Big Blue Búvár Blog

Hosszú idő után békahallal találkoztam a Vörös-tengerben.

A búvár már csak olyan, hogy vannak elképzelései, tervei, álmai. Az elején delfint, cápát szeretne látni az ember, aztán ha sokat merülsz, és jó helyeken, sok-sok izgalmas élőlénnyel találkozol szemtől szemben.

A Vörös-tengeren nekem tényleg nagyszerű merüléseim voltak már. Óra hosszúságúra nyúlt delfinezés, cápázás is volt, láttam mantát, számtalan murénát, teknőst... És persze nagy pillanat volt látni az első bohóchalat, az első barrakudát is.

Viszont vannak arra nem annyira tipikus állatok, amiket ritkábban látunk. Egyszerűen nem élnek a tipikus merülőhelyeken, sőt, nem is igazán keresik és mutogatják őket a helyi merülésvezetők. Nem ezért megy oda a legtöbb búvár. Ám a fotósok kivételek, nekünk kicsit mást jelent a "jó téma".

A békahalra régóta fájt a fogam. És amikor láttam, hogy évek óta ott dolgozó vezető kifejezetten arra specializálódott Makadi Bay-ben, hogy ilyen izgalmas apróságokat kutat fel. Nos, sikerült egy időpontot találnom, és jöhetett a békahalazás!

Nem könnyű fotótéma eleve az ilyen sötét színű állat. A viselkedését is figyelni kell: kiderült, meghatározott időnként tátja óriásira a száját, amikor igazán látványos módon lehet fotózni. Mivel nem nagyon változtatnak helyet, ezért többször is megtaláltuk ugyanott. És nekem ez ugyanolyan izgalmas kaland volt, mint a delfinezés...

Ezt érdemes tudni az egyiptomi búvárkodásról.

Az idei évben meglepően sok elsüllyedt egyiptomi búvárhajóról kaptunk hírt.

Nem nagyon tudja az ember hová tenni az újabb és újabb beszámolókat leégett, felborult, víz alá került hajókról. Sajnos már emberek is vesztek oda ezeken ebben az évben, ami különösen aggasztó.

Természetesen több oka is lehet annak, hogy több hajó vész oda. Az valószínűleg nem, hogy sokszorosa a búvárok száma a pár évvel ezelőttinek: Egyiptom is drágult, messze nem számít annyira olcsó úti célnak. Nyilván a koronavírushoz képest van fellendülés, de nem akkora.

Az viszont lehetséges, hogy a koronavírus idején anyagilag padlóra került cégek a felújítási, karbantartási munkákat nem végezték el kellő alaposággal. Az is lehet, azokban az időben a rutinos, képzett legénység egy része is inkább máshol keresett megélhetést. És persze az árversenyben sokféle módon lehet spórolni- talán volt, aki biztonságon próbált fogni.

Reméljük, idén már nem jön több ilyen hír, de azért be kell vallanom, ez bizony óvatosságra int engem is egy-egy egyiptomi út tervezése előtt...

Ezt érdemes tudni az egyiptomi búvár szafarikról.

Mindenki beszámolt az ijesztő balesetekről Hurghada közelében. Lehet ennek kapcsán még újat, okosat mondani?

Megjelentek szenzációhajhász írások illetve sokkal alaposabb elemzések is a két halálos áldozatot követelő cápatámadások kapcsán, és nem szeretném ezeket megismételni. Azt leszögezem, a valójában nem sokat mutató, csak egy áldozat utolsó pillanatait megörökítő videót nem osztom meg, kegyeleti okokból.

Amit tudunk: egymástól alig pár száz méterre történt a két támadás, nagyjából ugyanabban az időszakban- esélyes, hogy ugyanaz a ragadozó követte el őket. Egy idősebb, évek óta Hurghadában élő osztrák nő esete kapott nagyobb nyilvánosságot, hiszen róla készült a fent említett videó. A második áldozat, egy negyvenes éveiben járó román nő esete csak később került nyilvánosságra. Nyilván az egyiptomi hatóságok igencsak óvatosan jártak el, mert a nyári szezon közepén nagyon nem hiányzott nekik az, hogy így kerüljön be Hurghada a hírekbe.

Vizsgálatot indítottak, a partot pedig pár napra lezártak. Talán majd mutatnak képeket egy kifogott cápáról is, hogy "megvan a bűnös". Az első hírek még nem voltak egyértelműek, mostanra viszont úgy tartják, mind a két támadást tigriscápa követte el. Ez egy kifejezetten nagytestű, a Vörös-tengerben is előforduló, veszélyesnek számító cápafaj, tehát nem kizárható, hogy tényleg így történt.

Hogy miért pont most, miért így? Azt nem tudjuk, és én azt gondolom, soha nem is fogjuk megtudni. A cápák nem tesznek vallomást. A nyílt tengerben osztozunk a területen a tengeren élőlényekkel, és megesik hogy valaki megsérül- néha csak egy tengeri sünbe lép valaki, más súlyos medúzacsípést szenved el, és valóban, előfordulnak cápatámadások is. Ahogy az jellemző, most sem falta fel egészben az embert a cápa, de a sérülések túlságosan súlyosak voltak, az áldozatok nem élhették túl a támadásokat, hiszen egyszerűen elvéreztek. Talán akkor sem lehetett volna rajtuk segíteni, hogy ha közvetlenül mellettük van valaki, aki segíteni próbál. Csak reménykedhetünk, ez tényleg két kirívó, egyedi eset volt és nem fordul elő hasonló a közeljövőben.

Ilyenkor jó lenne nagyon okosakat mondani arról, hogy lehet tuti módon megelőzni a cápák támadását. Ne menjünk vérző sebbel a vízbe, kerülni kell a cápákat vonzó csapkodó mozdulatokat, a vizelést, ne távolodjunk el a zátonytól, de... Milliónyi turista csinál ilyet, és csak töredéküket éri támadás. 

Tudom, hogy az is rettentően semmitmondó, hogy a tengerben fürdőzők és a cápák nagy számához képest mennyire elenyészően ritka a cápatámadás, mert aki áldozatul esik, annak pont nem számít a statisztika. Igen, a cápák ott vannak a vízben, és általában nem történik semmi. Pont, mint ahogy gyakran maga a tulajdonos nem érti, egy-egy esetben miért támadott meg valakit a kutyája. Magyarázat nincs, de a baleset attól még megtörtént, és aki átélte, azt nem vigasztalja semmilyen utólagos okoskodás.

Búvárként általában kevésbé vagyunk veszélyben, hiszen mi jól látjuk, mi van körülöttünk, csoportban merülünk. De azért mi is szoktunk egyszerű nyaralók lenni, és nem jó arra gondolni, hogy velünk pancsoló családtagjaink veszélyben lehetnek. Veszélyben vannak? A fenti statisztikák azt mutatják, nem igazán. Az óvintézkedések betartása még ezt a csekély esélyt is csökkenti. Tehát akkor egyáltalán nem kellene félnünk? 

Nem merem ezt így kijelenteni, mert tudom, van egy zsigeri félelem a többségben, ha a cápák kerülnek szóba. Ha egyáltalán nem kellene félni, akkor most miért halt meg két ember, vetődik fel a jogos kérdés? Szóval azt mondanám, az óvatosság nem árt, de ha megkérdeznek, akkor én azt mondanám, a tengerben ezer más dolog miatt is óvatosnak kell lenni. Sodrás és hullámzás, éles korallok, mély víz, medúzák, bármi sodorhat veszélybe. 

Vigyázzunk magunkra és másokra, "ne tegezzük le" a tengert és az óceánt, figyeljünk a környezetünkre, és így tovább, mondhatnám a szokásos dumát. De nincsenek csodatévő módszerek, és csalhatatlan megoldások. Ami van, az a vágy, hogy tengerre szálljunk. Hogy a vízben legyünk. És ez a vágy meg is marad. A hírek hatása is elmúlik, pár nap múlva ugyanott, ugyanúgy fognak strandolni százak, ahol ma még tilos a vízbe menni. Amit megtehetünk, hogy az önfeledt szórakozás mellett egy picit megfontoltabbak, óvatosak vagyunk- nem csak a cápák, hanem minden más miatt is. Amikor pedig nincs baj, akkor ugyanúgy élvezzük a tengert, mint ahogy mindig is szoktuk.

Az egyiptomi búvárkodásról

A dugong úgy néz ki, mint valami túlsúlyos tengeri porszívó.

A tenger fenekén élő növényekkel táplálkozó méretes tengeri lény, a dugong meglehetősen érdekes jószág. A szerencsések Egyiptom déli részén, a Vörös-tenger sekély, fűvel benőtt öbleiben találkozhatnak vele, de sokak szerint "nem létezik, mert akárhány alkalommal próbálják megtalálni, sose látják.

Pedig nagyon is élő, létező ez a szelíd, folyton legelő óriás. Nekem sem volt még hozzá szerencsém, de biztos hogy fogok még próbálkozni. Amíg nem utazunk, addig tervezzük, hová megyünk, és álmodozunk, mivel találkozhatunk...

Egyiptomban sérült meg egy búvár merülés közben.

A Vörös-tengerre járók körében jól ismert és igen népszerű Elphinstone-zátony közelében történt a baleset tegnap reggel. Ezt a helyet többek között amiatt is gyakran a búvártúrák útjába tervezik, mert igen gyakran tűnnek fel cápák. Szirtcápák is előfordulnak, néha láttak itt rókacápát, cetcápát, ám igazán az óceáni fehérúszójúak miatt emlegetik. Ezek ugyanis kifejezetten közel úsznak a búvárokhoz, s ez általában borzongatóan izgalmas élménynek számít.

A mostani eset nem volt súlyos, de a pletykák és híresztelések elkerülése érdekében a búvárbázis nagyon részletes és korrekt tájékoztatást adott. A lényeg az, hogy még nem tisztázott okból a cápa a búvárcsoport tagját, egy német nőt sebesített meg a karján. (Hogy egyértelmű legyen: egyáltalán nem biztos, hogy lesz pontos ok.) A helyi búvárvezető a sérültet gyorsan a felszínen várakozó csónakhoz vitte, majd a többi búvár is a felszínre emelkedett, és gyors elsősegély után a partra mentek. Ott egyből orvosi ellátást kapott a búvár, akinek a karján esett sebet néhány öltéssel összevarrták. Vélhetően különösebb következmény nélkül, gyorsan gyógyul majd a sérülés.

Miért is kell egy ilyen jelentéktelennek tűnő esetről beszélni? Csak azért, mert cápa a sztori főszereplője? Igen is, meg nem is. Bármi okozhat sérülést, tehát ilyen hírekből naponta többet is fel lehetne tenni, de nem említ meg az ember minden esetet, amikor valaki elesik a tengerben és beüti a térdét a kövekbe. Azért kerül szóba, mert ennek kapcsán ismét fel lehet rá hívni a figyelmet, hogy a cápás merülésnek, mindig vannak bizonyos kockázatai, ahogy sok minden másnak is. Tudatosan kell viselkedni a víz alatt, ha cápa bukkan fel, be kell tartani a biztonsági előírásokat, és természetesen fontos az is kéznél legyen a gyors, szakszerű segítség. Ott volt a búvárvezető, aki a felszínre vitte a búvárt, ott várta őket a csónak, a parton pedig az orvos. 

Tehát nagy-nagy sztori nincs, inkább csak egy eset, ami fokozott óvatosságra kell intsen minden búvárt, ha cápával merül. Érdemes a cikket átolvasni, mert a végén összefoglalják a merülési szabályokat.

Azóta egy videót is feltöltöttek az esetről, amin igazán nem sok látszik, de mivel éppen jobb nincs, azért beillesztem. Néha látszik a cápa, illetve valamennyire a "támadás", de maxim annyi tűnik, hogy az egész csak pár pillanat, inkább csak odakap.

Egyiptomban átmenetileg korlátozásokat vezettek be.

Nagy nyilvánosságot kapott pár napja, hogy a Vörös-tengeren cápák támadtak le a felszínről nézelődő nyaralókra, azaz sznorkelesekre: a támadásban megsérült két ukrán turista, egy anya és fia, illetve a csoportot kísérő helyi vezető, méghozzá súlyosan.

Az eset a Ras Mohammed zátonynál történt, ami a Sínai-félsziget déli csücske, régóta ismert, népszerű merülőhely. De a búvárok körében számít kedveltnek, a víz nagy mélysége, a nyílt tengeri viszonyok miatt itt a felszíni nézelődős sznorkelezést nem engedélyezik. Tehát eleve vízbe sem kellett volna szállni a 700 méternyi vízmélység felett a turistáknak. 

A hír viszont értelemszerűen az egész világot bejárta, és nyilván nem tesz túl jót Egyiptom épp csak éledező, a koronavírusban rettentően megtépázódott turizmusának. Miközben cápák az korábban is voltak, néha baleset is történt, de ahhoz képest, mennien fürödnek, úsznak, merülnek a tengerben, nagyon ritkán. Az esetet természetesen ki kell vizsgálni, nincs-e arról szól, hogy akármilyen okból agresszívebbé váltak a cápák. Ez is előfordulhat, hiszen mindig vannak környezeti változások, például melegedő tengervíz és hasonlók.

Nyilván az is nagy kérdés, hogy milyen fajhoz tartozott a cápa. A támadás idején láttak a térségben egy meglehetősen tolakodóan viselkedő óceáni fehérúszójút más búvárok, de ez azért nem bizonyít túl sokat. 

Mindenesetre egy angol búvármagazin arról ír, hogy elővigyázatosságból lezárták a búvárok előtt a Ras Mohammed, és a délebbre eső, szintén cápás merüléseiről ismert Brother-szigetek környékét. Hogy pontosan így van-e, és meddig tart a zárás, nem tudjuk. Bőven van még jó merülőhely a Vörös-tenger egyiptomi szakaszán, és el is lehet férni ott, mert búvárhajó mostanában alig száll tengerre az utazási korlátozások miatt. Meglehet, összesen csak annyi derül ki, hogy komolyan kell venni az előírásokat, és nem kellene embereket vízbe vinni olyan helyen, ahol akármilyen okból veszélyes lehet. 

Több, mint valószínű, hogy mire igazán erőre kaphatnak a térségbe irányuló búvárutak, már régen el is fogja mindenki ezt a cápatámadást, de addig azért meg kell mutatni, hogy a hatóságok komolyan foglalkoznak az esettel. (Helyi beszámolók szerint egyébként mától fel is oldották a zárlatot a Sharm El Sheik közeli helyek többségében.)

A Vörös-tenger egyik legismertebb roncsa a Giannis D.

Ennek a hajó az elvesztése kivételesen nem járt áldozattal. Egyszerű navigációs hibát sejtenek annak a hátterében, hogy a száz méter hosszú, fával megrakott teherhajó 1983-ban teljes sebességgel belerohant a Sha'ab Abu Nuhas zátonyba. oda, ahol például a Carnatic is elsüllyedt.

Érdekes, hogy a Salem Express, a Carnatic és a Giannis D hossza egészen hasonló, de mára egészen más hatást keltenek. Egyrészt azért, mert nagy különbség van, mennyi idő töltöttek a víz alatt, másrészt azért, mert más korban épültek, másrészt pedig számít az is, a hajótest darabokra szakadt-e.

A hatalmas Giannis például több darabban nyugszik a tenger fenekén. Ahol a kapitányi híd és a motortér van, ott a leginkább látványos a búvárkodás, de el lehet úszni az orrig is, hogy megnézze az ember például a hatalmas csörlőt.

Nincs igazán mélyen, van rajta látnivaló- a Giannis D régi favoritja az északi szafarit választó búvároknak. Útba esik, ha a Thistlegorm vagy a Ras Mohammed felé tart a hajó, és van a közelben más érdekes merülőhely is. Én is többször láttam már, és megállapíthattam, bizony az évek rendesen meglátszanak a roncson, mert a felépítményből pár rész már nem úgy fest, mint a régen. Ami egyrészt mutatja, hogy a tenger lassan még az acélt is felmorzsolja, másrészt azt, hogy elég régóta merülök, ha emlékezhetek arra, milyen volt annak idején...

A Carnatic roncsa úgy látványos merülőhely, hogy a hajó maga már alig felismerhető.

Különleges roncsból bőven akad a Vörös-tengeren. Nekem az egyik személyes kedvencem az SS Carnatic maradványa, mert fantasztikus módon alakult át, igazi élő korallzátonnyá. Persze ehhez idő kellett: több mint száz éve süllyedt el. 

A búvárok számára nehezen felismerhető ma már a hajó formája, a szerkezetből jórészt csak a bordák maradtak meg. A hajócsavaron is megtelepedtek az élőlények. Az orr alapján az, aki nem a hajóépítés szakértője, aligha tudná kitalálni, milyen is volt ez a hajó egykoron.

Mivel már csak alig maradt a hajóból, a roncsba beúszni nem nagy mutatvány. Odabent pedig elképed az ember, annyi áramló üveghal veszi körbe. Be lehet úszni a halfelhőbe, gyakorlatilag el lehet benne veszni- csodálatos látvány.

Mivel régi roncs, nem nagyon gondolunk arra, hogy a Carnatic elsüllyedése is tragikus történetet idéz. A hajótestben még mindig megtalálható törött borospalackok egykoron az utasok számára voltak félretéve, míg ma már csak egy régi baleset tárgyi emlékei.

Amikor a Salem Express körüli vitákról írtam, akkor arra céloztam, más roncsoknál is sokan vesztek oda. A Carnatic elsüllyedése azért tragikus, mert könnyen elkerülhető lett volna a tragédia. A közel 90 méteres gőzhajó 1889. szeptember 12-én csapódott az Abu Nuhas zátonyba, de nem süllyedt el egyből- gyakorlatilag fennakadt a zátonyon.

A kapitány megnyugtatta az aggódó utasokat, hogy nincs semmi gond, hamarosan érkezik a segítség, a hajó stabilan áll. Ezért aztán nem szálltak mentőcsónakba, vártak türelmesen, talán még boroztak is. A viszonylagos nyugalom csak rövid ideig tartott, mert az éjszaka folyamán a víz betört a megfeneklett hajó testébe. A helyzet egyre rosszabbra fordult, így pár óra múlva mégis a hajó elhagyását rendelték el. Ám még csak maroknyi ember szállt át a csónakokba, amikor a hajótest kettétört. és 31 embert rántott magával a hullámsírba. Mostanra viszont az egykori roncsból valami egészen más lett: színes korallok, számtalan hal népesíti be. Mi pedig a Carnatic merülése után is felidézhetünk egy történetet, és gondolhatunk az áldozatokra, akik ilyen értelmetlen módon vesztek a tengerbe- a roncs maga a tragédia élő emlékműve.

A hajózás történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája volt a Salem Express balesete.

Sokan vélekednek markánsan a Salem Express roncsának merüléséről. A Vörös-tenger egyiptomi részén, Safaga előtt elsüllyedt komphajó több száz embert vitt magával a hullámsírba, s úgy tudni, sok áldozat ma is a hajótest lezárt részén nyugszik. Nyomasztó hely, gyakorlatilag sírhely a tenger mélyén- másrészt a legtöbb roncs úgy süllyedt el, hogy a tragédia emberéleteket követelt. Ilyen alapon tehát sok-sok népszerű roncsot nem merülhetnének.

Én azt gondolom, hogy ha a hatóságok engedélyezik itt a merülést, akkor lehet búvárkodni a Salem Expressnél. Inkább az a fontos, hogy aki lemerül, tartsa tiszteletben az áldozatok emlékét, ne nyúljon semmihez, ne akarjon szuvenírt gyűjteni. Látjuk a személyes tárgyakat, s arra gondolhatunk, milyen szörnyű lehetett az az éjszaka a Vörös-tengeren.

1991. december 17. volt, amikor a Szaúd-Arábiából érkező hajó kapitányának hibája miatt egy zátonynak ütközött nagy sebességgel, és roppant gyorsan elsüllyedt. A zarándokok által zsúfolásig Salem Expressen hivatalosan 470 ember veszett oda- de a nem hivatalos adatok szerint ennél jóval többen. A roncsban ma is minden ott van, amit a hajó szállított, az utasok holmija mellett például autók is.

Elgondolkodtató merülés ez, és persze az ember elgondolkodik a többi szomorú sorsú hajóról is- és az is eszünkbe juthat, bizony vigyázni kell a tengereken. Mert a tenger néha haragos és kíméletlen. S aztán látjuk azt is, hogy bármilyen módon került valami a víz alá, előbb-utóbb a tenger részévé válik. Mára már a Salem Express is afféle tengermélyi oázis lett, amelyet beborítanak a korallok...

A Vörös-tenger Egyiptomban még mindig lenyűgözően életteli és színpompás.

Ezúttal szeptemberben vágtunk neki egy egy  hetes búvártúrának a Vörös-tengeren. Bár az időjárás néhol közbeszólt az útvonalat illetően, alapvetően mindenhova eljutottunk, ahova szerettünk volna. Fantasztikus hetet töltöttünk a Liberty búvárhajón!

Amikor felidézem a túránkat, akkor először az a rengeteg szép, színes korall jut az eszembe, amelyekkel sok merülőhelyen találkoztunk. A világnak ez a pontja még mindig az egyik legszebb (és nem mellesleg a legmegfizethetőbb) búvárparadicsom...