Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A medúzák tava

Palau már tényleg a világ végén van. A mikronéziai szigetország meglehetősen ismert úti cél a búvárok körében- ismert, híres, de nem gyakran felkeresett. Kevesen engedhetik meg magunkak, hogy elugorjanak oda pár merülés kedvéért, de aki a szerencsések közé tartozik, az dús élővilágú korallkertekben úszhat, és esélyesen nagyobb élőlényekkel is találkozhat.

fotó video medúza egzotikus

Ám amilyen furcsa a víz alatti élővilág, a legkülönösebb élőhely nem a tengerben van. Az Eil Malk sziget ékessége a Jellyfish lake, aminek a neve pontos leírást ad az élővilágáról: milliónyi medúza él a sósvízű tóban, elszigetelten a ragadozóktól. Az itt élő medúzák csípése túl gyenge ahhoz, hogy az itt úszóknak nem kell védőruhát viselnie. Búvárkodni nem lehet, egyrészt mert a kifújt buborékok kárt tehetnek a medúzákban, másrészt pedig nagyobb mélységben a búvárok lehetnek veszélyben a víz összetétele miatt. Palackra persze igazán nincs is szükség, elég a sekélyben maszkkal, légzőcsővel felszerelkezve úszni a pulzáló medúzák közt, és élvezni a látványt.

Aki eljut az országba, szinte biztosan elmegy ide is. Állítólag ez okoz némi problémát, mert a tó olyan különleges élőhely, ami nem bír el túl sok turistát. Volt olyan év, amikor nagyon sok medúza pusztult el, a két fajból az egyik egyedei gyakorlatilag eltűntek 1998-ban. Azóta visszaállt a korábbi állapot, de a sznorkelezést szigorúan szabályozzák, és szép pénzbe is kerül.

Megjegyzem, én legutóbb akkor hallottam a tóról, amikor a több területen aktív Bódi Sylvi töltött fel fotót az itteni élményeiről. A csinos modell kalandjának elsősorban annyiban van jelentősége (eltekintve attól, hogy az ilyen fotók mindig jobban mutatnak, ha egy dekoratív bikinis lány is van rajtuk), hogy ő korántsem nevezhető rutinos sportbúvárnak, azaz ezt a kalandot bárki bevállalhatja különösebb merülési tapasztalat nélkül. Miközben a híres tengeri merülőhelyeken az áramlások miatt észnél kell lenni, itt egy kis felszíni lubickolás elég ahhoz, hogy nagy élményben legyen része a szerencsés turistának.

fotó video medúza egzotikus

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Csalós dokuk

Igen gyakran láthatunk víz alatti témájú dokumentumfilmeket a tévében, ám búvárszemmel ezek némelyike legalábbis megkérdőjelezhető minőségű, a témában járatlan ismerősöknek időnként el is kell magyarázni, hogy amit látnak, az nem is úgy van.

Először is látni kell azt, hogy az ismeretterjesztő csatornák ma ugyanúgy piaci alapon működnek, mint bármelyik kereskedelmi tévé. Dollármilliók forognak kockán, és biztosra kell menni, a tévének is, a stábnak is. A csatorna ezért olyan filmeket vesz át, amik kellően bombasztikusnak számítanak, a stábok pedig olyan anyagot próbálnak produkálni, ami borzongató- bármi áron. Olyan nyomás van mind a két félen, ami belekényszeríti a dokumentumfilmeseket elképesztő dolgokba is.

Vannak alaptrükkök, amikkel még nagy kockázat nélkül lehet élni. Az egyik a jól összevágott beharangozó, ami hihetetlen képeket ígér, aztán a teljes filmet megnézve kiderül, az összes látványos kockát tartalmazta az előzetes, a többi csak töltelék. Aztán ott van a szokásos amerikai doku-felépítés, hosszú beharangozó a film elején, reklám előtt a következő fejezetből adnak ízelítőt, reklám után az előzőeket foglalják össze- kis ügyességgel egy jó felvételt 4-5 alkalommal el lehet sütni.

Szintén jó időhúzás a filmben szereplőket hosszan beszéltetni a kamerába, akik csacsognak az állatokhoz való viszonyukról, a félelmeikről, a karrierjükről, a családjukról, a kedvenc cipőjükről- mindegy, mi a téma, ki lehet húzni vele pár percet. Nem árt, ha van egy csinos nő is a csapatban, vele az ilyesmi is jobban eladható. Épp a napokban láttam egy filmet, feltűnt benne Caterina Gennaro, aki rúdtáncosként állítólag sztár volt, a képeit látva viszont természetfotósnak középszerű- a búvárruha viszont jól áll neki, és ez a lényeg. Néha hírességeket rángatnak bele a projektbe, az ő érzéseik ecsetelésével mindig jól ki lehet tölteni az időt.

Remek trükk az is, hogy a filmben valami hihetetlen nagy felfedezésről beszélünk, ami képileg nem jelenik meg, de ha a narrátor huszonhatszor elmondja, mekkora élmény sztepptáncoló polipokat látni, akkor mégiscsak úgy marad meg a felületes nézőben, hogy a nyolckarúak a parkett ördögei. A filmek jelentős része, bármekkora dolgokat ígér, nem leplez le semmit.
Esetleg két össze nem függő felvétel egymás mögé vágásából lesz drámai jelenet- nem szokatlan dolog, hogy a vágóasztalon sikerül az átlagos felvételekből jó filmet csinálni, de ha mondjuk térben és időben messze készült snittekből dolgozik rendszeresen egy ismeretterjesztő film készítője, azzal magát a műfajt csúfolja meg. És bizony szakértő szemmel nézve feltűnik, ha megváltozik a víz színe, a látótávolság, a napszak...

Gyakran dobnak be trükköket a stábok. A felvétel előtt, kamerán kívül etetik az állatokat, netán máshogy érik el hogy a felvételen "jól viselkedjenek". Épp Jean-Michel Cousteau csapata keveredett a közelmúltban ilyen botrányba, de már a régi időkben is előfordult ehhez hasonló, hiszen a tengeri állatok jelentős részét oda kellett csalogatni valahogy a kamerák elé, és az sem árt, ha valami látványosat csinálnak is.

Mert azért a filmesek védelmében le kell szögezni: "a tenger nem múzeum!" Amikor a víz alatti természetfilmes órákon, napokon, heteken át próbál megörökíteni egy viselkedést, de nem sikerülnek a felvételek, pont abban a percben nem mennek a kamerák, épp elfogy a levegő a palackból, akkor az őrjítő érzés. Nem kevés pénzbe kerül beszerezni a felszerelést, megszervezni az utazást, és esetleg minden erőfeszítés felesleges volt- ilyenkor gyakran nyúlnak "kreatív megoldáshoz" az alkotók, vagy a jobbik esetben a született felvételekhez illeszkedően módosítják a forgatókönyvet, változtatnak a koncepción. Ez teljesen tisztességes megoldás- esztelenül támadó ragadozókról akarunk filmet csinálni, de aztán azt tudjuk megörökíteni, hogy ezek jó fejek, akkor módosítható a sztori. De kiprovokálni agresszív viselkedést nem túl szép, hogy sikerüljön kellően drámai anyagot összehozni.

Valószínűleg itt válik el, ki az, akinek nem csak munkája, hanem szenvedélye is a természetfilmezés, aki akár saját pénzét is rááldozza a filmezésre, és nem érdekli, mi jön ebből vissza. Ők szeretnek merülni, szeretnek filmezni, azt akarják megmutatni, amit látnak, és nem azt, ami a csatorna számára jól eladható. Akinek ez az egész csak a pénzről szól, az könnyen köt kompromisszumot: ha vért akarnak a producerek, megkapják, így vagy úgy. És ilyenkor születnek életveszélyről, kockázatról, halálfélelemről szóló anyagok, csattognak az állkapcsok, összedőléssel fenyegetnek a roncsok, és így tovább... Közben meg búvárként annyit látok, hogy egy átlagos szituációt adnak el a laikus közönség számára halálközeli élményként.

Sajnos az ingerküszöbünk az egekben van. A pár éves dokumentumfilmek ahol a cápa csak úgy elúszkál a nagy kékségben már nem elég. Jöjjön közelebb. A búvár fogja meg az uszonyát és vontattassa magát vele. És közben lehetőleg kapjon el egy fókát is a ragadozó... Erre kapjuk fel a fejünket. Nem segítenek a hülye fikciós filmek se, ahol cáparajok, óriáspolipok meg más látványos animált szörnyetegek gyilkolnak. Mennyivel látványosabb, mint egy hagyományos dokumentumfilm! Hát miért ne lehetne ilyen hangulatú egy ismeretterjesztő műsor?

Nos, a bajom ezzel egyszerű: azért, mert maga a búvárkodás sem ilyen. Több száz merüléssel a hátam mögött azt kell moondjam, nem a halálfélelemről szól számomra a víz alatti kalandozás. A cápák nem támadtak a közelemben se emberre, se állatra. Nem szorulok be rendszeresen roncsok belsejébe, és nem kell az utolsó slukk levegőmre hagyatkozni hogy túléljem az életveszélyes merüléseket. Borzongás előfordul, hiszen önmagában a víz alatti lét egy kaland, de a feltupírozott drámák komolytalanok. Vannak értékes, tanulságos, szép dokumentumfilmek, amiket bátran merek ajánlani mindenkinek, de bizony akadnak fércművek is. Ahol nem maga a víz alatti világ bemutatása a legfontosabb, hanem a bombasztikus előzetesek, a hangulatkeltés, ott azért nyugodtan elkezdhetünk gyanakodni, hogy nem a merülés hozta izgalomba a filmeseket és a csatorna fejeseit, hanem a guruló dollárok.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

2 Tovább

Egy elsüllyedt város

Valamiért többségünkben úgy él, hogy az elsüllyedt városoknál csak nagyon távol eső helyeken lehet búvárkodni, ahol az Atlantisz-kutatók valamiféle titokzatos ősi civilizációk nyomára bukkantak.

A valóság prózaibb, mégis nagyon izgalmas. Nem kell nyom nélkül eltűnt kultúrákban gondolkodni, elég azt az eszünkbe idézni, milyen fantaszikus volt az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak világa, és máris ugyanúgy lázba tudunk jönni az utánuk fennmaradt építmények láttán, mint ha a legendák városát láthatnánk.

Szerencsénkre ezeknek a civilizációknak az emlékeiért nem kell olyan messzire utazni, mindenki láthat ókori romokat egy európai nyaralás során. És ami a legszebb: még búvárkodni is lehet épületek romjainál. Egyiptom Földközi-tengeri partvidékén ott vannak az ókori Alexandria maradványai, az izraeli Caserae maradványait víz alatti múzeumként lehet beúszni, de még ezeknél is van közelebbi merülőhely.

Nápoly városa akár fapados járattal is elérhető. Azt viszont kevesen tudják, hogy a környéken nem Pompei maradványai adnak egyedüli betekintést a múltba, mert itt a Nápolyi-öbölben van Baiae ma már víz alatt levő városa. Különös élmény ókori mozaikpadlók fölött úszni, egy villa építőköveit megcsodálni, a kétezer éves utcák köveit megtapintani. 

Szóval aki efféle élményre vágyik, annak nem azzal kell számolnia, hogy a gatyáját rá kell fizetnie egy expedícióra. Az internetet bújó, nyitott szemmel járó búvár számára egyértelmű, könnyen elérhető távolságban is fantasztikus helyeken lehet merülni. Egy-egy nyaralás előtt mindig érdemes rááldozni egy kis időt arra, hogy szétnézzünk, a semmit nem ígérő tengerparton esetleg nincs-e egy olyan búvárhely, ami fel tud dobni egy teljesen átlagosnak gondolt vakációt is. 

Az pedig végképp széppé teszi ezeket a kalandokat, hogy például még Baiae is rejt titkokat. Épp a közelmúltban adtak hírt róla, hogy egy búvárrégész egy nagyméretű, jó állapotú szobrot talált a lelőhelyen- ki tudja, esetleg még egy szerencsés amatőr búvár is észrevehet valami olyat, ami szenzációs leletnek bizonyul... 

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Mantamentés

Úgy látszik, egyre gyakrabban kerülnek fel állatok segítségére siető búvárokról videók az internetre. A cápás és bálnás mentések nagyon látványosak, de a helyzet az, hogy rengeteg ilyen felvételt lehetne készíteni, mert a sok vízben maradt szemét, beszakadt horgász-halász eszköz mind potenciális csapda. Épp tavasszal fordult velem elő, hogy a víz alatt azt vettem észre, a mellettem levő merülésvezető valamiért furán közelíti meg az egyik halat. Hirtelen úgy nézett ki, mintha ő akarta volna kifogni- később vettem észre, valóban ott vergődött az állat egy kezében levő zsineg végén, mert beakadt egy horog végén. A merülésvezető levágta, a hal pedig továbbúszott, valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy nem bántani akarták, hanem segítettek rajta.

A búvárnak nem is kell ezért hálát várnia. Aki bevállalja ezt az időnként nem kis kockázattal járó feladatot, annak tudnia kell, hogy a legnagyobb örömet az okozza majd számára, ha az állat szabadon tovább úszhat. Az alábbi videón is jól látszik, a mantán levő hulladék komolyan akadályozhatta az állat mozgását- neki most már jobb lesz.

A jó persze az lenne, ha nem lenne annyi szemét a tengerben. A szomorú helyzet ugyanis az, hogy az állatok túlnyomó része nem éli túl az ilyen beakadásokat, mire segíteni lehetne egy kötélbe vagy hálóba gabalyodott teknősön, cápán, delfinen, azok már rég elpusztultak. Sajnos ilyet is láttam már a víz alatt. Hiába vannak szemétszedő akciók mindenfelé a világban, amit kiszedünk, az bizony csak csepp a tengerben...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Zöld víz

Érdekes, hogy a víz alól szemlélve a Fekete-tenger valójában inkább zöldnek mondható, hangulatában az itteni merülések jobban hasonlítanak a Balti-tengerihez mint a szomszédos Földközi-tengerben megejtettekhez.

Sokan hajlamosak legyinteni a bolgár, román, ukrán merülési lehetőségekre, pedig mint mindenhol, a víz mélye itt is tartogathat érdekességeket. Általában a búvárkodásra még nem települt ezekben az országokban jól kiépült iparág, de pár bázis azért akad. Ha pedig van palack és levegő, a jó búvár már nem unatkozik.

A fenti videó ugyan ad egy kis betekintést a búvárkodási lehetőségekbe, de őszintén szólva azt is bizonyítja, hiba, ha valaki csak úszik folyamatosan egy ilyen helyen. A víz zöldes és sötét, a látótávolság közepes, nincs semmiféle különösebb látványoság ami miatt sokat kéne tempózni- nagyon lassan, a sziklahasadékokba bepillantva kellene nézelődni, mert bizonyára nem kevés rák, apró géb, csikóhal és hasonló dolgok kerülhetnének a búvár szeme elé. Ez különbözteti meg a "nem láttunk semmit" élményt a "micsoda élet van itt!" élménytől az efféle helyeken.

Mert azért lássuk be, a Fekete-tenger víz alatti világ csak olyan értelemben színes első látásra, hogy a zöld is elég karakteres szín. Másabb, "melósabb" a búvárkodás olyan helyen, ahol nincsenek tucatnyával korallok, körülöttük számtalan színpompás halacskával. De ha tudjuk, mit keressünk és hajlandóak vagyunk türelmesen nézelődni, lesz mit nézni. A Fekete-tenger élővilága más, mint amit a tipikus nyaralóhelyeken megszokhattunk, de pont ezek miatt a különbségek miatt lehet érdekes a búvár számára.

A másik lehetőség az, hogy az ember roncsoknál merül. Itt nem az apróságokra figyelünk, hanem a nagy egészre. Bár nem feltétlenül tartják számon a Fekete-tengert a roncsmániások, azért ha valaki elvetődik ide, és felveszi a kapcsolatot a helyeket jól ismerő búvárokkal, akkor azért meglepően érdekes maradványoknál búvárkodhat.

A Scsuka-osztályba tartozó S-213 jelű szovjet tengeralattjáró például a második világháború idején süllyedt el: 1942-ben futott aknára. A tragédiában a hajó teljes legénysége odaveszett. A roncsot 2010-ben találták meg a romániai Constantától 6 kilométerre a búvárok. Ez az egyike az elérhető mélységben levő tengeralattjáró-roncsoknak, a legmélyebb pontja 31 méter mélyen van.

Persze a zöld víz az itt is uralja a videót, de hát ezek a helyi körülmények, ehhez kell alkalmazkodni. Cserébe a búvár bepillantást nyerhet a történelembe, és még csak nem is kell a világ végére utaznia ehhez kis hazánkból.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Víz alatti tökfaragók

Megvallom őszintén, szerintem semmi baj nincs azzal, hogy a Halloween-tökök faragását néhányan idehaza is elkezdték. Én is faragtam már tököt, egyszerűen csak egy jó mókáról van szó, ennél többet belelátni feleslegesnek tűnik a számomra. Mint ahogy az sem zavar, ha valaki nem vesz részt az ilyen dolgokban- nem is kötelező, szerencsére.

Persze az igazi mánia nem nálunk van, hanem a tengerentúlon. Ott mindenféle művészi tökfaragásokkal rukkolnak elő a legügyesebbek, vagy esetleg extrém körülmények között vágnak neki a munkának. Igen, búvárok is szoktak ilyen programokat szervezni, ilyeneken készült képek csokrát teszem most közzé.

Mint minden víz alatt végzett tevékenységnek, ennek is megvannak a nehézségei, különlegességei- és mivel kedvtelési búvárkodásról van szó, ennek is a közösségi élmény, a kikapcsolódás, a móka a lényege. Lehetne tökfaragás helyett mást csinálni, de ahol ez a hagyomány, nyilván ez a téma. Ki tudja, talán nálunk egyszer majd búvárok busójárását (busóúszását?) szervezi meg valaki.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Érdekes, friss, különleges képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Cápaterápia

Az egyik legkülönösebb dokumentumfilm amit valaha láttam, az Tanya Streeter cápafóbiájának leküzdéséről szól.

Ki is Tanya Streeter? Világhírű (és nagyon csinos) szabadtüdős búvár, azaz olyan sportoló, aki egyetlen lélegzetvétellel igyekszik minél mélyebbre merülni. Ezt pedig igencsak jól csinálta, amikor egy évtizede karrierje csúcsán volt, két kategóriában is olyan rekordot állított fel, ami egy ideig a férfiak legjobb eredményét is felülmúlta! A no limit kategóriában 160 méterre merült egyetlen légvétellel- fantasztikus teljesítmény volt ez 2002-ben.

Szóval Tanya ezer szállal kötődik a tengerhez, a búvárkodáshoz. Ezek után kissé furcsa volt a számomra, hogy retteghet ennyire egy rekorder búvár a cápáktól, és ezt a fóbiáját miért csak úgy tudja leküzdeni, hogy a világ számtalan fantasztikus pontján merül a különféle ragadozókkal? A film bemutatja a stáb által szervezett cápaterápiát, Tanya pedig nem meglepő módon rájön a film végére, hogy a cápák tulajdonképpen csodálatos állatok, és indokolatlan volt a félelme. Őszintén szólva nem hiszem, hogy adásba került volna a program, ha Tanya csak még jobb megutálja őket és vöröslő fejjel üvöltözi, "irtsuk ki mindet!!!"

A magamfajta búvár meg persze csak csendben elgondolkodik, milyen jó lenne, ha a magyar társadalombiztosítás is finanszírozná ezt a fajta kezelést. Mert ha csak sok merüléssel lehetne gyógyítani, akkor én is félek a cápáktól. Meg a delfinektől, a bálnáktól, a polipoktól, a csikóhalaktól is...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

A legismertebb búvárdal

Nagyjából két éve nagy szenzációnak számított a búvárok körében a The Tank Bangers nevű csapat videoklipje: a búvárok víz alatti klipet forgattak egy dalhoz, ami a tenger élővilágának védelméről szól. Villámgyorsan megszülettek a különböző nyelven feliratozott verziók is, íme, a magyar változat:

A Tank Bangers elvileg azóta is aktív, és mindenkit próbálnak rábírni arra, hogy vegyen részt a munkában, hiszen közös a cél, a tenger élővilágának megmentése. Azt el kell azért mondani, nem csak ők foglalkoznak ilyen programokkal. Sok szervezet van, ki hírességeket csatasorba állítva, ki önkénteseknek hirdetett programokkal, ki pedig kormányzati szintű lobbival tűnik ki.

A búváros videó azért keltett feltűnést, mert nagyon jól megcélozta a témára amúgy is fogékony közönséget. A szöveg talán kicsit didaktikus, ami mondjuk az amerikai környezetvédelmi kampányokat ismerők számára egyáltalán nem meglepő, a zene viszont kellően lendületes.

Persze felmerül a kérdés, tényleg akkora a baj? Most már a cápákról sokan tudják, hogy a milliószámra lemészárolt ragadozókból Kínában leves lesz, a tengerből viszont lassan eltűnnek. A levadászott bálnák ügyéről szintén rengetegen hallottak. De ez még mindig csak egy kis szelete a bajoknak: általános a környezetszennyezés, sok helyen vezetik minden tisztítás nélkül a tengerbe a kommunális szennyvizet, vagy az ipari üzemek mocskát. A parton a turizmusból bevételre számítók óriási szállodákat építenek. A halászok letarolják a tenger fenekét a vonóhálókkal, és a fogás feleslegesnek ítélt részét tömegével szórják bele a vízbe. Sok helyen dinamittal halásznak, azaz nem csak a halakat pusztítják el, hanem a korallokat is. A fukusimai atomerűből a tengerbe kerülő radioaktív vizet már nem kellene említenem ezek után. Szóval a baj nagy.

Így aztán megvan az oka az ilyen dalok születésének. Hogy mit érnek el a szerzők, azt még ma nem lehet megmondani, de talán, lassan elindul valami...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

Merülés a kőbányai sörgyár alatt

Azt gondolom, hogy meglepően különleges merülőhelyek vannak kis hazánkban, még ha ezek jelentős része nem is való minden búvárnak. Az egyik legérdekesebb Kőbányán van, a sörgyár alatti pincerendszerben.

Erről a helyről igen sok követ bányásztak ki a 19. században, amit felhasználtak a Citadella, a Mátyás-templom vagy az Operaház építésénél. Később Dreher Antal vásárolta meg a pincerendszert, ahol aztán nem csak a sörkészítés miatt folyt ipari tevékenység, hanem a második világháború idején például vadászgépek motorjait építették ezen a jól védett helyen. Terület bőven akadt az ilyen feladatokhoz, hiszen a járatrendszer összesen több, mint 32 kilométer hosszú!

A későbbiekben a sörkészítéshez szükséges vizet már nem innen szivattyúzták ki, ami azzal járt, hogy a vízszint jelentősen megemelkedett. Először a mélyebben fekvő járatokat árasztotta el a víz, később egyre több helyet hódított meg. A búvárkodás csak pár éve indult be itt, de mivel igen gyakran szűk járatokról van szó, a járatrendszer nagy részét csak képzett technikai búvárok számára ajánlják. Ők viszont külföldről is járnak ide, hiszen ehhez hasonló merülési élményt ritkán lehet átélni: a víz ugyan hideg, alig 13-14 fokos, viszont kristálytiszta, és az ember alkotta járatokban ma is ott vannak a múltbéli tevékenység tárgyi emlékei. Lépcsőkön úszhatnak fel és le, különféle régi eszközöket nézhetnek meg, csak arra kell vigyázniuk, hogy ne tévedjenek el a rengeteg járatban, ráadásul a mélység is jelentős, akár 30 méterrel is a vízfelszín alá lehet jutni.

Mellesleg van pár rész, aminek a merüléséhez még csak technikai búvár végzettség sem kell, mert nem zárt térben kell búvárkodni. A víz azért itt is hideg, és nem árt, ha a lebegőképességgel sincs gond, mert amennyiben felkavarja valaki az üledéket, gyorsan zavarossá válik a szép tiszta víz...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A csodálatos Claudia

A cím talán becsapós lehet, de a most bemutatandó szép Claudia elsősorban a búvárok körében népszerű. Egy jól ismert merülőhelyről van szó a Vörös-tenger egyiptomi partszakaszának déli részén, ahová manapság a többség szafarihajóval jut el.

Emlékszem, amikor pár éve nagyon pörgött az egyiptomi búvárkodás: hajók álltak sorban a Claudia zátony előtt, és a búvárcsapatok folyamatosan jöttek mentek. Az idén nyáron viszont az idő nagy részében egyedül horgonyzott hajónk a merülőhely felett, senki nem zavart minket, tudtunk nyugodtan merülni, fotózni, nézelődni.

A Claudia önmagában talán nem lenne a legérdekesebb zátony, hacsak nem lenne itt egy sekély, könnyen beúszható, fényjátékos üregrendszer. Kétségkívül a déli szafarik egyik leglátványosabb merülőhelye ez, sokan vannak, akik nem tudják megunni, és rendszeresen visszatérnek. Évekkel ezelőtt én is készítettem itt egy videót, az utóbbi időben viszont inkább fotózgattam merülés közben. Amikor eszembe jutott most a Claudia, úgy döntöttem, előkotrom a régi felvételeket, és gyorsan vágok belőle egy rövidke filmet.

Ám a Claudiához egészen konkrétan személyes élmények is kötnek, méghozzá a legutóbbi nyári túráról. Ebben az évben is egy nagy csapat fotós társaságában indultunk útnak, és eleve úgy terveztük, a Claudián egy egész napot töltünk: reggel kezdjük itt a merüléseket, és egy éjszakait is beiktatunk.

Eleinte volt egy kis áramlás, amit benn az üregben egyáltalán nem lehetett érezni, így aztán nyugodtan, kedvünkre úszkálhattunk a járatokban. Később aztán volt, aki még visszatért a barlangos részre, mások kívül néztek szét, a szerencsések még egy cápát is láttak a távolban, másoknak teknős, napóleonhal jutott- unatkozni itt nem lehetett.

Zárásként jött az éjszakai merülés, ismét némileg felerősödő áramlásban. Pont emiatt nem az én saját, nagyobb gépemet vittem magammal, hanem a barátnőm kisebb kompaktját kértem el. És aztán a saját butaságomnak köszönhetően az üregben azt vettem észre, nincs meg... Mentünk tovább, láttunk spanyol táncost, különleges rákokat, úszkáltunk az este egészen más hangulatú üregekben, én meg bosszankodtam a gép miatt, és tanakodtam, vajon előkerülhet-e még.

A Claudia üregeiben éjszaka néha teknőst látni, mi viszont nem találkoztunk vele, és lassan indulni kellett vissza. Ahogy az üreg egyik bejáratához értünk, valaki lámpájának a fényköre egy különös állatra esett: egy óriási tüskés rája úszott alattunk! Szerencsés találkozás volt, az meg feltette a koronát a merülésre, hogy a rája egyenesen nekiment egy hatalmas teknősnek! A meglepett állat egy darabig közöttünk úszkált, megnézhettük alaposan, aztán eltempózott. Mi felmentünk a felszínre, ahol búsan meséltem a merülésvezetőnek, hogy a fényképezőgépem a barlangban maradt - valószínűleg örökre.

Ő egy kollégájával visszament, én meg kimásztam a vízből, és töprengtem, mit mondjak a barátnőmnek. Végül amikor találkoztunk, megkérdeztem, örül-e, hogy épségben visszajöttem? Rávágta, hogy természetesen igen. Az jó, mondom, de sajnos a géped viszont nem úszta meg a merülést... 

Így aztán a szép élmények ellenére nyomott hangulatban ültünk le vacsorázni, amikor megjelent a merülésvezető: kezében a géppel! Hihetetlen módon megakadt egy szikla mögött a kis kompakt, és sikerült megtalálniuk. Mit ne mondjak, a túra végén szép baksist (borravalót) kaptak a fiúk, az eset pedig megmaradt egy jó sztorinak. Ezek azok a jóféle kalandok, amik a leginkább emlékezetesek egy túráról, pláne ha happy end a végük...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (249),mutazás (194),sztori (187),cápa (160),video (133),búvár (126),felfedezés (76),környezetvédelem (74),baleset (73),élmény (71),fotó (68),alapok (57),adria (57),híresség (54),egyiptom (47),film (47),szabadtüdős (41),utazás (35),barlang (34),delfin (29),felszerelés (28),retró (28),történelem (27),egzotikus (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),teknős (19),munka (19),édesvíz (18),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),polip (13),bánya (12),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),ciprus (11),mélytenger (11),medence (11),doku (11),kincs (10),rekord (10),fóka (10),málta (10),ausztrália (9),manta (9),támadás (9),jordánia (8),tengeralattjáró (8),szemét (7),sport (7),szafari2014 (7),szobor (7),humor (6),tél (6),szafari18 (6),csikóhal (6),tudomány (6),cousteau (6),verseny (6),rák (6),Bali (6),ázsia (5),ausztria (5),florida (5),rája (5),tintahal (4),bali (4),mexikó (4),hidegvíz (4),repülő (4),olaszország (4),magyarország (4),szafari2016 (4),múzeum (4),találkozás (3),muréna (3),víz alatti (3),Egyiptom (3),thaiföld (3),repülőroncs (3),skandinávia (3),orosz (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),krokodil (2),elsodródás (2),maldív (2), (2),spanyolország (2),hal (2),medúza (2),éjszaka (2),görög (2),csiga (2),könyv (2),európa (2),bomba (1),hollandia (1),búvárfilm (1),izland (1),szafari (1),bulgária (1),akvárium (1),aqaba (1),vörös-tenger (1),cetcápa (1),balti (1),budapest (1),románia (1),repülőgép (1),uk (1),tenger (1),norvégia (1),szörny (1),technológia (1),thaifold (1),Búvár (1),horvátország (1),feketetenger (1),celeb (1),írország (1),egyesült királyság (1),Florida (1),dubaj (1),korall (1),görögország (1)

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog