Ha egy hajóroncs túlságosan mélyen van, vagy nehéz átfogó képet alkotni róla, a modern technikát vetik be a kutatók. 

Írországban is ilyen expedíciót indítottak Dr. Ruth Plets vezetésével. A kutatók az RV Celtic Voyager fedélzetén dolgoznak, hogy az Ír-tenger mélyén nyugvó első világháborús hajókat felkutassák. Minderre jó indokot ad az események száz éves évfordulója.

Ezeknek a hajók egy része túl mélyen van a merüléshez, így gyakorlatilag senki nem látta őket, mióta elsüllyedtek. A kutatók útjuk során elmentek az 1917-ben aknára futott SS Chirripo roncsához, az 1918-ban torpedónak áldozatul esett SS Polwell maradványaihoz, és a szintén torpedóval kilőtt RMS Leinsterhez, ami 500 embert ragadt magával a hullámsírba.

A kutatók a roncsok felett egészen lassan haladva végezték a műszerrel a vizsgálatot, így nagyon sok pontból állt össze a három dimenziós kép. A különlegesen részletes modelleken gyakorlatilag a hajó kis alkatrészei is felfedezhetők- és persze látható az is, hány darabra szakadtak süllyedés közben, milyen állapotban vannak manapság. A tengerben a látótávolság nem túl jó errefelé, tehát nincs az a kamera, amivel hasonló képet alkothatnának.

A roncsok közeléből üledékmintákat is gyűjtenek. Ezeknek az elemzésével azt szeretnék kideríteni, jelentenek-e potenciális veszélyt a hajókból esetlegesen szivárgó szennyező anyagok.

Száz év után minden roncs automatikusan védetté válik az ír törvények szerint, tehát hamarosan valamennyi most vizsgált hajó ilyen státuszt kap. Emiatt is fontosnak tartották az állapotuk megismerését, és szeretnék évről évre nyomon követni, ha változás történik. A cél az, hogy megőrizzék a víz alatt nyugvó kulturális örökséget, amíg még felismerhetőek és kutathatóak a tenger mélyén levő hajók.

Ilyen volt, ilyen lett: az SS Polwell a tengeren és a víz alatt