Búvároknak szánt élményparkká változtatnák a Titanic testvérhajóját.
Mindenki ismeri a balsorsú oceánjáró hajó, a Titanic történetét: az elsüllyeszthetetlennek hitt monstrum 1912-ben első útján egy jéghegynek ütközött majd a tenger fenekére került. A White Star Line Olympic sorozatú hajói közül a Titanic csak az egyik volt, az Olympic illetve a Britannic volt a két testvérhajója.
Utóbbit 1914-ben bocsátották vízre, és természetesen több módosítást is eszközöltek rajta Titanic tragédiája után. Mivel kitört az első világháború, azonnal hadiszolgálatba is állították, HMHS Britannic néven kórházhajóként járta a tengereket. Ám ez a hajó sem volt túl szerencsés, mert 1916 novemberében a görögországi Kea sziget mellett aknára futott, majd elsüllyedt. Az utasai viszont jóval szerencsésebbek voltak, mint a Titanicon levő emberek, ugyanis a fedélzeten levő 1065 emberből csak 30 veszett oda.
A roncsot 1975-ben fedezte fel Jacques Cousteau búvárcsapata. Akkoriban elsősorban arra szerettek volna fényt deríteni, mi okozta a Britannic végzetét: gyanakodtak arra, hogy torpedót lőttek ki rá. Jelenleg a már fentebb említett víz alatti akna számít az általánosan elfogadott vélekedés szerint a bűnösnek. Felröppentek teóriák arról, hogy a britek a védettnek számító kórházhajó rakterében titokban hadianyagot szállítottak, ezért süllyesztették el a németek.
Ami tény, a Britannic hatalmas, vonzó roncs, ráadásul nagyon közeli rokona a legendás Titanicnak, így aztán meglehetősen sok búvárt érdekelne. A kereken egy évszázada a vízben nyugvó hajó még most is jó állapotban van, elég jól el lehetne úszkálni a 270 méter hosszú hajótest mellett, és persze odabenn is volna mit megnézni. Sőt, a programot ki lehetne bővíteni a Kea melletti csatornában nyugvó nem kevés egyéb ronccsal. Ezért vetette fel hát egy helyi búvár, hogy afféle búvárlátványosságként élesszék újra a Britannicot, ami így igen szép pénzt termelhetne a gazdasági válsággal küzdő Görögország számára.
Csak egyetlen apró bökkenő van: a mélység. A Britannic nagyjából 120 méteres mélységben nyugszik. És ugyan sokkal elérhetőbb lett a technikai búvárkodáshoz szükséges felszerelések és tanfolyamok sora, azért szó nincs arról, hogy tömegek merülnének ilyen mélységekbe. Ez a búvárok egy szűk, magasan képzett (és kellően vagyonos) rétege. Természetesen minden bevétel jó, de egyértelmű, komoly pénzekről akkor beszélhetnénk, ha ezrével érkeznének búvárok Kea szigetre. Ám ennek a töredéke várható, ami maximum egy-két helyi vállalkozást tud jól eltartani.
A legegyszerűbb persze az lenne, ha Titanic-pótlékként a harmadik, nem balsorsú hajót, az Olympicot süllyesztenék el mesterséges zátonyként egy jobban elérhető helyre. A gond csak az, hogy ezt már nem lehet megvalósítani, mert azt 1935-ben kivonták a szolgálatból és feldarabolva eladták ócskavasnak. Ki gondolta még akkor, hogy micsoda üzlet lehet a búvárkodásból!...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
