Big Blue Búvár Blog

A barlangban rekedt thai gyerekek esete kapcsán sokat beszéltek a búvárkodásról.

A történetet valószínűleg most már mindenki ismeri: Thaiföldön egy kölyökcsapat tagjai barlangi kirándulásra mentek az edzőjükkel, de a heves esőzések miatt megáradt patak elzárta a kiutat. Sokáig azt sem lehetett tudni, hogy életben vannak-e, de barlangi búvároknak sikerült hozzájuk utat találni. Ám a kimentésük már egy másik történet lesz. 

A gyerekeket megtaláló két barlangi búvár kapcsán rácsodálkoztak, hogy két középkorú, korántsem Superman-alkatú férfi járt sikerrel. Azért nem árt tudni, hogy amíg valaki oda eljut, hogy felfedezőként merüljön barlangokban, sok év telik el. Általában szükséges a száraz barlangokban szerzett tapasztalat, aztán meg kell tanulni búvárkodni, és folyamatos továbbképzésekkel juthat el valaki oda, hogy barlangokban merüljön. De a nagyobb távolságokat beúszó, mélyre merülő búvárok különleges felszerelést használnak, amit mind maguknak szereznek be, erre sem árt gyűjteni. Sok idő, sok tanulás, sok pénz, amíg valaki eljut erre a szintre.

Ráadásul a barlangi búvárkodás éppenséggel nem a rohanásról szól. Kifejezetten tiszta fej, jó mentális állapot kell ahhoz, hogy valaki biztonsággal merüljön olyan zárt terekben, ahonnan nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra a felszínre emelkedni. Az új járatok feltárása sem macsóságról szól, a kutatás, a felfedezés fontosabb. Nem az a menő ebben a körben, aki öncélú rekordokat hajszol, hanem aki a lehető legnagyobb biztonsággal képes megtervezni és végrehajtni egy bonyolult merülést, és a felfedezést dokumentálja is.

Visszatérve a thai barlangban történtekre, ez a barlangi mentés sem más alapvetően, mint egy jól megtervezett merülés. Olyan emberekre volt szükség, akik merültek már barlangban, tudják, hogyan kell biztonsággal búvárkodni rossz látótávolságú vízben, és vissza is tudnak térni.

A két brit búvár nyilván kiválóan képzett ember ezen a területen, de ha visszaemlékszünk rá, amikor az Esztramos barlangból mentettek pár éve, nálunk is volt olyan ember, aki képes volt hasonló körülmények között megoldani a feladatot. A barlangi búvárok meglehetősen kicsi, de nagy tiszteletnek örvendő csoportnak számítanak a búvárkodás világában, pont azért, mert ezek azért nem hétköznapi körülmények. (Bár hirtelen sokaknak lett megalapozott álláspontja a barlangi búvárkodásról mifelénk, meg kell jegyezzük, a barlangi merülőhelyek viszonylag nagy száma miatt nálunk tényleg vannak rutinos, magasan képzett barlangi búvárok, akik ilyen helyzetben is megállják a helyüket.) Természetesen a magyarországi balesetnél sem egyetlen ember hőstettéről volt szó, és most is elmondható, a két brit búvárt emlegeti mindenki, de egy egész csapat dolgozott azon, hogy sikerrel járjanak.

A lényeg, a gyerekek megvannak, a víz alatt lehet nekik ételt bejuttatni, búvárképzettséggel rendelkező orvos is eljuthat hozzájuk, és a rendszeres látogatások miatt nem érzik magukat annyira elzárva a világtól. A valóságban viszont nagyon is szorult helyzetben vannak, mert amíg az esős évszak tart (és itt hónapokról beszélünk), és a víz így árad a barlang bizonyos részein, a kimenekítésük nagyon nagy kihívás.

Több lehetőség is van. Nyilván folyik a kutatás, hogy vannak-e a barlangnak olyan járatai, ahol szárazon ki lehetne hozni a gyerekeket. Nem biztos, hogy ez egy olyan alaposan feltárt barlang, mint amiket a világ más részein a kutatók már teljesen bejártak, azaz megvan az esélye annak is, hogy találnak utat. 

A másik lehetőség, hogy türelmesen várnak odabenn a bajba jutottak, amíg a víz el nem apad, s a maradékot el nem lehet szivattyúzni. Hát, ez sem lesz egy könnyű menet, lelkileg iszonyat megterhelő lenne ott ülni mondjuk októberig, de a másik fele a történetnek, hogy ez viszonylag kockázatmentes, és mivel van út az ellátásukra, ki lehet bírni. És azt gondolom, hogy azok után, hogy napokig azt hihették, a barlang mélyén fognak meghalni, akkora megkönnyebbülést jelenthetett a búvárok feltűnése, hogy ezt már ki tudnák bírni. (A fiúk és az edző előtt is le a kalappal, mert viszonylag jó állapotban vészelték át ezt a hosszú várakozást a kilátástalan helyzetben.)

No és mi van a víz alatti úttal? Azt mondják, hogy a gyerekek még úszni sem tudnak, belőlük kellene tehát barlangi búvárt(!) faragni pár nap alatt valahogy. Mondjuk nézzünk egy könnyű hasonlatot: még biciklizni sem tudó gyereknek adna valaki egy krosszmotort, hogy rövid gyorstalpaló után menjen egy kört egy durva pályán? Valamiért azt hiszem, nem lenne túlságosan népszerű az ötlet. 

Először is el kellene kezdeni felszereléseket szerezni gyerekméretben. Aztán jöhetnek az alap vízhez szoktatási gyakorlatok, a merülés, aztán a barlangból kiúszás. A víz hideg, a táv hosszú, látni nem lehet semmit, ott van a tudat, hogy egy zárt térben kell nyugodtnak maradni- mindezt gyerekfejjel kellene kezelni, miközben még a rutinos búvárok jelentős része is nemet mondana egy ilyen merülésre. Van, aki szerint a fiúk vagánysága előny, de én attól tartok, gyorsan elpárolog a bátorság ilyen körülmények közepette, és ez teljesen normális.

Aki már búvárkodott barlangban, az pontosan tudja, milyen érzés a tudat, hogy feletted nem felszín van, ahova egyszerűen felúszol, hanem egy szilárd sziklafal. Sokan már azt sem szeretik, hogy egy-két méterre beússzanak egy üregbe- és ezt senki nem is erőlteti, mert ez mindenkinek a saját döntése. E sorok írójának is van egy nagyon minimális ilyen tapasztalata, ismerem egy picikét ezt a világot, és tudom jól, ha a látótávolság leromlik, akkor hirtelen nagyon kétségbeejtő tud lenni a helyzet. Egyszerűen többé nincs tájékozódási pont, nem tudod hol van fel, le, előre vagy hátra. Akad aki ilyenkor úgy van vele, hogy mindegy hogy, csak jusson a felszínre, rémülten úszkál össze-vissza, leveszi magáról a felszerelést, kaparja a sziklát, és a másik búvárnak kellene megpróbálni segíteni neki, miközben ő ugyanúgy nem lát semmit.

A gyerekeket tehát egyesével kellene kihozni. Ám mi van, ha mondjuk néhányuk megijed, feladja még az első gyakorlatok során? Vagy az őket oktató búvárok mondják azt, nem lehet vállalni a kockázatot? Ha a csapat fele úgyis ott marad, nem egyszerűbb mindenkit együtt benn hagyni, amíg nem kínálkozik jobb megoldás? Azért azt tudni kell, ha valamelyik fiú a sötét, zavaros vízben, valahol félúton kontrollálatlanul pánikolni kezd, azzal bajba sodorja az őt segítő búvárt is, aki megpróbálhatja a saját életét kockáztatva kimenteni, vagy a sorsára hagyja a gyereket- ilyen döntéssel terhelni az önkéntesen segítő embereket nem lehet. És gondoljunk bele, hogy a benn maradt gyerekeknek el kell mondani, egyik társuk nem élte túl a merülést, de azért őket megpróbálják biztonságosan kihozni...

Olvastam már olyan ötletet is, hogy afféle minitengeralattjáróhoz hasonló víz alatti kapszulában kellene őket kihozni, és akkor nem kellene megtanulniuk a barlangi búvárkodást. Mindez jól hangzik, amennyiben a barlang úgy néz ki, mint a metróalagút: tágas és egyenes. Ha nem, akkor akad pár apróbb nehézség. Például az, hogy ilyen mentőkapszula nincs, ami elég nagy a gyerekhez, és elég kicsi a járatokhoz. Megtervezni, megépíteni, bejuttatni, a víz alatt odavinni- mire ez megvalósítható, a száraz észak is beköszönthet.

Abszolút laikus vagyok a barlangi búvárkodás témájában, és ennek tudatában csak saját véleményt mondok. Én úgy hiszem, mivel a gyerekek élnek, lehet nekik bejuttatni sok dolgot, nincs értelme kapkodni. Ebbe természetesen bekavarhat, ha tovább emelkedik a vízszint, de igyekeznek szivattyúzni. Még az is lehet, hogy a szivattyúzás fogja lehetővé tenni, hogy merülés nélkül jöjjenek ki. Be lehet vinni műszereket is, hogy pontosan meghatározzák a helyzetüket, új utakat keressenek. Az esztrámosi esetnél sem a víz alatt hozták ki a búvárt, hogy egy példát említsek. A különbség az, hogy a fiúk Thaiföldön sokkal mélyebben vannak, de én innen meg nem tudom ítélni, mennyi a realitása egy ilyen lehetőségnek.

Abban pedig hiszek, hogy azok a barlangi mentők, akik elég felkészültek voltak a gyerekek megtalálására, jó döntést hoznak arról, mi a legbiztonságosabb mód a bajba jutott csapat kihozatalára. Pont ez a szakértelem volt az, ami lehetővé tette a megtalálásukat, és most erre van szükség ahhoz is, hogy mindenki kijusson élve- a bennrekedtek és a mentők is.

(A cikk megjelenése után egy nappal olvastam a hírt, hogy az egyik segítő búvár életét vesztette merülés közben. Tehát ekkora kockázatról van szó, még egy rutinos búvár számára is- nem hogy teljesen kezdőknek.)