Amikor veszünk egy tonhalkonzervet a boltban, ritkán gondolunk arra, kik fizették még meg ennek a fogásnak az árát.

A tonhal iránt óriási a kereslet az egész világon. Vannak fajok, amikért minden pénzt megadnak Japánban a csúcskategóriájú szusiéttermek, így a halászok minél többet akarnak belőlük kifogni, a kihalás szélére sodorva ezeket az állatokat. De a többi tonhalra se vár szebb sors: a konzerveket is rengetegen vásárolják. A tömegtermeléshez pedig sok hal kell, tehát hatalmas hálókkal dolgoznak a kereskedelmi halászhajók.

A probléma az, hogy az így folytatott halászat sok más élőlényt is veszélybe sodor. A hatalmas, hosszú hálókba nem csak tonhal kerül, minden mást magukba zárnak ami az útjukba kerül. És a tüdővel lélegző tengeri emlősök esetén ez azt jelenti, hogy az állatok a víz mélyén rekednek és megfulladnak- mikor kihúzzák a hálót, az értéktelen fogásnak számító élettelen delfineket egyszerűen csak visszadobálják a tengerbe. Hasonló sors várhat például a tengeri teknősökre is.

És hogy milyen számokról beszélünk? A WWF Pakisztánban vizsgálta a halászok tevékenységét egy éven át, és statisztikát készítettek arról, melyik fajba tartozó tonhalból fognak a legtöbbet. Az adatok szerint nem minden, az országban kifogott hal kerül partra odahaza, egy részét a fogásnak például Iránba csempészik, ahol jobb árat kapnak érte.

Ám ahogy fentebb említettem, a hálókba nem csak tonhal kerül. Van, ami eladható a halpiacon, és ezeket ki is viszik. Az ország nem csatlakozott minden környezetvédelmi egyezményhez, így a cápák is gyakran végzik így. Jó árat adnak meg a húsukért, ezért a halászok számára ez a része a fogásnak majdnem olyan fontos, mint a tonhal.

A delfinek húsát viszont senki nem fogyasztja. Így aztán ezek az elpusztult emlősök mennek vissza a tengerbe. A WWF hajókon dolgozói megfigyelői csak becsülni tudják ezek számát: úgy vélik, nagyjából 12,000 delfin esik áldozatul a tonhalhalászatnak csak Pakisztánban. Ez hatalmas szám, és sajnos mindenféle fajba tartozó emlősöket láttak már hálóba gabalyodva a környezetvédők. Mivel nem tudnak a felszínre emelkedni, ezért a megfigyelők soha nem láttak a felszínre húzott hálóban olyan delfint, ami még életben lett volna. Elsősorban a nyílt tengeren élő fajok vannak veszélyben, amik a halászok útvonalába kerülhetnek.

A környezetvédők lépéseket sürgetnek. Az egyik probléma az, hogy a vonóhálók roppant hosszúak, akár 30 kilométeresek is lehetnek- ez a tömeges halászatnak jó, az élővilág számára viszont katasztrofális. Ezért egyrészt az lehet az első lépés, hogy korlátozzák a vonóhálók hosszát. Hosszú távon pedig olyan új halászati módszereket kellene bevezetni, ami csak a konkrét fajok kifogását célozza, nincs "selejt", tehát olyan kifogott állat, amit élettelenül csak visszadobálnak a tengerbe.