Tragikus sorsú hajó roncsára bukkantak a Lake Huron mélyén.
A Nagy-tavak sok titkot rejtenek a felszín alatt is. A Kanada és az Egyesült Államok között elhelyezkedő Felső-, Michigan-, Huron-, Erie- és Ontario-tó igazi történelmi helyszínnek számít. Itt Európában nem is feltétlenül tudjuk, mekkora jelentősége volt a tavak által biztosított vízi útvonalaknak a két ország életében.
Az évszázadok alatt nagyon sok hajó veszett oda, és mostanában egyre újabb roncsokat fedeznek fel. Egyrészt fejlődik a búvártechnika, jobbak a szonárok is. Másrészt sok olyan lelkes búvár is van, aki idő és pénzt nem sajnálva önállóan is folytatja a kutakodást a Nagy-tavak mélyén, hogy azok történelmének tanúit megtalálja.
A Jane Miller 1881. novemberében süllyedt el a Huron-tóban, a kanadai Ontario közelében. A viharba került hajó a fedélzeten tartózkodó mind a 28 embert magával rántotta a hullámsírba. A 24 méter hosszú hajó viszonylag újnak számított, alig két évvel korábban bocsátották vízre, és rendszeresen szállított utasokat illetve árut Collingwood és Manitoulin-sziget között.
A helytörténészek számára fontos felfedezésről van szó, mert annak idején ezek a kis hajók kötötték össze a Manitoulin-szigetet a külvilággal. A roncs további vizsgálata olyan dolgokat mutathat meg a 19. század második felének mindennapjaiból, amik nagyon érdeklik a régészeket. A Jane Miller igazi időkapszula, ráadásul helyben is készült, Little Current városában.
A roncs a felvételek alapján egyenesen áll, és ahhoz képest, hogy 136 éve van a víz alatt, egyben is maradt. Egy kivételével valamennyi mentőcsónak a hajó testén van még, mint ahogy a főfedélzeten levő kabinokba is be tudtak nézni a búvárok. A kormánylapát erősen el volt fordulva, a hajócsavarról két lapát is letört, tehát talán manőverezni próbált, és a hajócsavar még forgott, amikor a fenékre ért.
Jared Daniels, Jerry Eliason és Ken Merryman búvárok fedezték fel a Jane Millert, aminek árboca csak 23 méterre van a tó felszínétől. Nem úsztak be a roncsba, mert arra nem volt engedélyük, viszont benézve emberi maradványokat láttak. A roncs pozíciója nem nyilvános, amíg a hatóságok nem döntenek a továbbiakról.
A roncsot még a nyáron felfedezték, de csak az elsüllyedés 136. évfordulóján hozták nyilvánosságra a megtalálását. Merryman az egyik helyi roncskutató társaság alapítója, és nagyjából húsz roncsot fedezett fel a tavakban. Elmondása szerint az viszont mostanában ritkább, hogy különleges felszerelés nélkül merülhető roncsokat találnak- ám ma már a mélyebben levők sem számítanak elérhetetlennek.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
