Big Blue Búvár Blog

Van egy különös, baljós hangulatú barlang a malajziai Sipadan szigete alatt. A tenger felől lehet beúszni az üregbe, de minden búvár jól teszi, ha csak addig merészkedik, ameddig biztonságosan be tud hatolni.

A víz hiába kristálytiszta, hamar utat téveszthet a járatokban az, aki nem készül fel megfelelően. Volt már búvár, aki itt vesztette életét, de van valami más, ami mindenki számára intő jel lehet.

Odalenn ugyanis több tucat teknős maradványa nyugszik. A hatalmas hüllők közül nem kevés pusztult el ebben a barlangban, és ez bizony még a szakértők számára is fejtörést okoz. Miért pont itt van ennyi teknősmaradvány? Hiszen sok vízzel telt barlang van még a világon, ahol hasonlónak nyoma sincs.

A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy az eltévedő búvárokéhoz hasonló balesetről van szó. A teknősöknek időnként a felszínre kell emelkedni levegőért, de éjszakára védettebb helyre, üregbe húzódnak. Ahogy rájuk sötétedik, utat tévesztenek a barlang járataiban, és megfulladnak- ez lehet a magyarázat a maradványokra, így alakult ki ez a teknőstemető. Mivel eleve sok teknős él itt, ezért lehet ebből ilyen sok.

Noha a tengeri teknősök "kicsit" otthonosabban mozognak a mélyben, mint mi, ez a kísérteties hely figyelmeztető kell legyen a számunka: még ők is kerülhetnek bajba. Nekünk pedig kettőzött óvatossággal kell döntenünk ebben az idegen közegben, a felszín alatti világban...

Fotók: Terence Zahner

A nagyobb testű cápafajok közé tartozó tigriscápák nem válogatósak, ha zsákmányt keresnek. Gyakorlatilag bármit megesznek, így például a teknősökre is ráfanyalodnak. A cápánál jóval lassabb teknős könnyű prédának tűnhet, de azért ők is igyekeznek kicselezni a ragadozókat a maguk módján.

A közelmúltban került fel egy videó, amit Costa Rica vizeiben készítettek. A csónak fedélzetéről dugták be a kamerát a víz alá, hogy rögzítsék, amint egy tigriscápa próbál elkapni egy teknőst. Ám a hüllő megpróbál úgy manőverezni, hogy a ragadozónak ne legyen módja egy hatékony harapásra.

A felvételt Randall Arouz, egy floridai természettudós készítette. Elmesélte, hogy ők maguk a felszínről nem is igazán látták az akciót az erősen hullámzó vízben, utólag elemezték a történéseket. Mint kiderült, a teknős úgy próbálja elkerülni végzetét, hogy amikor a cápa szája közeledik, az oldalára fordul, így egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen harapni. Ráadásul az ügyesen manőverező teknős olyan szűk körben úszik a cápa mellett, hogy az ne legyen képes utána fordulni, mert túl nagy az ilyen éles fodulóhoz. Aztán az üldözött állat ismét oldalazva úszik, a páncélját a cápa irányába fordítva, egyfajta pajzsként használva azt.

Természetesen nem lehet tudni, valamikor, valahol nem esik-e áldozatul a teknős egy váratlan támadásnak. Ám a felvétel igazolja, sokféle túlélési stratégia létezik a tengerben, és akár még egy esélytelennek tűnő állat is megúszhatja az életveszélyes helyzetet, ha elég ügyes.

Gyakorlatilag pont ugyanilyenhelyzetet rögzített egy búvár a víz alatt is, szintén a Cocos szigetnél, amikor a teknős ezzel a taktikával kerülte el a cápa éles fogait. Ebből a szemszögből is kitűnően látszik, mennyi ügyességre van szüksége a teknősnek ahhoz, ha nem akarja a cápa gyomrában végezni. A ragadozó pedig előbb-utóbb megunja a kergetőzést, és keres magának más prédát. Ahogy fentebb megjegyeztem, a tigriscápa nem válogatós, beéri kevésbé ízletes falattal is...

A Kanári-szigetekre utazók rengeteg látványosságban gyönyörködhetnek- ám aki nem néz be a víz felszíne alá, az számtalan izgalmas dolgot kihagyhat, hiszen él itt bálna, teknős, cápa...

Az Atlanti-óceán élővilága meglepően gazdag a szigetcsoport körül. Egyrészt azért, mert a tenger fenekéről kiemelkedő szigetek egyfajta oázisként vonzzák a különféle élőlényeket, másrészt több, szigorúan védett övezet is van errefelé. Az állatok zavartalanul szaporodhatnak ezeken a helyeken, ám nem maradnak az emberek által kijelölt határokon belül, eljutnak a szigetcsoport többi részére is, így folyamatos a halállomány utánpótlása. Ráadásul több olyan faj is van, amit nem lehet kifogni, ezek mindenhol biztonságban élhetnek.

Ezt a különleges víz alatti paradicsomot örökíti meg a helyben élő remek búvárvideós, Rafa Herrero Massieu, akinek mindig is szívesen néztem a videocsatornáját. Ezúttal három újabb, látványos és izgalmas kisfilmjét választottam ki, hogy illusztráljam, a fent leírtak mennyire igazak. Az egész roncsot beterítő irdatlan méretű halraj, az egymással gyengéd, az emberrel szemben kíváncsi gömbölyűfejű delfinek, a békésen úszkáló teknős szerintem nem csak nekem, a búvárnak érdekes, hanem mindenki másnak is.

Ami pedig a legjobb: ezek közül pár dolgot bizony én is saját szememmel láttam. Nem kell az egész életét annak szentelnie egy búvárnak, hogy egyszer ilyen óriási halrajt vagy a felszín alatt úszó bálnacsaládot lásson, és ettől válik számomra igazán kedvessé a Kanári-szigetek, ahova mindig visszavágyok.

A hajnali merülésre való felkelés mindig nehéz ügy. Reggel hatkor ébresztenek a hajón,  olyan gyakran fordul meg a fejemben, maradhatnék az ágyban is. De aztán általában erőt veszek magamon, mert a reggeli időpont ideális a legszebb nyílt tengeri zátonyokhoz. 

Ma hajnalban a Jackson Reef volt a célpont, ami színes élővilágú hely, gyakran felbukkanó teknősökkel. Ez persze csak esély,  sose tudhatjuk, mit találunk. Ám ezúttal szerencsénk volt,  egy koralltömb alatt ott tanyázott egy termetes teknős. 

Az ilyen idős, 60-70 centis példányok már nem túlságosan ijedősek. Ez is békésen ette a lágykorallokat, míg mi perceken át néztük őkelmét. Mindig letépett egy nagyobb darabot a korallból, és komótosan rágcsálta. Nyugodtan lehetett fotózni hosszú időn át,  mert ezt a veterán teknőst már nem zavarták a búvárok. Bizonyára tudja jól, a kalimpáló, buborékeregető, villogtató lények nem bírják túl sokáig a víz alatt. 

És valóban, a levegő korlátozott mennyiségben állt a rendelkezésünkre, hamarosan vissza is tértünk a hajóra. Ott pedig már várt a reggeli- bevallom, amikor láttam enni a teknőst, már a mélyben éreztem, éhes vagyok. De ilyen élmény után még a reggeli is jobban esett... 

Az egzotikus szépségű malajziai születésű színésznő a napokban ünnepli a születésnapját, ennek kapcsán elevenítem fel az egyik filmjét. Pierce Brosnan oldalán volt a sztárja a James Bond-sorozat egyik epizódjának: a Tomorrow Never Dies talán nem a legjobb a Bond-filmek közül, de azért voltak benne emlékezetes jelenetek.

Michelle Yeoh korábban ázsiai filmekben lett ismert, és azt is tudni lehet róla, az akciójelenetekben is gyakran maga szerepelt. Hollywoodban azért jobban vigyáznak a sztárokra, de párszor így sem hagyta ki a kaszkadőrködés kalandját- a Tomorrow Never Dies víz alatti jelenete sem volt kivétel.

Ennek a résznek a leforgatásáról Lee Sheward mesélt, aki a víz alatti akciójelenetek forgatásának igazi veteránja, kaszkadőrként is, koordinátorként is sok produkcióban dolgozott. Mivel a Bond-filmekben gyakran van felszín alatti jelenet (a leghíresebbről itt írtam), ezekhez sok emléke fűződik.

A Tomorrow Never Dies esetén például Pierce Brosnan és Michelle Yeoh egyaránt két-két dublőrt kapott- a színésznőnek eredetileg hármat választottak ki, de egyiküknek nem jutott feladat. Először is modellügynökségekkel vették fel a kapcsolatot, hogy Michelle testfelépítéséhez hasonló lányokat találjanak. A külső ez esetben fontosabb volt, mint az ügyesség, mert a Sheward az alkatilag megfelelő dublőrt már fel tudta készíteni a forgatásra. Így aztán a 16 modellből négyen maradtak, akiknek víz alatti feladatok is jutottak, ezzel szűkítették le a kört. Búvárvizsgájuk ellenére messze nem voltak felkészítve egy ilyen akciójelenet leforgatására, de szerencséjükre nem is kellett mindent nekik csinálni.

Michelle ugyanis az egyik, a filmben is benne maradt snittben saját maga szerepelt: ő volt az, aki végrehajtotta a kiúszást a keskeny csövön át. Sheward szerint a maszk mögött, buborékok által takarva bármelyik lány alkalmas lett volna a feladatra, de a sztár úgy döntött, ehhez neki nem kell kaszkadőr- és nagyon ügyesen is dolgozott.

A színésznő viszont a civil életben is szereti a tengert, amikor semmiféle víz alatti csetepatébe nem kell keverednie. A közelmúltban például otthon, Malajziában csatlakozott egy kampányhoz, ami a mabuli teknősök védelméről szólt. És aki a teknősöket szereti, rossz ember nem lehet...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Costa Ricában szabadítottak ki egy kötelekbe gabalyodott állatot. Ő megmenekült, de a többi, műanyag zsinegek által fogságba ejtett állat szinte mind elpusztul- a számukat megbecsülni sem lehet.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

Megmondom őszintén, nem is tudtam idáig, hogy még a teknősöknek is jutott egy világnap, méghozzá május 23. Ez éppenséggel tegnap volt, de nem csúsztunk ki az időből, pár szót szólhatok a sokak által kedvelt hüllőkről.

A búvárok különösen örülnek az elegáns mozgású állatok feltűnésének. A teknős ugyanis a víz alatt könnyedén mozog, és ha nem zavarják meg, nem nagyon foglalkozik az emberrel, éli tovább a mindennapjait a legnagyobb nyugalommal. Szóval itt is igaz az, hogy nem szabad fogdosni, tapizni, és akkor tovább élvezhetjük a társaságukat. Ma már nagyon elítéljük azokat a búvárokat, akik belekapaszkodtak a teknősökbe, kipróbálták, tudja-e őket vontatni az állat. Szerencsére ilyesmit már nem is nagyon látni, és ez így van rendjén.

Több teknősfajjal lehet találkozni a víz alatt, bár a legtöbben általában csak annyi különbséget látnak elsőre, hogy kicsi vagy nagy példányokról van szó. Megmondom őszintén, én sem feltétlenül igazodok el a cserepesteknősök vagy álcserepesek között.

Arról viszont egy árnyalattal többet tudok, hogy aki teknősöket szeretne látni, merre mehet az átlagosnál biztosabbra. A Vörös-tengerre járók például egy túra alatt jó eséllyel látnak teknőst is, de az Abu Dabab öbölben szinte mindig ott vannak a hatalmas, tengeri füvet rágcsáló óriások.

A Malajziához tartozó Sipadan szigete mellett is gyakran bukkannak fel a teknősök. Sőt, itt még egy barlang is van, ahol sok teknős csontvázát láthatják a bemerészkedő búvárok- a többség azért persze inkább annak örül, ha élő példánnyal merülhet.

Az amerikai búvárok körében nagy népszerűségnek örvend a mexikói Cozumel sziget. A Karib-tenger vize meleg, sok a búvárbázis, és bármikor össze lehet futni a mélyben egy megtermett teknőssel. Ha nem zaklatják őket, az sem izgatja a derék jószágokat, ha egészen közelről készítenek róluk felvétel.

Ám a teknőssel merülni szándékozó búvároknak nem kell olyan messzire utazni: elég a Kanári-szigeteket becélozni. Tenerifén van egy hely, ahol mindig ott vannak ezek a hüllők, gyakran többen is. Persze gyanítom, etetik őket, van is ilyenről videó az interneten, no meg simogatásról, tapizásról, fogdosásról is épp elég. Gyanítom, az állatok ezt pár finom falat fejében tűrik el- ezt nehéz támogatni. Szóval ha valaki eljut oda, olyan bázist válasszon, akik nem etetik a teknősöket, és akik rászólnak a búvárra, ha fogdosni kezdi őket.

Szóval van bőven esély találkozni a teknősökkel, de igyekezzünk figyelni arra, hogy ne ártsunk nekik. Például vigyázzunk a műanyag zacskókkal, ne dobáljunk ilyet a tengerbe, mert az állat medúzának nézheti, és ha megeszi, bele is pusztulhat. Nekünk is tenni kell azért, hogy még sok szép búvárélményt okozhassanak nekünk a teknősök- erről szól a világnapjuk is.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A legtöbb ember Darwin kapcsán hallott a Galapagos-szigetekről. Természetfilmekben gyakran be is mutatták, milyen hihetetlen élővilág él a szigeteken Roppant izgalmas megfigyelni, ahogy más és más életkörülmények alakultak ki szinte a szigetcsoport minden tagján, és ehhez mindehol alkalmazkodtak az ott élő állatok. Persze kellett valaki, hogy észrevegye ezt, és elgondolkozzon rajta, mi ennek az oka...

A kontinensektől meglehetősen messze eső szigetek viszont igazi oázisnak számítanak a tengerben. Gyakorlatilag mindenféle nyílt tengeri élőlény felbukkan itt, vannak például manták, teknősök, delfinek, cápák. No meg ezen túlmenően cápák. Illetve még több cápa, különféle fajokból. Még a tengerek legnagyobb hala, a cetcápa is tiszteletét teszi időnként a Galapagos-szigeteknél.

Hogy ne legyen unalmas a búvárkodás, néhol fókák, sőt, pingvinek is felbukkannak. Bármikor elúszhat a mélységbe látogató szeme előtt egy sasrája, szinte elveszhet a búvár a hatalmas halrajok forgatagában, ahol hirtelen azt sem képes érzékelni, merre van a fenn és a lenn.

A búvárok világában csúcsként tekintenek a Galapagos-szigetek merülőhelyeire. Pech, hogy az eljutás nem egyszerű, és főleg nem olcsó: a túrákat szafarihajókra szervezik, egy-két héten át azokon laknak, arról merülnek a búvárok, akik fantasztikus élményeket gazdagodhatnak. Azt mondják, a borsos ár ellenére megéri itt túrázni. Csak jó előre kell foglalni, mert a szigetcsoport annyira népszerű, hogy némely hajón évekre előre eladták a helyeket. Ha megnézzük ezt a videót, talán mindjárt érthetőbb lesz, miért...

Persze még egy dolgot meg lehet jegyezni: a szigorú védelem, a halászat tiltása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Galapagos-szigetek vizeiben ilyen hihetetlenül gazdag az élővilág. Talán más tengerekben is hasonló lehetne, ha végre egyre hatékonyabban védenék a víz alatti élőhelyeket.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Az ipari búvár esete a teknőssel- egy csodálatos barátság kezdete?

Aki kedvtelési búvárként merülget a sekély vízben, korallkertekben, az nem nagyon tudja elképzelni, milyen kőkemény munka is lehet a búvárkodás. Az ipari búvárok igen jól fizetett szakemberek, de kétségtelen, amikor rájönnek az érdeklődők, mivel jár ez a hivatás, többségük inkább más szakmát választanak.

Ugyanis szó sincs könnyed úszkálásról, békés nézelődésről a jó meleg vízben. Az ipari búvárok felszerelése más jellegű, általában sisakjukba a felszínről kapják a levegőt, és folyamatos kapcsolatban állnak a felszínnel. Gyakran dolgoznak nagy mélységben, hosszú és unalmas dekompressziós megállóik vannak, a víz pedig sokszor hideg. A nézelődésnek nincs helye, ez a fajta merülés másról szól: a víz alatt ellenőriznek csővezetékeket, betonoznak, hegesztenek, és más hasonló vidám munkákat végeznek. Természetesen a nagy mélységnek önmagában is van bizonyos kockázata, de a víz alatt dolgozni hatalmas építményeknél, fúrótornyoknál, hajók alatt egyébként sem veszélytelen.

Szóval az ipari búvárokat ezért a kockázatvállalásért fizetik meg: kitartónak és hatékonynak kell lenniük, és nem nagyon foglalkozhatnak azzal, milyen élőlények bukkannak fel mellettük. Ám néha van olyan állat, ami kiköveteli magának a figyelmet, és most nem a nagytestű cápákra gondolok.

Pont elég, ha felbukkan egy méteres teknős, és a lázasan dolgozó búvárt nem egyszerűen csak megközelíti, hanem még meg is böködi néhányszor. Hogy mitől lett ennyire barátkozó kedvű a teknős, azt a körülmények ismerete nélkül megmondani nem lehet: talán valahol, valakik etették, vagy valami felkeltette az érdeklődését. Mindenesetre igencsak ritka, hogy egy ilyen állat direkt élvezze, ha megsimogatják a fejét, én legalábbis nem nagyon láttam még ilyet. A búvárnak valószínűleg ez nem is jutott volna alapból eszébe, de a felvételen nagyon úgy tűnik, a teknős mindenképpen barátkozni akart.

Mit lehetne mondani? Van ilyen is néha. Ipari búvár ide vagy oda- erre a találkozásra valószínűleg már ez a sokat megélt profi is szívesen emlékezik vissza.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

(Fotó: Tökölyi Csaba)