Az év végén kellemes meglepetésként két fotóm is szépen szerepelt fotós versenyeken.
2020-ban minden apró örömöt értékelni lehet, és ezért aztán jóleső dolog volt, hogy idén több nemzetközi versenyen is a jobbak közé kerültek víz alatti fotóim. Egy-egy rangosabb versenyen több ezer fotót is neveznek, bekerülni egy kategóriában a díjra érdemes 10-15 kép közé egy olyan lelkes, saját kedvére fotózó amatőrnek, mint én, nem mindennapos.
Ősszel az European Environment Agency REDISCOVER Nature versenyében került a kiválasztottak szűk élmezőnyébe egy fotó, ami idén nyáron készült Horvátországban. Erre a versenyre az EU területén készült képekkel lehetett nevezni, és meglehetősen erős volt a mezőny. Talán elég annyit mondani, hogy a legjobbak közé olyan fotósok munkái kerültek, mint Máté Bence, akivel nekem egy válogatásban szerepelni nagy megtiszteltetés. A képem már csak azért is kilógott a sorból, mert az enyémen kívül kizárólag felszíni fotókat válogattak be.
A végső győzelem ugyan másé lett, de nem volt bennem csalódás, mert ez nagyon jó, színvonalas verseny volt, és ha a szívemre teszem a kezem, a kategóriában én sem a saját képemet választottam volna. Mindenesetre így is jó volt, hogy be tudtam csempészni egy képet, ami a tenger mélyén készült: nyáron fotóztam Horvátországban, az Adriában, amikor Razanjban töltöttünk egy nagyon szép hetet. A muréna a két tisztogatórákkal "A fogásznál" címet kapta tőlem, és az látható rajta, ahogy a ragadozó fogai közül kiszedegetik az apró ott maradt dolgokat a rákocskák, és a muréna ehhez óvatosan kitátja a száját, miközben eszében sincs bekapni a "fogászokat". Ilyen az együttműködés a természetben!
Tegnap jött egy másik értesítés is, ezúttal a Historic Photographer of the Year verseny győzteseiről. Erre az angol versenyre is sokan neveztek, angliái és a világ más részén levő történelmi helyszíneken készült fotókat vártak a szervezők. Itt aztán végképp nem meglepő módon szintén egyedül én voltam a végső válogatásban búvárfotós, egy második világháborús roncsnál készült felvétellel.
Csak egy győztes volt kategóriánként, így ezúttal is be kellett érnem azzal, hogy a legjobbak szűk élmezőnyébe kerültem. Őszintén szólva szokatlan lehetett a téma a zsűrínek is, mert sokkal jellemzőbb, hogy nevezetes épületekkel rukkolnak elő a fotósok. De ha már történelem, helye van a mezőnyban a roncsoknak is.
Az SS Turkiához életünk egyik legjobb, legizgalmasabb vörös-tengeri búvártúráját tettük, amit sok szervezés után sikerült tető alá hozni. A ritkán merült hajóroncs még a második világháború idején került a víz alá. A Turkia is egyike volt azoknak a hajóknak, amik ellátmányt szállítottak az Észak-Afrikában harcoló angol csapatoknak, ám mivel a földközi-tengeri hajóutat nem használhatták, egész Afrikát megkerülve, a Szuezi-csatornán át értek el úti céljukra. Nem kevés hajó veszett oda az út során! Az SS Thistlegorm is ezek közé tartozik, és a Cousteau által felfedezett, hadianyaggal megrakott roncs a búvárkodás legendája, a világ egyik legnépszerűbb roncs lett.
A Turkia, vagy a közelben nyugvó Scalaria viszont szinte feledésbe merült, maroknyi ember láthatta saját szemével. Mi a kevesek közé tartoztunk, és így elmeséhettük a történetét a hajónak, és a rajta szolgáló embereknek. A második világháború a sok híres csatán túl még számos helyszínen követelt emberéleteket, és talán ezt értékelte a zsűri, amikor a fotót a mezőny legjobbjai közé sorolta. Én pedig büszke vagyok rá, hogy sikerült olyan képet csinálni modellem, Regi segítségével, ami hatással van a nézőre.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
