Barátságos tengeri tehenekkel úszkálhattunk a Crystal Riverben.
Florida államban nem nehéz vízhez kötődő programot szervezni, de a turisták többsége nyilván délre, a Florida Keys-hez megy búvárkodni, vagy esetleg West Palm Beach, Fort Lauderdale környékére. Mi viszont rászántuk az időt az egész napos autózásra, ami Key Largótól várt ránk a Crystal Riverig.
Ez a Tampától északra eső folyó arról híres, hogy egész évben manátik élnek itt, akik szigorúan védettek, s nagyon jól alkalmazkodtak az emberi társasághoz. Szóval jó ötletnek tűnt eljönni ide, hogy szemtől szembe láthassuk őket, egészen addig, amíg ki nem derült, a kora reggeli manátis túra kezdetén még alig öt fok lesz. Ez elsőre nem jó hírnek hangzik, ám a helyzet az, hogy a manátik igazán nagy számban akkor úsznak fel a Crystal River egész évben meleg vizes forrásaihoz, amikor jön a tél.
A manátik kedvenc helyéhez tartva a víz fölött pár gomolygott a hűvös reggelen. A folyó ugyanis jóval melegebb, mint a levegő, s bíztunk benne, az úszás sem lesz fogvacogtató élmény. Aztán ahogy közeledtünk a kis folyóághoz, feltűnt hajónk alatt egy manáti, majd egy újabb. Hogy ne essen baja az állatoknak, kapitányunk leállította a motort, egyszerűen csak besodródtunk.
A manátikkal való úszásnak komoly szabályai vannak, a természetvédelmi őrök mindenre figyelnek. Egyszerre csak egy kézzel lehet az állatokhoz érni, nem szabad csapkodni, rájuk úszni, kiabálni se. A helyzet az, hogy ennek nem is lett volna semmi értelme: a hihetetlenül barátságos, érdeklődő manátik közül páran jöttek, hozzánk simultak, vakartatták a hasukat és hátukat.
Az élmény leírhatatlan. Furcsán hangzik, amikor egy fél tonnás emlősről azt mondom, hogy "cuki", de ezek az állatok tényleg azok. Az aktívabbak mellett több tucatnyian aludtak, pihentek a folyóban, őket nem szabad ilyenkor zavarni- szerencsére akadt épp olyan, ami barátkozni akart velünk.
Utólag derült ki, mekkora mázlink volt az időponttal: pont a lehűlés után érkeztünk, amikor rengeteg állat húzódott be a hideg elől a forrásokhoz, de még november 15. előtt, amikor lezárják a szakaszt a hajók előtt. Örök emlék marad a manátis úszás, amire errefelé komplett iparág épült: sok cég szervez túrákat és mindenhol manátis emléktárgyakat lehet venni.
Ám azzal együtt is, hogy igazi turistacsalogató látványosság, nagyon komolyan veszik a veszélyeztetett állatok védelmét, és az, hogy jók a szabályok, látszik abból hogy a manátik mennyire nem félnek az emberektől, pedig régen sok esett áldozatul a száguldozó motorcsónakoknak. Jó lenne mindenhol egy ilyen békés, mindenki számára előnyös együttélés...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
