Azt hiszem, a többségnek a nagy luxushajós tengeri körutakról lusta nyaralás jut az eszébe, sok kajával, a megállókon egy kis városnézéssel. Aki hajóra száll és búvárkodni akar, az kisebb, de szintén jól felszerelt szafarihajókat választ általában, ahol minden a merülésről szól.

Ám vannak, akik szeretnék ötvözni ennek a kettőnek az előnyeit. Legyen igazi luxus egy hatalmas óceánjárón, de minden nap máshol búvárkodhassanak- meglepő, létezik is ilyen utazás. 

Elsősorban a Karib-tengeren működhet ez, ahol újabb és újabb szigeteket érint a nyaralóhajó. Reggel kiköt mondjuk a mexikói Cozumelen, a búvárokat összeszedi a helyi búvárközpont, merülnek kettőt, vissza a hajóra, és lehet is élvezni a délutáni programokat majd a pazar vacsorát. És aztán így tovább, az út érintheti Hondurast, Belize-t, Curacaót, tehát a Karib-térség legizgalmasabb, legszebb merülőhelyei közül több is útba ejthető. Míg valamelyik családtag búvárkodik, a többiek napoznak vagy a szárazföldön töltik az időt, este pedig együtt szórakoznak.

Ez szépen hangzik ugyan, de azért van árnyoldala is. Az ilyen hajóutak ritkán olcsók, például, bár néha jó akciókat lehet megcsípni. Másrészt a búvárok közössége összetartó, akik merülnek, szívesen töltik egymás társaságában az időt. Egy igazi szafarihajón nagy az élet esténként, megbeszéljük a napi élményeket, mutogatjuk a képeinket, sőt, gyakran közös a döntés a másnapi merülőhelyekről is. Ha az óceánjárón is szívesebben beszélgetnek ők egymás között, mint a családtagjaikkal, akkor már jobb, ha rendes búvárszafarira mennek.

Szintén a szafari mellett szól, hogy többet lehet merülni, és viszonylag nagyobb szabadságban. Viszont egy szafari keretén belül soha nem lehet akkora távolságot bejárni, mint egy luxushajóval- én legalábbis nem ismerek olyan búvárhajót, ami egy hét alatt eljut Mexikótól Hondurasig.

Európában egyszerűen nem nagyon léteznek olyan hajóutak, ahol egy ilyen jellegű búvárkodással egybekötött luxusnyaralásnak igazi értelme lenne. Lehet merülni, persze, de olyan városok meglátogatásáról mondanánk le, amit nagyon sajnálnánk. Szóval ez inkább csak a Karib-tengerre járó amerikaiak körében divatos és népszerű utazási forma.

Mondjuk a tengerentúlon sok dolog eladható, hiszen egészen máshogy néz ki a búvárkodás elterjedtsége. Sokan szeretik ugyan, de nagyon jelentős részben olyanok, akik csak évente egy-két meleg tengeri merülésre neveznek be. Nem akarnak se mélyre menni, se extrém helyeken búvárkodni, bőven elég nekik egy héten 5-6 sekély, laza merülés. Ezt pedig a luxushajókon is megkapják.

Nyilván ha megdobnának egy ilyen útra szóló jeggyel, nem tiltakoznék én sem a lehetőség ellen, de valószínűleg már "túlságosan búvár" vagyok ahhoz, hogy ilyenben gondolkozzak. Azért lehet, meg tudnám szokni ezt a fajta búvárutazást is...