Szerencsés volt a búvár, akinek a cápa csak az uszonyába kapott bele.
Először is a legfontosabb: ismét nem véletlenül jött közel a ragadozó a búvárhoz. Jól látszik a szigony és a kilőtt hal, gyakorlatilag úgy érezheti a cápa, mintha csalival akarnák közelebb hívni. Jött is.
A szigonyosok természetesen elsősorban azért merülnek, hogy halakat lőjenek ki, ebben nincs meglepő. De abban sincs semmi, hogy ennek azért megvannak az "apróbb" kockázatai. Mint ahogy az sem szokatlan, hogy egy cápa "a semmiből" jön. Ez már csak ilyen!
A bikacápa egyébként viszonylag veszélyesnek számít, de ezúttal az érdeklődést csak egy uszony bánta. (A találkozások többségén még ennyi sem történik.) A búvár vélhetően utána már nem nagyon erőltette a vadászatot, hiszen ha a közelben ólálkodik egy nagyobb cápa, az bizony újból előkerülhet. Egyetlen uszonnyal amúgy sem lenne kényelmes a merülés...