Amikor víz alatti roncsokat emleget egy cikk, akkor szinte mindig rákattintok a címre, hiszen ezek közül jó párnak van valami kapcsolata a búvárkodással. Aztán időnként furcsa dolgokra bukkanok...

A Bermuda-háromszög igazán misztikus helynek számít, és a life.hu-n a napokban megjelent egy írás arról, mi lehet a hajók és repülőgépek eltűnésének hátterében. A téma izgalmas, viszont a képekről első pillanatra láttam, valami nem stimmel velük. Kis keresés után kiderült, a teljes kép- és videoanyag a világ másik felén készült: Ausztráliában, a Moreton sziget mellett található a Tangalooma Wrecks nevű pont, ahol egymás mögött sorakozik a sekély vízben megfeneklett tucatnyi roncs.

A szomorú helyzet az, hogy ebben az esetben semmiféle rejtélyről nincs szó. A szigeten megforduló kisebb hajók, vitorlások számára szerettek volna biztonságosabb kikötési lehetőséget kialakítani egy furcsa módszerrel: a hajókat tudatosan süllyesztették el oda, hogy hullámtörőként szolgáljanak. Ma pedig már a búvárok is szívesen merülnek az élővilág által benépesített roncsokon. Szóval aki ezt a helyszínt keresi az Atlanti-óceán északi részén, csalódni fog, máshova kell megváltani a repülőjegyet.

A Bermuda-háromszög viszont természetesn ettől függetlenül izgalmas helyszín, tele rejtélyes sztorikkal, legendákkal, baljóslatú eltűnésekkel. A helyzet viszont az, hogy ha csak a tényeket nézzük, akkor ez a háromszög manapság nem tartozik a legveszélyesebb hajózási útvonalak közé, és meglehet, a régi történeteknél sem azt kéne vizsgálni, milyen szörnyűség van a Bermuda-háromszögben, hanem inkább azt, mennyi igaz a legendákból.

A tengerre szállók ugyanis elég gyakran babonás emberek, régen pedig még inkább jellemző volt ez. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen lélekvesztőikön nagyon kiszolgáltatottak voltak a víz haragjának. Könnyen születtek hát a legendák, amik hallomásból ismert hajótörések alapján költöttek, az ismeretlen óceántól reggetők azonnal készpénznek vettek.

Ma már annyiban változott a világ, hogy sok korábban isteni sorscsapásként kezelt dolognak ismerjük a magyarázatát- de a természet váratlanul lecsapó erői ugyanúgy tudnak tragédiát okozni. No meg persze az emberi tévedések. Az előbbire jó példa az, hogy vannak olyan pontok az óceánban, ahol tényleg egészen váratlanul tudnak nagyon komoly viharok kialakulni. Az utóbbiak közé sorolható az, amikor valaki nem megfelelő hajóval vagy képzettséggel indul el kiszámíthatatlan áramlásiról ismert helyekre. A navigációs bakik is sok hajó vesztét okozták és okozzák: a Costa Concordia kapitánya is azt hitte, nem gond, ha kicsit közelebb megy Giglio szigetéhez. Tévedett... És persze voltak olyan nagy tengeri csaták, hadműveletek, amelyek után számos került a tenger fenekére.

Szóval akadnak valóban olyan helyek, amiket roncstemetőnek nevezhetünk. A skóciai Scapa Flow például arról híres, hogy az első világháború után a foglyul ejtett vesztes német flotta parancsnoka maga adott ki utasítást az összes hajó elsüllyesztéséről- amit nem emeltek ki, ma is ott nyugszik. A Vörös-tenget egyiptomi részén, a Szuezi-csatorna kijárata után van nem sokkal egy alattomos zátony, az Abu Nuhas. Pontosan a hajózási útvonalon van az alig észrevehető zátony, aminek számos hajó rohant neki az évtizedek alatt. Ezek közül négy is fennakadt a zátony sekély részén, és manapság rengeteg búvár merül ezeken a roncsokon.

Aztán ott van Florida, ahol nagyon sok hajó fordult meg az évezredek alatt. Amikor az amerikai kontinens kincseit Európába akarták vinni a hódítók, ezt kizárólag tengeren tehetették meg, és a jellemző hajóút itt vezetett. Ám sok sekély, nehezen hajózható csatorna és kisebb-nagyobb zátonyok nehezítették a navigációt, ráadásul a viharos évszak borzalmas erejű hurrikánjai is szép számú hajót küldtek a tenger fenekére. Nem csoda, hogy annyi roncsot találtak már floridai vizekben- és még jópár kinccsel rakott hajó nyugodhat itt-ott. 

A Bermuda-háromszögön túl tehát még bőven lehetne olyan pontokat emlegetni, amik igazi roncstemetők. Némelyik valóban rejtélyes, mások története viszont nagyon is jól dokumentált. Búvárszemmel mindegyik lehet izgalmas, mert szinte az összes roncsnak van valami sztorija, ami többletet ad a merüléshez: nem csak korhadó fákról vagy rozsdálló vasakról szól a víz alatt töltött idő, hanem a tengerről és emberi sorsokról.