Már csak pár helyen vadásznak bálnákra, de a norvég, japán és izlandi halászok pusztításának értelmét több szempontból megkérődjelezik. Egyrészt sokak szerint a cetek veszélyeztetett állatok, eleve nem kellene a tilalmat megkerülve vadászni rájuk. Másrészt a bálnák húsa nem túl népszerű termék a piacon, Japánban se túl sokat adnak el belőle, míg Izlandon és Norvégiában alig páran eszik.

Így aztán az utóbbi országok is csak abban tudnak reménykedni, hogy el tudják sózni a bálnahúst a japánoknak. Ezt nehezíti, hogy több országban tiltják a bálnák kereskedelmét és szállítását, így csak kerülőúton juthatnak el a szállítmányok Japánba.

Ám ha már ott van, akkor sem egyszerű a helyzet. A norvégoktól importált bálnahús vizsgálata kiderítette, hogy az tele van az emberek egészségét károsító anyagokkal, tehát nem ajánlatos fogyasztani. Ettől azért még a bálnákhoz ragaszkodó maroknyi ember szájában is megkeseredhet a falat. Ha pedig Japánban nem fog kelleni a közel ezer kilőtt bálna rengeteg húsa, otthon pedig egyébként sem tudják eladni a norvégok, akkor valószínűleg semmi értelme nem volt a vadászatnak. 

Norvégiában állami pénz tartja már most is életben ezt a "hagyományos" tevékenységet, de hiába próbálják kölönféle programokkal népszerűsíteni a bálnahús fogyasztását, nem nagyon kapkondak érte. Ha pedig a japánoknak mérgező, nehéz lesz meggyőzni a norvégokat, hogy nekik azért még pont jó. Annál azért jobb helyzetben van az ország lakossága, hogy ilyesmire fanyalodjon.

Meglehet, a bálnákat pont ez fogja megmenteni. Ironikus, hogy a tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő emlősök húsába a nehézfémek és vegyi anyagok úgy kerülnek, hogy gyakorlatilag az általul elfogyasztott élőlényekkel jutnak a szervezetükbe. Nyilván nem meglepő módon a szennyezésért is az emberi tevékenység a felelős- az egyik környezetkárosító tevékenységünk vethet véget egy másiknak. Érdekes a világ! És mennyivel jobb lenne, ha a bálnákat egyszerűen csak azért nem vadásznák, mert veszélyeztetett, különleges élőlények, akiket inkább védeni kellene.