A Seattle nevű német hajó roncsa norvég vizekben nyugszik- sorsát az pecsételte meg, hogy a két ellenséges fél egyaránt lőni kezdte.

Természetesen a történet a második világháború idejére nyúlik vissza. A 145 méter hosszú, tehát elég tekintélyes méretű M/S Seattle rakterébe már a háborús készülődés jegyében kerültek az áruk, de szállított 30000 rekesz narancsot is.

1940-ben járunk, Európában már kitört a háború, az amerikai kontinensen levő hajó semleges kikötőbe tartott- mire odaért a Holland Antillákra, addira már szó sem volt semlegességről. Lehmann kapitány sikeresen elmenekült Curacao kikötőjéből, és úgy döntött, megpróbál visszatérni Németországba, de egy északi útvonalat választott, mert el akarta kerülni az ellenséges hajókat. Norvégiába a lehető legrosszabb időpontban érkezett, április elején, pont akkor, amikor a németek megindították a skandináv ország elleni hadműveleteket.

A norvégok fel akarták tartóztatni Kristiansandnál a Seattle-t, Lehmann pedig a hajnali ködben megpróbálta elhagyni a kikötőt. Ekkor váratlanul néhány hadihajót vettek észre. Próbálták jelezni, hogy a Seattle német hajó, de nem kaptak választ. Azt gyanítva, hogy a britek jönnek, a part felé indultak, hogy elkerüljék a fogságba esést.

A norvégok viszont látták, hogy német flotta közeleg, és úgy vélték, a Seattle ennek az ellátását szállítja, tehát a parti erődből lőni kezdték a teherhajót. A norvégok támadására válaszul a németek is ágyúzni kezdtek a part irányába, és így a Seattle két tűz közé került. Nem volt esély a menekülésre: a bombák hamar lángra gyújtották a szállított faanyagot, és a legénység a sorsára hagyta a hajót.

Pár nap után süllyedt el a sodródó hajó. A fjord meredek sziklafalán a darabokra szakadt maradványokat kívül és belül egyaránt merülik manapság a búvárok. A sekélyebb részhez még nem szükséges különleges felszerelés, de mélyebbre már csak többféle gázkeveréket magukkal vivő technikai búvárok juthatnak el. Bár sokak számára meglepő, a hideg északi vizekben egyáltalán nem rossz a látótávolság, inkább az a feltűnő, hogy itt minden zöld, nem pedig kék. 70 méteren pedig már szinte teljes sötétség uralkodik.

Maga a roncs érdekes, a történettel kiegészítve pedig kifejezetten kerek élményt adhat az itteni búvárkodás. A Seattle egyike azoknak a hajóknak, amik azért kerültek a tenger fenekére, mert rossz időben voltak rossz helyen- katonai jelentősége messze nem indokolta volna, hogy mind a két fél tüzet nyisson a balsorsú teherhajóra.