Izraelben a véletlen szerencse segítette kedvtelési búvárokat abban, hogy óriási aranykincset fedezzenek fel a tenger mélyén. A Fátmidák korából, tehát a 11. századból származó aranylelet megtalálását a búvárok azonnal bejelentették a régésztei felügyeletnek. Így semmi anyagi hasznuk nem származik a vagyont érő kincsből, de a dicsőség mindenképpen az övék.

Az ország vizeiben még soha nem találtak együtt ennyi pénzérmét. A búvárok a Caesarea Nemzeti Park területén merültek az elsüllyedt ókori kikötő maradványainál, ahol a téli viharok mozgathatták meg annyira az aljzatot, hogy előkerültek a homok alatt rejtőző értékek. Elmondásuk szerint amikor először megláttak egy érmét, egyszerűen csak azt hitték, játékpénz lehet, hiszen aranyra egyikük sem számított. Ám amikor jobban megnézték, mire bukkantak, begyűjtöttek néhányat és azonnal a partra vitték azokat. Ott először a helyi búvárklib vezetőjét értesítették, és rajta keresztül jutott el a hír az izraeli kulturális örökségvédelmi hatóság búvárrégészeti szekciójához.

Mondani sem kell, ők egy pillanatig sem haboztak: szakértőik azonnal a helyszínre utaztak, és az érméket megtaláló búvárokkal együtt tértek vissza a helyszínre. Fémdetektort vittek magukkal, és azzal összesen 2000 arany érmét sikerült találni. Többféle érméből áll a lelet, van benne egész, fél és negyed dínáros is. Vannak korábban és később vert érmék, többségük Egyiptomban és Észak-Afrikában készült. Hogy képet kaphassunk arról, mennyit is ért annak idején ennyi arany, azt a példát hozták fel, amikor a zsidó közösség fogságba hurcolt tagjait ki akarta váltani, 500 dínárt kellett fizetniük váltságdíjként.

Kobi Sarvit a búvárrégészek főnöke, és érthető boldogsággal beszélt a leletről. A hatalmas kincs az ókorban is óriási értéket képviselt, tehát máris elképzelések születtek arról, hogy került a tenger fenekére. Talán egy adót szállító hajó süllyedt el, vagy a Fátimidák Caesareában levő helyőrségének szánt zsold volt a pénz. Ám azt sem lehet kizárni, hogy egy kereskedőhajó fedélzetén volt az arany, ami a Földközi-tenger partvidékét járva szállított különféle termékeket, és igen jó üzleteket csinált eközben. Mindez ma mág csak elmélet, de most a helyszínt megpróbálják alaposan feltárni, és ez akár válaszokat is adhat a felmerülő kérdésekre.

Meglepő, hogy az aranyérméket a víz alatt töltött évezred ellenére sem kell megtisztítani, kitűnő állapotban kerültek a felszínre. Az arany ugyanis jól bírja a tengervizet is, így aztán az érméket egyből meg tudták vizsgálni a szakemberek. Az érmék egy része szinte vadonatújnak tűnik, másokon látszik a használat nyoma, sőt, fognyomokat is találtak, tehát valaki valahol harapással ellenőrizte a valódiságukat.

Kiemelték azt is, hogy a búvárok becsületessége mintaértékű, amiért eszükbe sem jutott az, hogy maguknak tartsák meg a nagy értékű leletet. Sokakat ugyanis a törvény sem tart vissza a lopástól, ami szerint minden, a földben rejtőző lelet az államé, és az illegálisan kiásott leletekkel seftelőket akár öt év börtönnel is sújthatják. Nem egyszer fordul elő, hogy a búvár talál valami apróságot a mélyben, és szuvenírként hazaviszi- noha nem a haszonszerzés motiválja, ez ugyanúgy illegális. Mindenesetre a népszerű "víz alatti múzeumként" működő ókori kikötőnél a merülés szabályait a jövőben át kell gondolni, ha lehetnek még ilyen leletek a tenger fenekén.

A Caesarea Nemzeti Parkot igazgató szervezet képviselői is nagy örömmel fogadták a felfedezés hírét. Büszkék arra, hogy ez is igazolja, milyen fontos szerepe volt annak idején az ókori kikötőnek, és milyen fontos helyszín ez az ország kulturális örökségében. Még a megsemmisülése után ennyi idővel is képes lenyűgözni a látogatókat, sőt, váratlan meglepetéseket is rejt.