Ha van, aminek semmi jelentősége nincs a búvárkodásban, az az elért mélység.

Láttam minap egy megosztott fotót vigyorgó búvárral, a kép alá pedig azt írta, a mai eredmény 46 méter vagy valami ilyesmi. Ez pedig elgondolkodtatott.

Van a búvárkodásnak egy olyan szűk területe, ahol valóban fontos, hány méterre ereszkedik valaki: a szabadtüdős búvárversenyzők rekordjai, vagy a csúcsra törő, tucatnyi palackkal merülő technikai búvárok mellett a katonai vagy ipari búvárok kísérletei esetén van jelentősége ennek az értéknek.

Ám mi, kedvtelési búvárok máshogy merülünk. Pár száz merülés után elmondhatom, hogy az már rég nem érdekel, egy-egy helyen hány méter a legnagyobb elért mélység, attól soha nem jobb az élmény, hogy nagyobb számot mutat a műszer. Viszont amikor delfinek úszkálnak körül 8-10 méteren, akkor nagyon bírom élvezni a pillanatot. Amikor sikerül egy jó fotót csinálni, a kép számít maga, nem az, hány méteren készül. Amikor merülhetek egy különleges, izgalmas roncsnál, teljesen érdektelen, 5 vagy 35 méteren nyugszik.

Persze, van egy szakasz a kezdő búvár életében, amikor izgatottan lesi a műszert, meddig is jutott el. Igaz, hogy túl nagy mélységben csak 1-2 percet tölthet el, de akkor is kihúzza magát a "rekordtól", aminél persze sokkal mélyebbre jutnak el az igazi profik. 

Ráadásul a mélységgel erősen növekszik a kockázat. Egy kis vagánykodásért nagy árat lehet fizetni, mert egy problémát nem ugyanaz 28 és 48 méteren kezelni. Ma már megvannak a lehetőségei a biztonságos mélymerülésnek- persze a többletfelszerelés és a plusz tanfolyam drága, de ha valaki mélyre akar menni és épségben akar feljönni, áldozzon érte.

Én azt szeretném, ha sikerülne megértetni az emberekkel, hogy a mélység csak egy szám, és messze nem a legfontosabb. És ebben nagy szerepe van oktatónak, merülésvezetőnek, rutinosabb búvártársnak. Ők mutathatják meg, hogy mennyi csoda van sekélyen is, hogy nem a műszert kell figyelni, hanem a tenger látnivalóit és így tovább.

Mindez nem csak álszent okoskodás: nemrég jöttünk haza a Vörös-tengerről, ahol több, mint 20 merülésem volt. És fogalmam sincs, mikor jártam a legmélyebben. 40 méternek a közelében sem jártam, talán még a harmincat se értem el. Viszont búvárkodtam delfinekkel, volt pár merülésem az egyik leghíresebb roncson, fotóztam csodás korallokat, éjszakai merülésen láttam óriási murénát, nagy halrajt, tintahalat. Én ezekre emlékszem vissza a szívesen, nem a teljesen értéktelen adatokra...