Big Blue Búvár Blog

Az őszig még van esély némi búvárkodásra a horvát vizekben. Közel van, akadnak roncsok, és az élővilág is sok érdekességeket tartogat- ráadásul ezen a fura nyáron azon kevés hely közé tartozik, ahová elutazhatunk.

Nehéz igazán megfogalmazni, hogy érez manapság az olyan ember, akinek hozzám hasonlóan az utazás nagyon kedvelt hobbija. Ha van annyi idős, mint én, kicsit a rendszerváltás előtti kor juthat eszébe, ahol egyáltalán nem volt szabadon választott, hova, hogy, mennyi időre mehet az ember.

A koronavírus szépen átrendezte a dolgokat, hétköznapjainkban is, meg kedvteléseinkben is. És messze nem csak az utazásra gondolok, hanem például a koncertekre, sportolásra is. A búvárkodás csak az egyik a sok érintett terület közül, és ugyan tudom, meg lehet lenni tengeri merülgetés nélkül, de amíg van lehetőség itt vagy ott, igenis megéri arról szólni, hova lehet biztonságosan búvártúrát tervezni.

Horvátország ma még "zöld" ország, ahova szabadon lehet utazni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene betartani a biztonsági előírásokat, ott is kötelező a maszk, az éttermekben távolabb vannak az asztalok és így tovább. Ám ha a helyi, naponta frissülő koronavirus.hr adatait nézzük, úgy tűnik, hogy a második hullám legkiugróbb csúcsai után most egy picit mérséklődött a megbetegedések száma. Reméljük, nem változik a besorolás!

Tovább boncolva az adatokat, látszik az, hogy területileg nagyon egyenlőtlen a megoszlás. A keleti, Szerbiával határos megyékben és főleg Zágrábban vannak elsősorban aktív esetek, míg a tengerparti részeken akadnak olyan régiók, ahol egészen alacsony ez a szám. Ide esik például a magyar búvárok körében nagyon népszerű Krk és Pag sziget is. De nem akarok botcsinálta virológiai szakember lenni: mindenki saját felelősségére dönt arról, hogy ezek a számok ijesztőek vagy megnyugtatóak-e a számára.

A hosszú helyzetelemzést nem hagyhattam ki, ha komolyan akarok beszélni jelen helyzetben az adriai búvárkodás realitásairól. Szerintem sokan vannak vele úgy, hogy utaz(ná)nak, és Horvátország az első számú választásuk,hiszen közel van, autóval is elérhető, lehet akár hosszú hétvégére leutazni. Akik többször jártak már itt, azoknak talán kevesebb az újdonság- bár nekik is javaslom, érdemes új területet felfedezni maguknak, ha korábban csak egy-egy régió merülési lehetőségeivel ismerkedtek meg.

Vannak sokan olyanok, akik itthon nem szoktak merülni, és általában is a meleg tengereket szeretik. Sőt, ha valaki kizárólag 29 fokos, korallos élővilágú tengerben csobban a víz alá, akkor nyugodtan mondhatom, az Adria nem lesz a szíve csücske. Én ugyanis senkit nem akarok rábeszélni semmire: a búvárkodás akkor jó, ha élvezzük. Ha valaki ezt csak meleg vízben szereti űzni, akkor várnia kell. (Hogy meddig, ki tudja? Az újra megnyílt egyiptomi utazási lehetőséggel is csak egy csoport élhetett, a távolabbi országok pedig továbbra is vörös zónások, vagy be se engednek külföldi nyaralót.)

Szóval mindenkinek jobb, ha előre letisztázzuk, miben más egy merülés Horvátországban, mint a trópusokon. A víz általában még a felszín közelében is hűvösebb. Hiába van nyár, 24-25 fokos a tenger, de 10 méter alatt jóval hidegebb is lehet. Kell a vastag neoprénruha, a csuklya. És így sem valószínű, hogy bárki napi négy, hosszan elnyúló merülést bevállalna.

Itt nincs színes halaktól nyüzsgő, látványos korallos élőhely, ahol olyan jól el tudunk nézelődni mint mondjuk a Vörös-tengerben. Bár vannak csodaszámba menő találkozások, azért szinte esélytelen, hogy az Adriában valaki mantaráját, szirtcápát, delfineket lásson. És persze nincsenek olyan óriási, lenyűgöző halrajok sem, amik kitakarják az eget.

Akkor mi van? Nos, roncsokat tekintve az Adria nyugodtan világszínvonalúnak mondható. Itt van az Isztria előtt pár fontos, híres hajó maradványa, köztük a legendás Baron Gautsch. Nem messze ezektől van a Lina Cres sziget mellett, illetve a Peltastis Krk sziget közelében. Dalmáciában ott van a Francesca di Rimini, Zirje szigete mellett pedig a nemrég felfedezett Ju87 Stuka bombázó roncsa. És ne feledjük, északtól délig akadnak merülhető amfora-maradványok is, amelyek több ezer éve kerültek a víz mélyére. Ez bizony már komoly vonzerő lehet a roncsok szerelmeseinek- de ezek a roncsok általában nincsenek sekélyen. Haladó búvár tudja élvezni ezeket, s persze fel kell készülni a már említett hűvösebb vízre is.

Ne írjuk le azért az élővilágot se! Aki szeret búvárkodni, és a felszínen is elmélyed abban, mi várhat rá adott élőhelyen, jobban tud készülni. Igen, az Adriát ismerni és szeretni kell, ha látni akarjuk mindazt, amit tartogat. Tudni kell, milyen mélységben szokott élni a csikóhal, s hogy jellemzően a növényzetben rejtőzik. Meg kell ismerni a polipok viselkedését, hogy megtaláljuk az üregeket ahova nappal húzódnak be. Egészen közel kell nézelődni a kövekhez, hogy a csigákat felfedezzük. Be kell világítani a lyukakba, résekbe, hogy murénát, langusztát, netán macskacápát találjunk. 

A lámpa általában is hasznos, mert mélyebben nagyon eltűnnek a színek, például a vörös gorgóniák káprázatos árnyalatai csak akkor láthatóak, ha rájuk világítunk. Lámpával könnyebb megmutatni merülőtársainknak is az érdekességeket- érdemes rutinosabb búvárokhoz, merülésvezetőhöz csatlakozni, aki már tudja, hol mit kell keresni. 

Valahol egyszer olvastam egy hozzászólást, amiben a búvár azt írja, "az Adria olyan mint egy sivatag". Az tény, hogy nem olyan mint a Vörös-tenger vagy Bali, de az, hogy élettelen sivatag lenne, egyszerűen butaság. Aki ilyen felfogással indul neki, és nem is akarja megszeretni az adriai merüléseket, annak kár is vacakolni a sok cuccal.

Nagy előny, hogy végig a partszakaszon sok a kiváló búvárbázis, és ezek között nem kevés magyar tulajdonú is van, a Kvarner-öböltől Dalmáciáig. Értelemszerűen ők minden vendéget szívesen fogadnak, s ha valakinek még az Adrián vagy adott területen nincs tapasztalata, szívesen segítenek. Ezen a nyáron nem nehéz megfizethető, jó helyen levő apartmant találni, és ehhez még különösebben alkudozni sem kell.

Konkrét helyet azért nem akarok javasolni, mert én sokfelé jártam már, mindenhol kellemes élményeket szereztem, és ha most bárhova lepottyantanának a horvát tengerparton, biztos tudnék jót merülni. Szerintem nem is a helyszín maga a lényeg, hanem az, hogy tudjuk, mire kell számítani. Készülj a hideg vízre, készülj a vastag neoprénruhára, készülj arra, hogy nem egyszer mélyebbre kell menni bizonyos látnivalókért. Örülj annak, ha felbukkan egy tintahal, egy tengeri nyúl, egy tengeri angolna, tanulj újat az ókori hajózásról vagy a magyar vonatkozású roncsok sorsáról. 

És főleg ne várd el azt az Adriától, amit nem tud nyújtani- így aztán nem lesz csalódás a búvártúra vége. Talán még az is lehet, hogy megszereted  ezeket a merüléseket, és megérted, miért járunk oly sokan rendszeresen, lelkesen vissza Horvátországba, vírustől függetlenül is.

Ilyen roncsok merülhetők a szabályok változása után Görögországban.

Amforák tömege- leginkább ez maradt meg abból az ókori roncsból, ahol ez a videó készült. Az Alonisszosz sziget mellett nyugvó maradványokat augusztustól nézhetik meg a búvárturisták, képzett vezető kíséretében. Ám a nem merülő családtagok kedvéért a parton van egy látogatóközpont is, ahol virtuálisan "körbeúszható" a roncs.

A Peristera néven ismert roncsot két évezreden át senki nem látta, aztán 1985-ben egy halász bukkant rá a vízben nyugvó amforákra. Valamivel sekélyebben van mint 30 méter, tehát kedvtelési búvárok számára is könnyen elérhető- lett volna, ha nem lett volna tilos az itteni merülés. Kizárólag tudósok, régészek nézhették meg. A fa hajótestből persze nem nagyon maradt meg semmi, ám az a rengeteg amfora roppant látványos lehet.

Az olyan búvárok, mint én, akik rajonganak az ókori maradványokért, azok nagyra értékelik, hogy görög vizekben is lesz lehetőség több ezer éves roncsoknál merülni. A roncs egyelőre csak két hónapon át lesz merülhető a nyár végén, de a tervek szerint jövő évben újból jöhetnek a turisták. Remélhetően nem lesz világjárvány, ami akadályt gördítene elé...

Hova tervezzünk búvárutat a nyáron?

Sokan mondják, itthon most a legbiztonságosabb, de a helyzet mégsem olyan egyszerű, ha valakinek a búvárkodás a kedvenc hobbija. A lehetőségeket nehezen lehet összevetni a tengerekkel, ráadásul itthon is voltak korlátozások. Azóta már újra nyitottak a búvárbázisok például Dorogon, a Lupa-tavon, sőt, mostantól már a Molnár János-barlang is merülhető, szóval akad pár hely nálunk is, ahova tervezhetünk.

A szó szoros értelmében vett nagyobb merítés viszont a tengerek partjára csábít minket. Amikor másfél hónapja erről a témáról írtam, már megjósoltam, hogy a nagyon szigorított határátlépésekkel, komoly adminisztrációkkal terhelt utazások nem fognak működni. Gyorsan jöttek is a lazítások, először a szomszédos országokba (így a kedvelt horvát úti célokra) lehetett menni karantén nélkül, mostanra pedig az EU-n belül lehet szabadabban mozogni.

Maradjunk déli szomszédunknál! Az Adrián szeretettel várják a magyar búvárokat, sok bázis kinyitott, az apartmanok szintén. Most még bőven lehet válogatni a nyáron annyira csalogató helyekből az Isztriától Dalmáciáig, és a határátlépési adminisztráció sem vészes. (Nem lepne meg, ha 1-2 hét múlva ennyi sem maradna...) Saját autóval lehet menni, saját kis apartmanunkban lakhatunk, kisebb búvárcsoportokkal találkozhatunk, jórészt nem zárt térben tölthetjük az időt- jelen viszonyok között Horvátország kifejezetten biztonságos úti célnak tűnik. Főleg annak fényében, mennyire kevés volt a megbetegedés.

A vendégváró licitbe pedig bekapcsolódtak repülős úti célok is, mint Ciprus vagy Málta, ahol a bázisok már nagyon hosszú ideje várták a nyitást. A szezon eleje teljesen kiesett, nagyon sok, a turizmusból élő cég került a padlóra, nekik igazi utolsó szalmaszál az, ha még pár hetet megmenthetnek a szezonból. Csak épp ide nem autóval utazik senki, és a repülőzéstől még sokan tartanak. Van, aki szerint a levegő a gépekben még tisztább is- nem tudom, nem értek hozzá. Azt gondolom, nem fog olyan sokáig tartanak az ódzkodás a repüléstől, és mivel ezek a helyek kora ősszel még kiváló merülési lehetőségeket kínálnak, lesznek olyan időszakok, amikor pörögni fog az üzlet.

És Európán kívül mi lesz? Hát erre még mindig nehéz válaszolni. A nagyon népszerű Egyiptomot illetően még mindig a bizonytalanság az úr. Most biztosnak látszik, hogy július 1-től érkezhetnek a külföldi repülőgépek, de chartereknek még semmi híre. A  helyi korlátozásokról sem tudunk sokat, vagy a reptéri tesztelésekről. Szomorú ez, de jelen pillanatban vörös-tengeri utat tervezni csak úgy lehet, ha valaki minden váratlanra felkészül. 

A távolabbi országoknál is kiszámíthatatlanul változik a helyzet. Teljesen eltérő az állapot mondjuk a Maldív-szigeteken, Thaiföldön vagy Indonéziában. Gyakorlatilag nem repjegyvásárlásban kell szakértőnek lenni, hanem járványügyben és közegészségügyben. No meg valahogy ki kellene ismerni magunkat a különféle országos és helyi törvények, rendeletek és előírások sokaságában. Egy esetleges őszi második hullám pedig még ezeket is mind megkavarhatja. A legtöbben valószínűleg azt mondják ezzel szembesülve, hogy akkor ebben az évben ilyen egzotikus utakról még csak álmodozni sem fognak.

Szóval mivel tudom biztatni a búvárokat e pillanatban? Azt gondolom, a kalandvágyóbbaknak lehet esélyt adni egyszer-kétszer a hazai helyeknek. Az Adriára többször jártunk szezon előtt, hűvös vízben merülni- most végre itt a lehetőség, hogy élvezzük a nyári körülményeket! És azok a bizonyos Földközi-tengeri úti célok pedig igencsak vonzóak ősz elejére. Ezek az utak azért is jók, mert meghiúsulásuk esetén sem beszélhetünk milliós veszteségekről, bármi változik.

Ha már a veszteségek szóba kerültek... Természetesen sokakat megviselt anyagilag ez az időszak. Minket is, búvárcégeket is, repülőtársaságokat vagy szállásadókat úgyszintén. De azért mi együtt vagyunk benne a történetben, akármelyik oldalon állunk. Bár csábíthat kemény alkudozásra a kiszolgáltatott helyzet, mégsem gondolom úgy, hogy most ez illendő. Ha valahol kedvezményt, jó ajánlatot kínálnak, lehet vele élni, de ha valaki most akar fél- és negyedárat kipréselni, gondoljon arra, neki munkavállalóként mennyire esne (vagy esett) jól hasonló. A szolgáltatásoknak megvan az ára, a színvonalat úgy tudják biztosítani, ha nem kell fele pénzből gazdálkodni. A saját érdekünk is az, hogy ne engedjük tönkremenni a jól ismert, kedvelt, korábban bevált búvár szafarihajókat, hoteleket, búvárbázisokat némi pillanatnyi haszonért cserébe. Bízzunk benne, hogy hamarosan normalizálódik a helyzet, és jövőre már jobb lesz mindannyiunknak!

Végre a turisták is búvárkodhatnak a legérdekesebb helyeken Görögországban.

Miközben a világ sok pontján mindenféle hajó, repülő, szobor süllyesztésével akarnak új búvárhelyeket kialakítani, hogy vonzzák a jól fizető külföldieket, Görögország alig van fenn a búvárok úti cél listáján- pedig nekik aztán van roncsuk, nem egy-kettő, hanem több száz. Nem is akármilyenek! Ókori amforatemetők és világháborús hajók is vannak a felszín alatt az ország számos pontján.

Régóta tervezik és ígérik azt, hogy értelmes, betartható szabályozás születik majd, és végre egyszerű földi halandók is merülhetnek ezeknél a roncsoknál. A nagy elképzelések aztán nem igazán váltak valóra. Mondhatni: egeret szültek a hegyek. A pár, búvárok előtt megnyitott roncsot csak szakképzett vezető kíséretében lehetett (volna) felkeresni, erre pedig nem lehetett rendes búvárüzletet alapozni.

Állítólag ez változik meg mostantól, egy 2019-es törvénymódosítás következtében. A korábbiakkal szemben az 50 esztendősnél idősebb roncsokat is fel lehet keresni például. Nem ugyanazok vonatkoznak a kísérőkre sem. 

Emellett négy víz alatti múzeumot is kialakítanak, kettőt már idén nyáron megnyitnak a turisták előtt. Az egyik a Peloponnészosz délnyugati csücskénél lesz, Sapientza sziget mellett. A másik is a közelben, Pülosz közelében várja a búvárokat. 

Meglehet, az gyorsította fel az eseményeket, hogy a görög turizmus óriási csapásokat szenvedett el a koronavírus miatti lezárásoknak köszönhetően. Most, amikor minden ország újból megnyitja kapuit a nyaralók előtt, azzal kell csalogatni a külföldieket, ami csak rendelkezésre áll.

Végre-valahára a görögök is rájöttek, a búvárok nagyon is értékes csoportja a turistáknak, akiket megfelelő látnivalókkal lehet az országba vonzani. És nekik ehhez nem kell drágán mesterséges zátonyokat kialakítani- egyszerűen csak meg kell mutatni azt, ami már most is a víz alatt van.

Engem, akit kifejezetten érdekelnek a tenger fenekén megnézhető történelmi érdekességek, nagyon is kíváncsivá tesz ez a bejelentés. Várom a beszámolókat az első tapasztalatokról!

Ez a bolgár vizekben nyugvó tengeralattjáró már soha nem tér vissza a felszínre.

Bulgáriáról és úgy általában a Fekete-tengerről ritkán beszélünk, ha búvártúrát tervezünk. Pedig ahogy mondani szoktam, ahol víz van, ott merülni is lehet, és ez alól ez a hely sem kivétel.

Persze nem mindegy, mit is kínál adott ország vagy tenger. A Fekete-tenger általában nem túl jó látótávolsággal kecsegtet, az élővilág sem túl színes- persze aki jól ismeri, talál itt is érdekességet bőven. Ám még vonzóbb lehet az, hogy roncsokat lehet merülni, és ezek között van egy szovjet tengeralattjáró is, alig 24 méteres mélységben. 

A SCs-211 (Щ-211) jelű tengeralattjáró a Csuka-osztályba tartozott. Ezeket a harmincas évek közepén gyártották, a 211-es a fekete-tengeri flottába került. Az 57 méter hosszú tengeralattjárón 38-40-en szolgáltak és fegyverzetében 10 torpedó volt. 1941-ben a nyár közepén titkos küldetést teljesített a hajó, bolgár ellenállókkal tett partra hazájukban. Később több szokványos akcióban vett részt, és ellenséges hajókat is elsüllyesztett, például a Superga olasz tankert.

A SCs-211 novemberben futott ki újra, de soha nem tért vissza, nyom nélkül eltűnt. Jóval később került elő az egyik tiszt holtteste a tengerből. Évtizedekkel később derült ki, hogy Várna közelében veszett oda, miután egy román aknaszedőt támadott meg. Egy leírás szerint a part közelében zajló csata után könnyű volt megállapítani a tengeralattjáró helyzetét, és német repülőgépek rontottak rá. Az egyik bombatalálat süllyesztette el a két darabra szakadt SCs-211-et, ami valamennyi tengerészt magával rántotta a hullámsírba. Olyat is olvastam, hogy aknamezőre futva veszett oda a tengeralattjáró- talán nem is derül ki pontosan soha, mi lett a végzete. 2005-ös felfedezése óta csak búvárok látogatják a roncsot, és ha jók a látási viszonyok, a viszonylag épen maradt hajótest körbeúszása kifejezetten érdekes.

Az éjszaka furcsa tengeri lényei.

Pár éve jött divatba az ún. blackwater diving. A búvárfotósok ilyenkor minden korábbi szokásra fittyet hányva, az éjszaka közepén hajóznak ki, teljesen nyílt vízben lebegve próbálják megörökíteni a különös, színes, extrém formájú lényeket, amik pár méterrel a felszín alatt sodródnak. A nagy mélység, a sötétség miatt jellemzően még ki is vannak kötve a hajóhoz a búvárok, hogy nyomuk ne vesszen.

Mára már ilyen típusú merüléseket a világ több pontján csinálnak, így Ázsiában vagy Floridában is. Ez a felvétel Indonéziában, konkrétan Raja Ampat közelében készült, s egészen meghökkentő lények bukkannak fel benne...

Egy hely Indonéziában, ahol különleges találkozásra van lehetőség.

A cápákkal merülés a legtöbb búvár fantáziáját megmozgatja. Akár listát is lehet vezetni arról, kinek sikerült a "hétköznapi" szirtcápák mellett mondjuk cetcápával, óceáni fehérúszójúval, netán nagy fehérrel merülni. A cápák jelentős részére igaz, hogy megjelenésük bizonyos helyeken jóval esélyesebb, és ezért ezek a pontok igencsak népszerűek is lettek. A cetcápás úszások, a ketreces merülések a nagy fehérrel legendásak. A Bahamákon vannak citromcápák, pörölycápák sőt hatalmas tigriscápák is. Ugyanúgy jól ismertek Észak-Karolina roncsai arról, hogy a közelükben mindig akad pár homoki tigriscápa.

A rókacápa is jól ismert faj, jellegzetes, roppant hosszú farokúszója miatt egyből fel lehet ismerni. Ám egyáltalán nem gyakori, csak szerencsések találkoznak velük mondjuk a Vörös-tengeren. Viszont pár helyen ők is gyakrabban fordulnak elő. A fülöp-szigeteki Malapascua az egyik legjobb rókacápás hely, de az alábbi videó szerint Kakaban se nagyon marad el mögött. Ez a kis sziget a Derawan szigetcsoporthoz tartozik, ami Indonéziában található, Borneó keleti oldalán. Nem éppen tipikus úti cél ha valaki az országba készül búvárkodni- pedig a jelek szerint megéri! A felvételek igen meggyőzőek, s lássuk be, a rókacápa szépsége tényleg megér egy expedíciót.

Hideg, de látványos a tenger Írország közelében is.

Csak egy rövid ízelítő ez a film abból, mi vár a búvárokra  sziget déli részén. A Gortnakilla Pier mellett a felvételek szerint afféle víz alatti erdő van, aminek a mélyén medúzák, rákok, tengeri csigák rejtőznek, sőt, még macskacápák is felbukkannak. Természetesen a hűvös víz miatt van kihívás, de aki vállalja a merülést, az bizony errefelé sem fog unatkozni.

Képzeletbeli utazás Bonaire szigetre.

A mostani időszak kiváló arra, hogy olvasgassunk, nézegessünk, tervezgessünk- úgysem utazhatunk sehova, tudunk tehát a búvárkodásról álmodozni. A világ nagy és sok az érdekes merülőhely, és szétnézhetünk ott is, ami nem jut egyből eszünkbe.

Valamiért a Karib-tengerre ugyanis ritkábban megyünk el kifejezetten a merülés kedvéért. Mivel tőlünk szinte egyenlő távolságra esik Dél-Kelet-Ázsia és a Karib-tenger, a mostanában divatosabb (és tényleg lenyűgöző) ázsiai merülőhelyek vonzanak jobban. És ez bizony rám is igaz, többször indultam keletre mint nyugatra.

A Karib-tenger sem rossz természetesen, csak éppen valamivel drágább, és általában nem annyira színes, dús, mint az Indiai-óceán. Viszont ott is vannak izgalmasabb, búvárkodásra csábítóbb úti célok. Bonaire például komoly üzletágat köszönhet az önállóan merülő, jellemző amerikai búvároknak, akik szállást és autót bérelnek, és a parton megállva maguk merülik körbe a szigetet.

Ennek a Holland Antillákhoz tartozó szigetnek az élővilága sem lebecsülendő, de még egy remek roncsnál is lehet merülni. Ugyanúgy partról kell begázolni a vízbe, és kis úszás után ott is van a Hilma Hooker nevű hajó. 1951-ben épült és igen sűrűn cserélt gazdát, időnként gyanús fuvarokra is használták. 1984-ben került el Bonaire szigetre, ahol a hatóságok rengeteg kábítószert találtak a fedélzeten. A bizonyítékként lefoglalt, ócska hajó folyamatosan megtelt vízzel, végül kivontatták a kikötőből és hagyták elsüllyedni.

Mára pedig ez a sziget egyik legjobb merülőhelye. Az alábbi videó azért remek, mert képet ad arról, honnan indul a merülés, és miközben megismerkedünk a ronccsal, a feliratok mesélnek a hajó történetéről is. 

Izlandra is jó lenne elmenni búvárkodni a karantén után.

Lezárások mindenfelé, és nem elég, hogy az országon belül mozgás korlátozott, külföldre sem utazhatunk csak úgy mostanában. Tervezgetni? Most? Őrültségnek tűnik, amikor a koronavírus dönt a menetrendről nem a légitársaságok. 

Álmodozni viszont lehet. Sőt, néha azt érzem, kötelező. Az egész korlátozásnak pont az az értelme, hogy minél előbb visszatérhessünk a normális élethez, nem pedig az, hogy így maradjon most már minden. Szóval gondolatban én lelkesen utazom, és még azok a tervek is szóba kerülnek, amik egyébként csak afféle kósza ötletek voltak. Mint például a merülés két kontinens között.

Erre Izlandon kínálkozik lehetőség, a Silfra nevű helyen. A víz rettentően hideg, a merülés meg drága. De egyszer ki lehet bírni ezt is, azt is. Én személy szerint egyébként nagyon szeretem az igazán tiszta vizet, és itt aztán az. Ez már önmagában vonzó. És az, hogy van egy pont, ahol egyszerre érinthetem Európát és Amerikát? Nem hangzik rosszul.

Ez a második videó azért remek, mert az elején szépen bemutatja, elmagyarázza, mitől is nagy szám ez a hely. És miért érdemes nem csak álmodozni róla, hanem tervezgetni is vele.