Görög vizekben süllyedt el egy hajó, ami több, mint négyezer embert rántott magával a hullámsírba.
Vannak a hajózás történetének jól ismert balesetei, amelyek történetét sokan ismerik. A Titanic katasztrófája például ilyen, hallottak róla az egész világon. Pedig sokkal nagyobb veszteséggel járó tragédiák is történtek, amelyekről alig tudnak az emberek.
Az SS Oria egy 1920-ban Sunderlandben épült, norvég zászló alatt hajózó gőzös volt. A közel kilencven méter hosszú hajó többször gazdát cserélt, a második világháború végefelé a német flotta vette igénybe.
Az olaszok 1943 szeptemberében kötöttek fegyverszünetet a szövetségesekkel, és a csapatok egy része szembefordult a korábbi szövetséges németekkel. Görögországban is ez történt, ám a németek sikeresen csatáztak a görög szigetvilágban, és nagyon sok olasz hadifoglyot ejtettek.
A több ezernyi olasz katona elszállítását tengeri úton szervezték meg, gyakran ócska hajókkal, amelyek rakterében zsúfolódtak össze a foglyok. Ehhez vették igénybe az SS Oriát is, ami 1944. februárjában Rodosz szigetéről tartott Pireusz kikötőjében. Február 12-én feneklett meg, több, mint négyezer olasszal, illetve a német legénységgel a fedélzetén. A balesethez állítólag hozzájárult a norvég kapitány, Björn Rasmussen hibája is.
A rossz idő miatt csak másnap érkezett meg a segítség, akik 21 olasz, 6 német és egy görög túlélőt mentettek ki. A jelenleg ismert adatok szerint 4,074 ember veszett oda- sokak szerint ez volt a Földközi-tengerben történt legsúlyosabb hajókatasztrófa. (A források némileg eltérő számokat közölnek, de a több mint négyezer ember halála biztosra vehető, miközben csak maroknyian menekültek meg.)
Az Attika-félsziget déli csücskén, Athéntól nem messze történt baleset után számos holttestet sodort partra a víz, ám sokak maradványai rekedtek a roncsban. Ennek ellenére a háború után nem sokkal, 1951 és 1953 között búvárok a víz alól minden hasznosítható anyagot megpróbáltak a felszínre hozni. Ma már az ilyen háborús sírhelynek számító roncsokat mindenfelé védik, de Görögország akkor helyzetében szükség volt a nyersanyagra. Más kérdés, hogy igencsak nyomasztó lehetett a munka, hiszen rengeteg ember csont, személyes tárgy is előkerült, sőt, még a környéken dolgozó halászok hálójában is találtak maradványokat.
Ma már az ide látogató búvárok csak pár alkatrészt találnak a felszín alatt. A merülés nem látványos, és a történet miatt meglehetősen nyomasztó is. A videók alapján elsőre talán az se látszik, hogy itt valaha egy nagy hajó roncs nyugodott. De aki idejön, az pontosan tudja, hogy egy tragédia emléke mindaz, ami a mélyben van, egy valóságos tengeri temető.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
