Nem minden víz alá került repülőgép nyújt ugyanolyan merülési élményt.
Időnként írok bejegyzéseket olyan búvárhelyekről, ahol a fő attrakció egy repülő roncsa. Most már nagy utasszállítónál is lehet merülni, de a történelmi jelentőségű, ismert gépnek számító bombázók, vadászok roncsai is sokakat vonzanak.
Ám a világ néhány pontján található repülőroncsok nem sorolhatóak a legendás gépek közé, sőt. Egy kicsi, a víz alatt is törékenynek látszó Cessna vagy Piper körbeúszása nagyjából 3-4 perc, mivel nincs nagy belső tere, alig van mit nézni. Ráadásként soha nem olyan masszívak, mint egy méretes hajó, így hamar elkezdenek szétesni.
Szóval a naplóba be lehet éppen írni, hogy az ember ennél vagy annál a roncsnál búvárkodott, de igazán emlékezetes merülés nem lesz belőle, hiába repülőről van szó. Nekem is volt lehetőségem ilyen erősen megrongálódott repülőgép roncsánál szétnézni, de ott legalább az ember érezte, egy történelmi kor tanújáról van szó, hiszen az Adria felett (is) dúló jugoszláv polgárháború idején került a víz alá.
Így aztán azt hiszem, bármennyire jópofa ötletnek tűnik a repülők süllyesztése, ami viszonylag olcsó lehetőség a mesterséges zátony kialakítására, nem tökéletes megoldás. Maximum akkor lehet létjogosultsága, ha élő, természetes zátony közelében van plusz látványosságként- de akkor meg arra kell vigyázni, ne a korallokra dobják rá, mert több kárt okoz mint hasznot.
Ha viszont jól sikerül minden, és szép lassan benövi a tenger élővilága a kiszuperált vasmadarat, akkor folyamatosan az is az élőhely részévé alakul át. Így azért lehet némi érdekessége- önmagában viszont nem olyan sok lenne.