Az igazán különleges fára vágyó asztalosok a víz alól szerzik be az anyagot- persze nem olyan egyszerű a hatalmas szálfákat kiemelni a mélyből.

A Pasquotank folyó már évszázadok óta ismert hajózási útvonalnak számít a faiparban. A környék gyönyörű fáit kivágták, összekötötték és tutajként leúsztatták, ám mindig akadt rönk ami elszabadult és a mélybe süllyedt. Az oxigénban szegény vízben pedig a fa nem rohadt el, sőt, minél öregebb, annál értékesebb.

Randy Hiestand egy reality műsort nézve jött rá, micsoda érték rejtőzik a folyó fenekén, mindenki szeme elől elrejtve. A hajósok csak sekély vízállás idején találkoznak a rönkökkel, amik sérülést okoznak a hajócsavarokban- ilyenkor csak bosszúságot okoznak. Ám a szonár jeleit figyelő Hiestand dollárezrekről álmodik, amikor feltűnik a képernyőn egy fél méter átmérőjű, húsz méter hosszú szálfa. Egy hasonló méretű, 200 éven át a mélyben levő fa akár 1500 dollárt is megérhet.

A lelkes nyugdíjas egy kis pluszjövedelem reményében kezdett bele a kiemelés tervezésébe. Az már kiderült, hogy több száz rönk van odalenn, épp csak a felszínre kellene őket hozni. Vett egy használt bárkát, a barátok is besegítettek, és koncessziós jogot is kapott a fa kiemelésére, mert csak úgy saját kedvére senki nem kutathat a víz alatt.

A projekt elvileg sikerre van ítélve, hiszen faanyagra mindig szükség lesz, pláne az ilyen különlegesre. Ráadásul mindez környezetbarát, hiszen nem új fakitermelésről van szó, hanem a rég kivágott szálfákat szedik ki. Azt tervezik, hogy a felderített rönköket a felszínről hurkolják meg és így húzzák ki. Ám meglehet, időnként búvárokra is szükség lesz, ők viszont drágák. Egy sötét folyó mélyére leküldeni nem lehet akárkit, hogy az iszapban óriási farönkökkel dolgozzon.

Persze eleinte nyilván maradnak az egyszerűbben kiemelhető szálfáknál- van miből válogatni, hiszen százszámra vannak a folyó mélyén. Lehet, Hiestand előbb megunja a munkát, mint hogy a végére érne.