Különleges természeti jelenséget sikerült megörökíteni a Vörös-tengerben: az esővíz által felduzzasztott folyók sártengere ömlött a vízbe, de érdekes módon nem keveredtek.

Ennek az a magyarázata, hogy a sós- és az édesvíz sűrűsége értelemszerűen különbözik. Ha csak édesvíz ömlik a tengerbe, az a felszín közelében marad, majd fokozatosan elkeveredik. Ám a magával sodort iszap és üledék miatt az áradó folyam vizének sűrűsége nagyobb, ezért önálló rétegként áramlik tovább a tenger fenekén- mint ha folyó lenne a felszín alatt.

A jelenséget egy fiatal kutató, Beverly Goodman vizsgálta. Azért nagyon érdekesek a felvételek, mert ilyen igen ritkán fordul elő: állítólag az elmúlt bő másfél évtizedben csak három télen esett annyi eső, hogy a folyók megáradva eljutottak a Vörös-tengerig. Az izraeli Eilat közelében merülő búvárok elmesélték, a sodrás a felszín alatt már egyáltalán nem erős, nyugodtan tudtak mozogni és dolgozni, bár érezték a víz erejét. 

Kiderült, ahol a tengerbe sodort üledék legnagyobb része végül leülepszik, nincs élő korall, tehát azok nem tudnak életben maradni egy-egy ilyen áradás után. Ám régen itt található korallzátonyok nyomait sikerült kimutatni, ami azt jelenti, hogy vagy a partvonal változott meg, és nem itt ömlött a folyó a tengerbe annak idején, vagy nem is voltak áradás mert még ennyi eső sem esett. 

A tengerben levő üledékrétegek vizsgálata azt mutatta, hogy régen földrengés és cunami is pusztíthatott itt. Azért biztosak abban, hogy nem csak közönséges áradásról van szó, mert egészen máshogy néz ki az a bizonyos réteg. Most próbálják rekonstruálni a rétegek vizsgálata alapján a klíma változásait és a természeti katasztrófák bekövetkezését, amelyek akár a Bibliában megírt események valós történelmi alapjául is szolgálhattak.