valami nagyvad a víz alatt.

A felszín alatt látható nagyobb testű élőlények többsége csúcsragadozónak mondható. A planktont evő, így emberre alapvetően ártalmatlan bálnák, mantaráják, cetcápák vagy óriáscápák inkább kivételszámba mennek. (Bár ártalmatlanságukat azért kezeljük úgy ezeknek is, hogy harapni ugyan nem harapnak még véletlenül se, de óriási tömegüknél fogva egyetlen uszonycsapással kiüthetnek bárkit.)

Bizony a sokak által annyira szeretett palackorrú delfinek is ragadozók, akik félelmetes ügyességgel szerzik meg táplálékukat. A hírhedt nagy fehér cápák, tigriscápák, bikacápák esetében is nyilvánvaló, hogy szerzik meg a betevő falatot. Szintén nem kell bizonygatni, miért kell félnie más állatoknak a kardszárnyú delfinektől, krokodiloktól, de falánk vadászok a nagyobb sügérek, vitorláshalak is. Minden élőhelynek megvannak a csúcsragadozói, és ez bizony még a mi édesvizeinkre is igaz, hiszen az ezekben élő harcsák sok halat elejtenek.

Apropó, harcsák. Amikor víz alatti "nagyvadak" kerülnek szóba, sokaknak nem jutnak eszébe ezek, pedig elhiheti nekem bárki, amikor merülés közben a rossz látótávolságú vízben szinte a semmiből felbukkan egy termetes harcsa, akkor bizony ugyanúgy meglepődik a búvár, mint ha a tengerben cápát látna. A harcsák akár kétméteresre is megnőhetnek- igen, nagyobbak, mint egy ember. 

Azért a búvárok többségénél nagytestű élőlényekről beszélgetve mantákról, delfinekről, cápákról szóló sztorik kerülnek elő. Ami persze nem baj, ilyenek vagyunk. A minap pont egy olyan látványos összeállításba futottam bele, ami egy nálam jóval szerencsésebb búvár 2014-es élményeinek rövidke összegzése, számtalan izgalmas élőlénnyel. Persze ehhez olyan helyekre kellett elmennie, mint Dél-Afrika, Fiji, Tonga, Ausztrália vagy Indonézia- pechünkre ritka az, hogy egy helyen találhatnánk meg minden ilyen nagyvadat.

A Kanári-szigetekre utazók rengeteg látványosságban gyönyörködhetnek- ám aki nem néz be a víz felszíne alá, az számtalan izgalmas dolgot kihagyhat, hiszen él itt bálna, teknős, cápa...

Az Atlanti-óceán élővilága meglepően gazdag a szigetcsoport körül. Egyrészt azért, mert a tenger fenekéről kiemelkedő szigetek egyfajta oázisként vonzzák a különféle élőlényeket, másrészt több, szigorúan védett övezet is van errefelé. Az állatok zavartalanul szaporodhatnak ezeken a helyeken, ám nem maradnak az emberek által kijelölt határokon belül, eljutnak a szigetcsoport többi részére is, így folyamatos a halállomány utánpótlása. Ráadásul több olyan faj is van, amit nem lehet kifogni, ezek mindenhol biztonságban élhetnek.

Ezt a különleges víz alatti paradicsomot örökíti meg a helyben élő remek búvárvideós, Rafa Herrero Massieu, akinek mindig is szívesen néztem a videocsatornáját. Ezúttal három újabb, látványos és izgalmas kisfilmjét választottam ki, hogy illusztráljam, a fent leírtak mennyire igazak. Az egész roncsot beterítő irdatlan méretű halraj, az egymással gyengéd, az emberrel szemben kíváncsi gömbölyűfejű delfinek, a békésen úszkáló teknős szerintem nem csak nekem, a búvárnak érdekes, hanem mindenki másnak is.

Ami pedig a legjobb: ezek közül pár dolgot bizony én is saját szememmel láttam. Nem kell az egész életét annak szentelnie egy búvárnak, hogy egyszer ilyen óriási halrajt vagy a felszín alatt úszó bálnacsaládot lásson, és ettől válik számomra igazán kedvessé a Kanári-szigetek, ahova mindig visszavágyok.

Ahol csak felbukkannak cetek a tengerben, elkezdenek túrákat szervezni a megfigyelésükre. Manapság már óriási pénzek forognak a bálna- és delfinnéző hajós kirándulások piacán, de hiába sorolják ezt az ökoturizmushoz, egy cikk szerint komoly kárt okoz az állatoknak. Környezetvédők állítják, az állatok félnek a turistákat szállító hajóktól, nem táplálkoznak rendesen, akár ki is pusztulhatnak az állatbarátok túl nagy érdeklődése miatt.

Ezek nagyon komoly szava, de... Néha van olyan érzése az embernek, hogy bizonyos környezetvédők mindenben találnak hibát azért, hogy egy kicsit magukra irányítsák a figyelmet. Azt az apróságot ne felejtsük el, hogy az állatok nem hülyék, ha valahol állandóan megzavarják őket, odébb fognak állni. Ehhez képest vannak helyek, ahol már sok éve rendeznek bálna- vagy delfinnéző túrákat, és a cetek még mindig ott vannak. Nem úsznak el rémülten, nem tűnnek el a felszín alatt azon nyomban, és most is szép számmal lehet őket látni.

Az egy másik kérdés, hogy vannak egészen kis létszámú populációk, pár tucatnyi egyedből álló csapatok, ezeket békén lehet hagyni, de meggyőződésem, pontosan megállapítható, melyek ezek a veszélyeztetett állatok. Egyszerűen nem kell oda több túrát szervezni, és kész. De kissé szkeptikus vagyok, hogy valóban jobb lesz a delfineknek, amennyiben többé nem mennek oda a turisták, de a halászok és a többi hajós senki által nem látva roboghat ezeken a vizeken és gázol el esetleg egy-két állatot.

Meg kell jegyeznem azt is, hogy rendszeresen tengert járó emberként kicsit furcsállom a cetek rettegésének emlegetését. Nagyon sokszor szálltam hajóra a világ mindenféle részein, és ebből egyetlen alkalom volt, amikor kifejezetten bálnák kedvéért indultunk ki a vízre. Meg is találtuk őket, elúsztak mellettünk, mi megnéztük őket, de nem hinném, hogy ez a nagyjából 30 másodpercnyi szemkontaktus megzavarta volna őket olyan nagyon.

És a többi alkalom, amikor delfint láttam tengerben? Hát azok csak úgy jöttek, maguktól. Nem kergettük őket, nem az volt a cél, hogy szervezett túrán kifejezetten delfineket figyeljünk meg, egyszerűen csak hajóztunk, amikor azok feltűntek a távolban- vagy egész közel. Egyszer az Adrián Biogradból indultunk el egy merülőhelyre, és negyedórán át velünk úszott pár delfin, annyira közel a hajónkhoz, hogy meg lehetett volna őket érinteni. Máskor a Vörös-tengeren merültünk, amikor fél órán át úszott és keringett körülöttünk egy magányos delfin. Ha nem jöttek volna, nem kerestük volna őket, hiszen nem azért szálltunk vízre. Voltunk olyan helyeken, ahol mások már láttak korábban delfint, mert a környéken éltünk- néha előkerültek, néha nem.

Szóval mit tegyünk, ha az elvileg veszélyeztetett tengeri emlősök maguk közelítenek? Zavarjuk el őket, hogy így védjük meg az épségüket magunktól? Ugyan már. Olyan is volt, hogy épp az apartmanunk teraszán ültünk Horvátországban, amikor észrevettük, egy csapat delfin úszik be a szemünk láttára a rogoznicai öbölbe. Mentek egy kört, majd továbbálltak. Mit kellett volna tennünk?

A válasz nyilván nagyon egyszerű: semmit. Intelligens élőlényekről beszélünk, akik hozzánk képest nagyon is otthonosan mozognak a tengerben. Amit nagyon nem akarnak, az nem is fog megtörténni. Persze tudom, van olyan, amikor adott helyen élő csapatokat akár több tucatnyi hajóval üldöznek, miközben rengeteg turista rikoltozik a fedélzeten, de ezeket a helyzeteket nem különösebben bonyolult szabályozással kordában lehet tartani. Nem 100 hanem 10 hajónak legyen túraszervezői engedélye, és kész. Ezt a világon elég sok helyen jól tudják alkalmazni nem csak bálnákkal, hanem mondjuk cápákkal is. A turista pedig, ha biztosra akar menni, előre foglalja a helyet a túrán- vagy egyszerűen kinyitja a szemét, ha hajóra száll, mert tudja, bárhol felbukkanhat egy csapatnyi tengeri emlős.

És zárszóként még annyit: ha esetleg meg is ijed pár bálna vagy delfin, ezek a túrák ismertetik meg az átlagemberrel ezeket a fantasztikus állatokat, akik elkötelezett cetvédőkké válnak maguk is. A túláradó szeretet káros is lehet, de ha valaki belegondol, egy évszázada hány helyen vadásztak bálnára, delfinre, és mennyire megváltozott az ehhez való hozzáállásunk, és ez mennyi állat életét kímélte meg, akkor talán mégse kellene pont a bálnanéző túrákat hibáztatni.

Mert miközben ilyen témákat feszegetnek a konferenciákon, a norvégok szép csendben 729 bálnát öltek meg egyetlen bálnavadászati szezon alatt, és azon dolgoznak, hogy növeljék a bálnahús utáni keresletet. Ám talán aki megcsodálta őket élőben, az nem kér belőle...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Félelmetes, mennyien komolyan vették azt a kamu hírt, hogy egy japán bálnavadász hajóról menekülő halászok közül 16-ot téptek szét kardszárnyú delfinek- vagy ahogy szintén ismerik ezt az állatot, gyilkos bálnák. A hír alatti hozzászólók karmát és a sors igazságtételét emlegették, és fel sem merült bennük, hogy az egész egy nagy átverés.

Azért érdekes, hogy fel sem merült bennük, nem feltétlenül alakít ki pozitív képet a kedves tengeri emlősökről egy olyan eset, amikor azok egy csapatnyi tengerbe esett embert mészárolnak le. Pont arról szólnak a legendák, hogy a delfinek és bálnák nem támadnak emberekre, ehhez képest a véres gyilkolás még akkor is nehezen kimagyarázható, ha konkrétan bálnavadászokról lenne szó.

Nem mintha ezeknek a félelmetes, gyors ragadozóknak különösebb gondot okozna, hogy elintézzenek egy embert, vagy akár egy tucatot. Csak éppen a vadon élő kardszárnyú delfinek, bálnák sose támadnak csapatostól emberre, és persze ez így van jól.

Visszatérve a kamu hírre, én elhiszem, hogy nem örvendenek túl nagy népszerűségnek a japán bálnavadászok, de a felhőtlen örömkitörések a haláluk olvastán nekem kicsit erős reakció. Mennyiben nemesebb lett volna a sztori váratlan fordulata, ha a bálnák nem széttépik őket, hanem egyesével biztonságban partra viszik a vadászokat, és azok megjavulnak, sőt, a meghatott ország lemond a bálnaölésről? Ha már hoax az egész, lehetett volna ilyen is a cikk... De az emberek egy részének úgy látszik, ez nem fordult meg a fejében.

Pedig még a Sea Shepherd aktivistái se géppisztollyal felszerelkezve néznek szembe a bálnavadászokkal, sőt, igyekeznek hangsúlyozni, hogy nem akarnak emberéletet veszélyeztetni- a bálnák életét védik, de vért ontani eszükben sincs. Szóval a hír nyilván egy fricska lett volna a bálnavadászok felé, de az okos kommentelők is elgondolkodhatnak a saját reagálásukon. 

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Majdnem elnyeltek két búvárt a bálnák. Ehhez persze az kell, hogy a víz felszínén lebegő emberek olyan halraj mellett akarják megfigyelni a hatalmas tengeri emlősöket, amiből azok falatozni akarnak. Szó se róla, a bálnák jöttek is. Csak kicsit túl közel és túl nagy lendülettel...

Hogy megijedtek-e a vízben levő emberek? Nos, amilyen sebességgel kijöttek a vízből, feltehetően egy picit berezeltek- megértem őket, engem is megrázna, ha egy pár tonnás állat bukkanna fel rakétaként mellettem.

De azért mégis jó lenne valami hasonlót átélni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Hágában úgy döntött a Nemzetközi Bíróság, hogy a japánok antarktiszi bálnavadászata a nemzetközi megállapodásokba ütközik, és eltiltották őket a jogsértéstől. Ez alapvetően jó hír, de érdemes egy kicsit mögé nézni a dolgoknak.

Létezik egy úgynevezett Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 1946 óta, ott szabályozzák a cetek vadászatának kérdését. 1986-ben úgy döntöttek a szavazati joggal rendelkező országok, hogy betiltják a kereskedelmi célú vadászatot. Érdekessége a szervezetnek, hogy nem kevés olyan ország tagja, ahol a bálnavadászattal soha, senki nem foglalkozott, és ők a bálnák védelme miatt szavaznak a tiltásra, vagy nehezen megfejthető okokból pont a vadászatot támogatják. Sokan vádolják Japánt azzal, hogy mikroállamokat pénzel a támogató szavazatukért cserébe.

Ám van egy kiskapu, miszerint a tudományos célú bálnavadászat engedélyezett maradt továbbra is. Japán erre hivatkozva az Antarktisz környéken, a védelem alatt álló területen továbbra is minden évben vadászott, ám tudományos célokkal nehezen indokolható mértékben: több száz bálnát lőttek ki, amiket "megvizsgáltak", aztán gyorsan feldaraboltak és a húsukat Japánban piacra dobták. Ez ellen nyújtott be keresetet 2010-ben Ausztrália a Nemzetközi Bíróságon, és ezzel kapcsolatban hozta meg az a tiltó döntést.

Az államok eddig egyébként nem nagyon tettek semmit a bálnákért. Elítélték Japánt a "tudományos vadászatért", de őket ez nem zavarta. Az annál inkább, amikor jópár éve először a Greenpeace hajója bukkant fel a bálnavadász hajók környékén, próbálva akadályozni a japánokat, majd jött a Sea Shepherd, ami hatékony módszerekkel, harcossággal és nagy flottával sikeresen gátolta a bálnavadászok munkáját. Japán a környezetvédőket terroristáknak titulálta, míg a Sea Shepherd szerint a japánok durva manővereikkel emberéleteket veszélyeztetnek. Jó téma volt a két fél szembenállása, a Sea Shepherd is beszállt a médiabizniszbe, az Animal Planet ugyanis sikeres sorozatokat készített az antarktiszi bálnavédelmi kampányokról.

(Az egy másik kérdés, hogy az újabban kipattant botrány, miszerint az Animal Planet gyakorlatilag állatok kínzásával, megrendezett helyzetekkel forgat "reality" műsorokat, nem igazán teszi hitelessé a csatornát a környezetvédők szemében- nagyon úgy fest, a nézettségért bármit bevetnek. Ez minden, a nevük alatt futó műsorra rossz fényt vet.)

A Sea Shepherd akciói, bármennyire eredményesek is, a probléma végleges megoldását nem segítették elő. A Nemzetközi Bíróság mostani döntése viszont elég határozott. A japánok nyilván tiltakoznak, és azzal vádolják az ausztrálokat, hogy nem tisztelik Japán kulturális hagyományait, aminek része a bálnák vadászata is. Ez egyébként érdekes kérdés, mert bármennyire is van hagyománya, a japánok már nem nagyon eszik a nem különösebben jó ízű bálnahúst, a tudományos célú vadászatból megmaradt már sok tonnányi eladhatatlan raktárkészlet.

A Sea Shepherd akciója így végképp hasznos, mert tényleg teljesen értelmetlenül kilövésre ítélt állatokat védtek meg. A japánok meg bármennyire hadakoztak a tengeren, tulajdonképpen a végeredményt tekintve teljesen mindegy volt, hogy több vagy kevesebb kutyának se kellő bálnahússal tértek vissza. A felbosszantott ország így is, úgy is sok pénzzel támogatja a vadászatot, mert az gazdaságilag egyáltalán nem kifizetődő. Valamiféle büszkeség tartja fenn, mert különösebb értelme nincs. Meglehet, a japánok tulajdonképpen a hangoztatott tiltakozás ellenére sem bánják a hágai döntést, megszabadulnak egy sok pénzbe kerülő dologtól, és másra mutogathatnak.

Ám van itt még valami. A japánokat szidja mindenki, velük hadakoznak, de a Bálnavadászati Tanács döntésére fittyet hányó norvégok 1994, az izlandiak 2006 óta nyíltan, kereskedelmi céllal vadásznak bálnát. Vannak is, akik felróják, hogy a természeti értékeikre oly büszke Izland miért nem kerül többször a szégyenpadra, miért nem bojkottálják az országot az ökoturisták, ők még csak nem is próbálnak tudományos célokkal takarózni. Persze az idő valószínűleg ott is megoldja a problémát, mert a bálnahúst se a norvégok, se az izlandiak nem nagyon tudják eladni, egyre kevesebb a halász, egyre kevesebben választják ezt a nehéz és nem túl kifizetődő munkát. Szomorú tény egyébként, hogy az izlandi bálnahús-fogyasztás jelentős részben a turisták kíváncsiságához köthető, mert a helyiek nem nagyon eszik már. Ha a szigetre utazók az ország másféle különlegességeivel akarnának megismerkedni, akkor talán már fel is hagytak volna a vadászattal a szigetországban.

A norvégoknál se túl népszerű a bálnahús, de hát ők gazdag országként sokat megengedhetnek maguknak. Igen gyakran tartják magukat távol nemzetközi egyezményektől- megtehetik. Az ország parlamentje időnként megnöveli a kvótákat, elvileg több bálnát lőhetnének ki a halászok, de annyit szinte soha nem ejtenek el. A környezetvédők reménykednek, a csökkenő kereslet miatt magától szorul vissza a vadászat. Sőt, ha tényleg az anyagi szempontokra figyelnének oda, sokkal több lenne a bálnanéző túra, amik manapság szép bevételt hoznak- a bálnákat jól ismerő halászok, hajósok talán pont ezen a területen dolgozhatnak majd egyszer.

Szóval van remény, hogy a cetek vadászata felett egyszerűen eljár az idő, és amikor ezt mindenki belátja, akkor többé nem nagyon lesz helye a vitáknak. Ám meg kell jegyezzem: ez csak egyetlen kis szelete a tenger védelmének. Igen, a bálnák és a delfinek népszerűek, "cukik", az ő védelmükért a világ minden részén megmozdulnak aktivisták. A cápákért például már jóval kevesebben, pedig bálnából egy durva évben kétezret lőnek ki, míg ugyanannyi idő alatt cápából sok milliót fognak a halászok! És ott vannak még a korallok, a kisebb élőlények, a mélytengeri élővilág, és minden más, ami a felszín alatt rejtőzik. Meg lehet védeni a bálnákat, de oda kéne figyelni a vonóhálós halászat károkozására is, a tengerbe kerülő rengeteg szemétre, a víz alatti bányászatra, és így tovább.

Szóval ha nem is lesz bálnavadászat, még egyáltalán nem lehet hátradőlni. A folyamat inkább arra példa, mennyi küzdelem, vita előzi meg még egy részterületen is a komolyabb változásokat, és ha minden kérdés megoldásához évtizedek kellenek, egy idő után már nem is kell velük foglalkozni, mert nem lesz mit megóvni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A világ szerencsésebb részein elég kimenni a tengerre, hogy pár száz delfint vagy néhány nagyobbacska bálnát lásson az ember. Amióta viszont vannak jó minőségű felvételeket készítő, elérhető árú drónok, még egy amatőr is remek légifelvételeket tud készíteni.

Na ezt a rengeteg tengeri emlőst azért egyszer megnézném a saját szememmel is... Igaz, ehhez kellett a felvételek készítőinek is utaznia, mert két helyen forgatott Kaliforniában, a hosszúszárnyákat pedig Maui közelében vette fel. Egye fene, ha ilyen helyekre kell elmenni, hát akkor duzzogva bevállalnám én is.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Néha egyszerűen csak rácsodálkozok arra, milyen fantasztikus lények élnek a tengerben- no meg arra is, milyen elhivatott filmesek vannak, akik meg is örökítik őket.

A hosszúszárnyú bálnák akár 16 méteresre is megnőnek, és a többi bálnához képest elég gyakran ugranak ki a vízből. A legtöbben úgy gondoljuk, egy ilyen hatalmas állat nem nagyon lehet kecses vagy elegáns mozgású, de ez a videó azt igazolja, nagyon is harmonikusan mozognak a vízben. Fordulóik, lebukásaik szinkronúszókat megszégyenítő víz alatti balettre emlékeztetnek.

Nagyot lépett előre a technika, hiszen itt, a számítógép előtt ülve olyan képet kapok ezekről a bálnákról, mint ha ott lennék velük a vízben. Bevallom, le vagyok nyűgözve. És ebben a kis előzetesben, a film vége felé van egy olyan jelenet, amitől leesett az állam. Ha valakinek nincs rá három perce (pedig érdemes rászánni az időt), 2:50-től figyeljen jól...

Azt is el kell ismerjem, nem biztos, hogy lenne elég bátorságom egy ilyen jelenet rögzítéséhez. Persze lehet, hogy a bálnák jobban vigyáznak ránk, mint azt mi hisszük. Szükség is van rá, sok a búvár, sok a filmes és fotós, aki a fél karját adná egy-egy ilyen snittért (ki tudja, hány nap és hány vízben töltött óra van a három perces előzetes mögött), és mivel a bálnák a nagyobbak, nekik kell ügyelni a mi épségünkre.

Más kérdés, hogy éppenséggel az emberek azok, akik több kárt tesznek a bálnákban, és nem fordítva. Hajók gázolják el őket, hálókba gabalyodnak, és néhol még vadásznak is rájuk. Ezek után kész csoda, hogy a szelíd óriások a szemeink előtt adják előtt különleges tengeri táncukat, elkápráztatva minket...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A Kanári-szigeteken tipikus program az olyan hajós kirándulás, aminek során tengeri emlősökkel találkozhatnak a nyaralók. Az Atlanti-óceánnak ezen a részén sokféle faj előfordul, de van egy, amit nagyon gyakran lehet látni.

Az angolul pilot whale néven emlegetett fajt magyarul úgy hívjuk, gömbölyűfejű-delfin. Szóval ők bálnának mondják, amit mi delfinnek- akkor most tulajdonképpen micsoda? A helyzet az, hogy a szakemberek szerint ezek a hétköznapi nyelvben meghonosodott nevek nem mondanak sokat, ha a magyar verziót angolra fordítanánk, senki meg nem mondaná, milyen állatról beszélünk. Ezért használják a tudomány világában a latin nevet, mert a Globicephala macrorhynchus pontosan ugyanazt jelenti itt, Spanyolországban vagy Kínában is. 

Szóval mi is ez a bálna-delfin? Egy meglehetősen nagy termetű tengeri emlősről beszélünk, a hímek akár 6 méteresek is lehetnek, és egy csoportban több tucat egyed élhet együtt. Mélyre merülva vadásznak halakra és tintahalakra (lám, egy újabb furcsa név, mert a tintahal nem hal, hanem a puhatestűek törzsébe tartozik), de gyakran bukkannak fel a felszínen is. Egyébként a delfinfélék családjába tartoznak, amik a fogascetek alrendjébe és a cetek rendjébe sorolhatók. Közelebb állnak tehát ezek az állatok a közönséges delfinekhez, mint a sziláscetek alrendjébe tartozó bálnafélék. Ha úgy tetszik, a magyar név ezúttal jobban illik a fajra, mint az angol.

Ezután a kitérő után visszatérhetünk gondolatban a Kanári-szigetek vizeire! A turisták szeretik a delfines (bálnás) hajózást, hiszen testközelből lehet látni ezeket a megtermett tengeri emlősöket, kis szerencsével még más faj egyedei is felbukkannak.

Ám annak idején léteztek olyan kihajózások is, amikor kis csónakkal mentek ki a búvármaszkkal felszerelkezett vendégek, és ők még úszhattak is az állatokkal. Ez ma már nem nagyon lehetséges, állítólag így akarták megvédeni őket a zaklatástól. Ezekben a kérdésekben nem mindig könnyű okosnak lenni. Nekem volt szerencsém egy búvárbázis szervezésében úszni is velük: kaptunk egy eligazítást, meséltek az állatokról, amikor a delfinek közelébe értünk, a motort mindig leállította a kapitány, mi a vízbe csobbantunk, aztán ha az irányunkba úsztak, láttuk az állatokat. Nagy élmény volt, a szó szoros értelmében: az állatok is meglepően nagyok, és alattunk több száz méter mély volt a víz. Ehhez képest a turisták tucatjait szállító nagyobb hajók követik az állatokat, a fedélzeten szól a zene, esetleg italoznak a vendégek- nem tudom, ez valóban környezetbarátabb-e.

Szerencsére nagyon sok él a gömbölyűfejű-delfinekből ezen a környéken, így nem mindig úgyanazt a pár állatot hajkurásszák a hajók. És itt legalább nem vadászik rájuk senkit. A Feröer-szigeteken rendezett mészárlás képei többször bejárták már a világot, és a helyi hagyományok maximális tiszteletben tartása mellett is nehéz megérteni, miért ragaszkodik ehhez a véres eseményhez a közösség. Akkor már inkább jöjjenek a turisták, meg a nagy hajók!...

A helyi vizek mélyének megörökítője Rafa Herrero Massieu, aki alámerülve készít fantasztikus felvételeket a gömbölyűfejű-delfinekről. Megkapó látvány ezeknek a hatalmas állatoknak a harmonikus, nyugodt mozgása- ha kevesen is láthatják ezt a saját szemükkel, legalább így megnézhetjük őket.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!