Elgondolkodtat, ha egy roncsot kiemelnek a vízből, mert én ezt búvárszemmel is nézem, nem csak a történelem iránt érdeklődő emberként. A sztorinak ugyanis több oldala van.

A napokban emeltek ki Lengyelországban nagy titokban egy második világháborús harci gépet. A kétmotoros Douglas A-20 bombázó nagy számban vett részt a hadműveletekben minden fronton, ez a példány valószínűleg a szovjeteknek átadott repülőgépek közé tartozik. A fegyverszállítási segély keretén belül az amerikaiak rengeteg harci gépet szállítottak a szovjeteknek, köztük A-20B verziójú könnyű bombázókat- többet használtak belőlük, mint az amerikaiak. 

A 15 méteres mélységben nyugvó roncsot először tavaly próbálták a felszínre hozni, de akkor még nem jártak sikerrel, a művelet túl bonyolult volt, és éles bombák is voltak a repülő maradványaiban. Ám annyira jó állapotban volt a gyakorlatilag teljesen egyben levő géptest, amiről csak a farok hiányzik, hogy tovább tervezgették a kiemelést. A roncsot Gdynia kikötőjébe szállították, és minden bizonnyal hamarosan műzeumban állítják majd ki.

Búvárként persze az ember egy dologra gondol: miért nem maradhat egy ilyen roncs a víz mélyén, ahol merülni lehetne mellette. Lássuk be, egy roncs történetéhez hozzátartozik az is, ahogy elveszett, a tenger fenekére került. Egyszerűen így kerek egy repülő vagy egy hajó sorsa, ott nézhetjük meg, ahol a pályafutásuk véget ért. Az ember láthatja, pontosan milyen helyzetben nyugszik, közelről lehet megvizsgálni a sérüléseket. A szó szoros értelmében karnyújtásnyira van tőlünk a történelem.

Ám vannak érvek a kiemelés mellett is. Egyrészt a tenger folyamatos romboló munkája előbb-utóbb minden roncsot megsemmisít, és hiába izgalmasak a maradványok, évtizedek vagy évszázadok alatt teljesen szétesik, eltűnik minden, ami a tenger fenekére kerül. Az is tény, a felszínen nyilván sok részletet jobban meg lehetne nézni, mint odalenn, ahol korlátozott a levegő mennyisége. Ráadásul sokkal kevesebb ember búvárkodik, mint ahányan múzeumokba járnak: megannyi látogató, köztük gyerekek láthatják az izgalmas roncsot, ami a történelemről mesél.

Szóval van létjogosultsága annak is, hogy kiemeljék a nagyon jó állapotban fennmaradt roncsokat. És az is tény, hogy rengeteg olyan roncs van a tengerekben, ahol ez a lehetőség fel sem merült, tehát izgalmas búvárhelyekben nincs hiány. Sokkal nagyobb gond az, hogy gyakorlatilag esély sincs minden látványos vagy érdekes roncshoz eljutni. Így aztán, amikor egy kicsit sajnálom, hogy kiemelték ezt a roncsot, és esetleg kiemelik a Stukát az Adriából, pontosan tisztában vagyok vele, rengeteg helyre elmehetek még merülni történelmi jelentőségű maradványokhoz.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!