Egy ókori roncsban talált tárgyak árulkodnak az egykori tengerészek életéről, mindennapjairól.

A búvárrégészek munkája nem annyi, hogy megtalálnak egy maradványt, aztán a felszínre hoznak, amit lehet- így maximum a lelőhelyeket fosztogatók "dolgoznak", akiket a szuvenírgyűjtés vagy az illegális értékesítés motivál. A szakemberek a lelőhelyek dokumentálásával rengeteg dolgot meg tudnak állapítani, hiszen egy roncs olyan, mint egy időkapszula.

Pláne, ha a hajó elég mélyre süllyedt ahhoz, hogy senki ne bolygathassa. Szicília közelében 130 méteres mélységben nyugvó hajót fedeztek fel, amit két évezrede nem láthatott emberi szem. Távirányítású eszközökkel mérték fel a helyszínt, majd különleges felszerelésű búvárok is merültek a helyszínen, és a tárgyak között olyan terrakotta edényre is bukkantak, amit füstölő égetésére használtak. A hullámmotívumokkal díszített tárgyat a hajó részben épen maradt orrában találták, és minden bizonnyal szertartásokhoz használták fel.

A korabeli feljegyzések szerint a babonás tengerészek többféle szertartást végeztek, például kihajózáskor, a kikötőbe érés után, vagy ha elhaladtak valamiért nagy jelentőségűnek tartott pontok közelében. Ennek a bizonyítékát találták most meg a nagy mélységben dolgozó búvárok. Ám emellett természetesen a rakomány is előkerült, amforák hevertek a tenger fenekén, de abból már több ezret találtak a Földközi-tengerben nyugvó roncsokban, míg ilyen füstölőtartóból csak elvétve került eddig elő. A többi szertartás, például az állatáldozatok a hajó megszentelt pontjain zajlottak, de ezeknek a nyomait nem nagyon lehetne megtalálni egy roncs maradványaiban.

Mindenesetre az, hogy ez a hajó a tenger fenekén kötött ki, azt jelzi, ezúttal nem volt sikeres a tengerészek rituális szertartása, az istenek valamiért nem voltak kegyesek velük. Hogy pontosan mi történt velük, azt soha nem deríthetik ki a régészek, ám így is sokat megtudhatnak az ókori tengerészek kihívásokkal teli sorsáról.