A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Tegnap megint merültünk egy jót. Bár fázós lány is volt a csapatunkban, ő is mindent meg tudott nézni, nem annyira vészesen hideg az a víz, és az élmény garantált. Tudott egy kicsit modellkedni is nekem, hiszen összeszokott merülőtárs, és ez most jól jött. Van pár téma Kőbányán, amivel még egy amatőr búvárfotós is jól el tud kísérletezni, pláne, ha van egy kis segítsége is...
A bányászat során teljesen általános, hogy folyamatosan szivattyúzzák a vizet, amíg zajlik a fejtés. Amikor a bánya művelésével felhagynak, a víz visszatér, és feltölti a járatokat, ez játszódott le Kőbányán és más helyeken is. De nem mindegy, hogy a víz teljesen feltölti-e a járatokat, és gyakorlatilag barlangi merülésnek számít a búvárkodás, vagy sem. Mi szerencsések vagyunk, mert a Budapesten van nyílt víznek számító helyszín is, máshol csak kevesek kiváltsága a merülés.
A talán elsőként búvárok seregét vonzó, bányából lett merülőhely, a Bonne Terre Mine pont azért népszerű, mert a roppant hosszú járatrendszerben nyugodtan vállalkozhatnak merülésre bármilyen képzettségi szintű hobbibúvárok. Az Egyesült Államokban, Missouri államban található bányát a 19. század második felében nyitották, nagyon sok ólmot termeltek ki belőle. 1961-ben zárták be, és szép lassan elkezdett emelkedni a víz szintje a járatokban. Mivel bőven maradtak szárazon bejárható részek, időnként kirándulók keresték fel, akik itt megismerkedhettek a bányászat múltjával, és a Bonne Terre Mine emlékhelyi védelmet is kapott.
A múlt század nyolcvanas éveinek elején egy búvároktatással foglalkozó házaspár fedezte fel a helyben rejlő lehetőségeket. Több, mint 30 kilométer(!) hosszúságú beúszható járatrendszer, a több, mint két tucat útvonalat víz alatti lámpák világítják be, és így a felszín alatt lehet betekinteni a bányászok világába. Hasonlóan több más bányához, nagy vonzerőt jelent a víz tisztasága, hiszen akár 30 méteres is lehet a látótávolság, ám a vastag búvárruha itt sem árt a 14 fokos vízben, és persze élővilágra sem kell számítani. Ilyen helyen más az érdekes, és szerencsére a felszíni időjárás sem befolyásolja egyáltalán a merülést.
Egy szó mint száz: aki olyan szerencsés, hogy elvetődik Missouriba, nem kell lemondjon még a merülésről sem. Garantáltan különleges élményben lesz része...
A jól ismert spanyol szigetről mindenkinek bulizó angolok, strandon tespedő német turisták jutnak az eszébe, búvár úti célként alig tartják számon. Természetesen ahol tenger van, ott merülnek is, gondolhatnánk, és Mallorca sem kivétel. A partszakaszon akadnak korrekt helyek, búvárbázis is van, szóval ha egy búvár ide tervezi a nyaralását, akkor egy-két napot jól el tud tölteni a vízen és a víz alatt is.
Ám a szigetnek van egy titkos, belső világa: a Cova de sa Gleda - Camp des Pou vízzel telt barlangrendszer. A barlang teljes hossza 13,5 kilométer, így a leghosszabb rendszer egész Európában, míg az egész világot tekintve a 14.
A sziget keleti partján található barlangban mészkő van, amikor a tenger szintje alacsonyabb volt, és a barlangokban nem volt víz, akkor cseppkövek alakultak ki. Manapság ezeket megcsodálva merülhetnek a kristálytiszta vízben. Persze ez zárt tér, csak megfelelő felszereléssel és képzettséggel mehet itt víz alá bárki. A veszélyekért cserébe viszont Európa egyik fantasztikus barlangjában búvárkodhatnak a bátrak.
Ismét a természeté az érdem: aki kíváncsi a legszebb fényjátékokra, annak a mexikói Yucatán-félsziget vízzel telt barlangjait, a cenotékat kell felkeresnie. Manapság ez az egyik legnépszerűbb úti cél a búvárok körében, és talán az alábbi képeket megnézve még a laikusok számára is nyilvánvaló, káprázatos szépségű helyekről van szó.
A cenoték a jégkorszak idején alakultak ki, amikor sokkal alacsonyabb volt az óceánok vízszintje. Ekkor a félszigeten barlangok keletkeztek, melyek mélyén cseppkövek képződtek. Ahogy a vízszint emelkedett, a barlangok vízzel teltek meg, és a maják szent helyként tisztelték a cenotékat. Jelenleg édes és sós víz is jelen van a barlangokban.
Akár úgy is mondhatjuk, a búvárok a majákhoz hasonlóan mitikus tisztelettel tekintenek a barlangokra. Rengeteg vízzel telt járat hálózza be a Yucatánt, némelyik barlang több kilométer hosszú, a járatok feltárása már évtizedek óta tart, és mindig kapunk hírt új feldezésekről. Ám a kedvtelési búvárok szerencséjéra a járatok egy kis részében a merüléshez nem kell barlangi búvár képesítés, a helyi vezetővel kényelmesen végig lehet úszni a fényjátékos termeket, miközben a fényjátékban gyönyörködünk: a kristálytiszta vízben a felszínről beszűrődő fénypászmák teremtenek fantasztikus hangulatot.
Ám észnél kell lenni: a barlang nem tolerálja a hibákat. Csak addig pontig szabad merészkedni, ameddig a búvár képzettségének megfelelően biztonságosan merülhet. Minden évben életét veszti pár túlságosan merész búvár. A hosszú járatokban végzetesen el lehet tévedni, és hiába szépek a nem fényjátékos részek, a zárt terek nem valók mindenkinek. Az itt készített videókat viszont mindenki megnézheti, élete kockáztatása nélkül...