A Fülöp-szigetekre utaznak el azok, akik mindenképpen cetcápákkal akarnak úszkálni.

A búvárok furcsák: a nagyon kicsi és a nagyon nagy tengeri élőlények egyaránt vonzzák őket. A többségünk szeretne törpe csikóhalat és hosszúszárnyú bálnát is természetes közegében látni. Az egyik nagy álom a találkozás a világ legnagyobb halával: a cetcápa kedvéért sokan messzire utaznak.

A cetcápa egyébként alapvetően veszélytelen állat. Noha akkora mint egy kisbusz, nem tartozik a fókákra és hasonlókra vadászó ragadozó cápák közé. A planktont szűrögetik ki úszás közben a tengerből, ezért aztán értelemszerűen ott fordulnak elő, ahol sok az őket vonzó táplálék.

A Fülöp-szigetek egyik tagja Cebu. Ennek egyik pontja, Oslob arról lett híres, hogy a helyi halászok afféle cetcápa-rezervátumot hoztak létre. A jól fizető turisták beúszhatnak vagy lemerülhetnek a hatalmas halak közé, és fotózhatják ezerrel, ahogy ezek az óriások a közvetlen közelükben falatoznak vagy méltóságteljesen elúsznak.

Persze mint mindent, ezt a látványosságá vált cetcápás merültetést is lehet kritizálni- és kritizálják is. Régebben ezeket az állatokat kifogták, ehhez képest biztosan jobb, hogy a halászoknak az ad megélhetést, ha etetik őket és vigyáznak rájuk. De nyilvánvaló, hogy az ingyen kajához szokott cetcápák viselkedése megváltozik.

Én aztán biztos nem döntök a vitában, csak azt tudom, én is jobban örülök az élő cetcápáknak mint a prédává válóknak. Ha Cebu környékén járok, megnézem őket- aztán majd utána kitalálom, mit gondoljak erről az egészről.