Az őszig még van esély némi búvárkodásra a horvát vizekben. Közel van, akadnak roncsok, és az élővilág is sok érdekességeket tartogat- ráadásul ezen a fura nyáron azon kevés hely közé tartozik, ahová elutazhatunk.
Nehéz igazán megfogalmazni, hogy érez manapság az olyan ember, akinek hozzám hasonlóan az utazás nagyon kedvelt hobbija. Ha van annyi idős, mint én, kicsit a rendszerváltás előtti kor juthat eszébe, ahol egyáltalán nem volt szabadon választott, hova, hogy, mennyi időre mehet az ember.
A koronavírus szépen átrendezte a dolgokat, hétköznapjainkban is, meg kedvteléseinkben is. És messze nem csak az utazásra gondolok, hanem például a koncertekre, sportolásra is. A búvárkodás csak az egyik a sok érintett terület közül, és ugyan tudom, meg lehet lenni tengeri merülgetés nélkül, de amíg van lehetőség itt vagy ott, igenis megéri arról szólni, hova lehet biztonságosan búvártúrát tervezni.
Horvátország ma még "zöld" ország, ahova szabadon lehet utazni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene betartani a biztonsági előírásokat, ott is kötelező a maszk, az éttermekben távolabb vannak az asztalok és így tovább. Ám ha a helyi, naponta frissülő koronavirus.hr adatait nézzük, úgy tűnik, hogy a második hullám legkiugróbb csúcsai után most egy picit mérséklődött a megbetegedések száma. Reméljük, nem változik a besorolás!
Tovább boncolva az adatokat, látszik az, hogy területileg nagyon egyenlőtlen a megoszlás. A keleti, Szerbiával határos megyékben és főleg Zágrábban vannak elsősorban aktív esetek, míg a tengerparti részeken akadnak olyan régiók, ahol egészen alacsony ez a szám. Ide esik például a magyar búvárok körében nagyon népszerű Krk és Pag sziget is. De nem akarok botcsinálta virológiai szakember lenni: mindenki saját felelősségére dönt arról, hogy ezek a számok ijesztőek vagy megnyugtatóak-e a számára.
A hosszú helyzetelemzést nem hagyhattam ki, ha komolyan akarok beszélni jelen helyzetben az adriai búvárkodás realitásairól. Szerintem sokan vannak vele úgy, hogy utaz(ná)nak, és Horvátország az első számú választásuk,hiszen közel van, autóval is elérhető, lehet akár hosszú hétvégére leutazni. Akik többször jártak már itt, azoknak talán kevesebb az újdonság- bár nekik is javaslom, érdemes új területet felfedezni maguknak, ha korábban csak egy-egy régió merülési lehetőségeivel ismerkedtek meg.
Vannak sokan olyanok, akik itthon nem szoktak merülni, és általában is a meleg tengereket szeretik. Sőt, ha valaki kizárólag 29 fokos, korallos élővilágú tengerben csobban a víz alá, akkor nyugodtan mondhatom, az Adria nem lesz a szíve csücske. Én ugyanis senkit nem akarok rábeszélni semmire: a búvárkodás akkor jó, ha élvezzük. Ha valaki ezt csak meleg vízben szereti űzni, akkor várnia kell. (Hogy meddig, ki tudja? Az újra megnyílt egyiptomi utazási lehetőséggel is csak egy csoport élhetett, a távolabbi országok pedig továbbra is vörös zónások, vagy be se engednek külföldi nyaralót.)
Szóval mindenkinek jobb, ha előre letisztázzuk, miben más egy merülés Horvátországban, mint a trópusokon. A víz általában még a felszín közelében is hűvösebb. Hiába van nyár, 24-25 fokos a tenger, de 10 méter alatt jóval hidegebb is lehet. Kell a vastag neoprénruha, a csuklya. És így sem valószínű, hogy bárki napi négy, hosszan elnyúló merülést bevállalna.
Itt nincs színes halaktól nyüzsgő, látványos korallos élőhely, ahol olyan jól el tudunk nézelődni mint mondjuk a Vörös-tengerben. Bár vannak csodaszámba menő találkozások, azért szinte esélytelen, hogy az Adriában valaki mantaráját, szirtcápát, delfineket lásson. És persze nincsenek olyan óriási, lenyűgöző halrajok sem, amik kitakarják az eget.
Akkor mi van? Nos, roncsokat tekintve az Adria nyugodtan világszínvonalúnak mondható. Itt van az Isztria előtt pár fontos, híres hajó maradványa, köztük a legendás Baron Gautsch. Nem messze ezektől van a Lina Cres sziget mellett, illetve a Peltastis Krk sziget közelében. Dalmáciában ott van a Francesca di Rimini, Zirje szigete mellett pedig a nemrég felfedezett Ju87 Stuka bombázó roncsa. És ne feledjük, északtól délig akadnak merülhető amfora-maradványok is, amelyek több ezer éve kerültek a víz mélyére. Ez bizony már komoly vonzerő lehet a roncsok szerelmeseinek- de ezek a roncsok általában nincsenek sekélyen. Haladó búvár tudja élvezni ezeket, s persze fel kell készülni a már említett hűvösebb vízre is.
Ne írjuk le azért az élővilágot se! Aki szeret búvárkodni, és a felszínen is elmélyed abban, mi várhat rá adott élőhelyen, jobban tud készülni. Igen, az Adriát ismerni és szeretni kell, ha látni akarjuk mindazt, amit tartogat. Tudni kell, milyen mélységben szokott élni a csikóhal, s hogy jellemzően a növényzetben rejtőzik. Meg kell ismerni a polipok viselkedését, hogy megtaláljuk az üregeket ahova nappal húzódnak be. Egészen közel kell nézelődni a kövekhez, hogy a csigákat felfedezzük. Be kell világítani a lyukakba, résekbe, hogy murénát, langusztát, netán macskacápát találjunk.
A lámpa általában is hasznos, mert mélyebben nagyon eltűnnek a színek, például a vörös gorgóniák káprázatos árnyalatai csak akkor láthatóak, ha rájuk világítunk. Lámpával könnyebb megmutatni merülőtársainknak is az érdekességeket- érdemes rutinosabb búvárokhoz, merülésvezetőhöz csatlakozni, aki már tudja, hol mit kell keresni.
Valahol egyszer olvastam egy hozzászólást, amiben a búvár azt írja, "az Adria olyan mint egy sivatag". Az tény, hogy nem olyan mint a Vörös-tenger vagy Bali, de az, hogy élettelen sivatag lenne, egyszerűen butaság. Aki ilyen felfogással indul neki, és nem is akarja megszeretni az adriai merüléseket, annak kár is vacakolni a sok cuccal.
Nagy előny, hogy végig a partszakaszon sok a kiváló búvárbázis, és ezek között nem kevés magyar tulajdonú is van, a Kvarner-öböltől Dalmáciáig. Értelemszerűen ők minden vendéget szívesen fogadnak, s ha valakinek még az Adrián vagy adott területen nincs tapasztalata, szívesen segítenek. Ezen a nyáron nem nehéz megfizethető, jó helyen levő apartmant találni, és ehhez még különösebben alkudozni sem kell.
Konkrét helyet azért nem akarok javasolni, mert én sokfelé jártam már, mindenhol kellemes élményeket szereztem, és ha most bárhova lepottyantanának a horvát tengerparton, biztos tudnék jót merülni. Szerintem nem is a helyszín maga a lényeg, hanem az, hogy tudjuk, mire kell számítani. Készülj a hideg vízre, készülj a vastag neoprénruhára, készülj arra, hogy nem egyszer mélyebbre kell menni bizonyos látnivalókért. Örülj annak, ha felbukkan egy tintahal, egy tengeri nyúl, egy tengeri angolna, tanulj újat az ókori hajózásról vagy a magyar vonatkozású roncsok sorsáról.
És főleg ne várd el azt az Adriától, amit nem tud nyújtani- így aztán nem lesz csalódás a búvártúra vége. Talán még az is lehet, hogy megszereted ezeket a merüléseket, és megérted, miért járunk oly sokan rendszeresen, lelkesen vissza Horvátországba, vírustől függetlenül is.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
